Caesar kép.

A Magyar Alkotmányban - kérésükre - nem szereplő kisebbség egyik kiemelkedő alakja, egykoron az ellenzék hangadója lagymatagon üldögélt füles foteljében, szemben a hatalmas velencei tükörrel. Elégedetten nézte az álla alatt nőiesen megereszkedett bőrt, szeme alatt a dupla "táskákat", amelyek az elmúlt évtizedek élvhajhász életmódjára utaltak.

Nyujtózott egyet, majd ráhajolt a mellette lévő asztalkán lévő tálcára és nagyot szippantott az anyagból. Kéjesen hátradőlt, várva a hatást. Közben azon gondolkodott, mit tenne,  ha ő lenne Magyarország elnöke. Diktatúrát vezetne be! Nem lenne többé magyarkodás! - gondolta, miközben fel-felröhögött, mert ilyen kifejezés nincs a világon, de itt ez is bejött. És mennyi pénzt hozott!

Mozdulatai lelassultak, zöldes, kitágult pupillájú szemét rávetette a falat borító drága festményekre. Ezek is abból a pénzből kerültek ide. - nyugtázta elismerően.

Ekkor csillant a számítógép monitorja. Még ezt is nekem kell csinálnom - suttogta maga elé, de vette a fáradtságot, hogy személyesen nézze meg, milyen üzenet érkezett. Banki értesítés volt, nagyobb összeg érkezéséről. A külföldi lapoknak juttatott dezinformációkat - szokás szerint - gazdagon jutalmazták  a megrendelői. Ám az anyagiak mellett nem mellékes szempont, hogy feledésbe merülő neve, újra foroghat. Így joggal számíthatott arra, hogy sok meghívást kap a közeljövőben s csomagolnia sem kell, hiszen a régóta lezárt bőröndöket csak taxiba kell rakatni. A '90-es évek elején készítette össze őket az elszámoltatástól való félelme miatt, de ennek elmaradása után jött rá, mekkora tőkét tud ebből kovácsolni.

Belvárosi kocsmákban két pillanat alatt híre ment, hogy retteg a jobboldal várható diktatúrájától, de mégis maradt. Persze nagy röhögések között továbbra is bántatlanúl élhetett, így ezt a módszert mind többen átvették, vagyis a becsomagolt bőröndök mellett "rettegtek".

Közben persze bejárták a világot, mindenhol rossz hírét keltve annak az országnak, ahol születtek, de hazájuknak sohasem tekintették, pedig  csak jót kaptak. Itthon, gondtalanul élve egyre pimaszabbá váltak. Szent ereklyéket, szimbolumokat szennyeztek be, figurázták ki, lebecsülve a hazájukat szeretőket, féltőket. 

Egymás között éjszakába nyúlóan vígadtak azon, hogy "ezek olyan hülyék, hogy magukat sem tudják megvédeni, bármit meg lehet velük tenni". És csinálták is rendületlenűl, természetesen a liberalizmus jegyében.

Míg mindezt végiggondolta, tudata erősen módosult. Tétován ült a gép elé s megnézte a többi beérkezett levelet. A francia és kanadai meghívás tetszett neki. Nosza, rittyentett két cikket még itthoni megrendelésre, amiben hosszan ecsetelte sanyarú sorsát ebben a "diktatúrában", félelmét a Dunába lövéstől, meg a bevált hülyeségeket, hiszen ezért fizették.

A szer már csúcsra járt az agyában. Képzelet és valóság mosódott össze. Fölhívta cimboráját és szörnyűlködve kezdett panaszkodni, hogy innen menekülni kell, mert nem hagyják levegőhöz jutni. Még szerencse, hogy összecsomagolt, mert állandóan veszélyben érzi az életét. De Párizs majd csak feledteti vele ezt a rossz érzést. Barátja gúnyosan röhögve egyetértett vele, majd megkérdezte, hogy a kért anyagok megvannak-e. Hogyne - válaszolta fölrévedve rémlátomásaiból az "üldözött" - Ezek a hülyék dühükben meg is dögölhetnek, olyan rosszhírüket keltem a nagyvilágban. Ezzel csak jót tesznek nekünk...

Megnyugodva tette le a telefont, majd az ablakhoz sétálva kinézett a Duna-partra, ahol békés kismamák tologatták babakocsijaikat. Csak néhány kutya hancúrozása verte fel a csendet, amit az egykori hangadó természetesen a "jobboldali diktatúra" újabb csapásaként élt meg.

Visszaballagott az asztalkához s az előzőnél jóval nagyobb adagot szippantott fel. Mozdulni már nem tudott, de mámoros agyában körvonalazódott azon zavaros hazugságok összessége, amiket majd külföldi eladásain színesen, képszerűen közread.

A csendet apró neszezés törte meg. A bejárónő érkezett. Látván az idősödő úr jól ismert állapotát, lábujjhegyen ment a lakás túloldalára, mert mégsem lehet zavarni ilyen híres embert apró-cseprő napi dolgokkal.