11. rész

Spirituális csendben …

Amikor hírtelen megy el, aki része volt az életünknek, a döbbenet szülte spirituális csendben, a semmivel össze nem hasonlítható fájdalom fészkeli be magát a lelkünkbe. Gondolatpókjaink beleszővik hálójukba a ”tegnap még” bogokat, amitől a szálak sérülékennyé válnak.

Egy barát, jó szomszéd, sorstárs a végállomáson közelebb kerül az emberhez, mint távolban élő családja, hiszen a mindennapokat osztja meg vele.

A fejlett lélek általa leckét kap, közös feladatokat oldanak meg, tanulnak belőle.

Amikor két egyforma lélek találkozik, felismerik egymásban a „valamikor már találkoztunk” érzést.  Bizonyítékot nyer, a már oly sokszor leírtam csoportos karma.

Minden olyan intézetben, intézményben, ami „zárt közösséget” alkot, jelen van a karma.  Legjobb példa erre a lift. Mindig más emberekkel találkozunk, kerülünk energiacserébe, azonnal életbe lép a vonzás, taszítás, illetve a közömbös érzés.

Megkaptam teremtőmtől azt a csodát, hogy a szemekkel „beszélgethetek”. Kérdezek és válaszolnak. Egy szemkontaktusban felismerem, milyen lélekkel találkoztam, ismerem, vagy nincsenek „régmúlt közös emlékeink”. Akkor eldől a későbbi kapcsolatok sorsa.

A léleknek nincs rassza, világnézete, pártja, de van értékrendje. Általában azok között alakul ki tartós barátság, akik ezt felismerik. Földi életünkben családi mintával hozott világnézeti különbségek azoknál nem okoz gondot, akik tiszteleteben tartják-, elfogadják a másik ember világnézetét a sajátjukat nem akarják előtérben helyezni. Ezeket a kapcsolatokat nem mérgezi meg a „máshogy látás”. Kerülik a vélt vagy valós igazság, véleményformáló megmondó emberek hatásvadászatát. Helyette millió léleksimogató témával foglalkozunk, programokat szerveznek.

Miért írom le mindezeket?

Mert soha egyetlen percet sem töltöttünk azzal, hogy az egymásnak ellentmondó hírcsatorna részleteibe bocsátkozunk- Azt hiszem, egyikünknek sem ezek határozták meg a véleményeinket, hanem a tapasztalatok általi végeredmény, ami egy kanyar után még is egy pályára vezetett bennünket. No, ez nem jelenti azt, hogy nem beszéltünk a mindennapjainkat érintő intézkedésekről. Az utóbbi időben együtt örültünk a világon sehol sem tapasztalható családpolitikai vívmányoknak.

Talán nincs olyan család, akiket ez nem érint majd. „A jót bűn tagadni, mondta erről a témáról, hiszen szerető sógornője családját is érinti. Imádta a családját, szinte nem múlt el nap, hogy nem emlegette-, dicsérte volna őket gondoskodó szeretetüket.

Ilyen volt Ő és a mi baráti kapcsolatunk.

Messzemenően egymást tiszteletben tartó, diszkrét, önzetlen és gondoskodásban kiteljesedő cselekvő szeretet példaképe.

Sok mindent hagyott rám örökségül, lekének tisztaságát, őszinteségét, családjához való ragaszkodását, a természet szeretetét. Fáradhatatlan munkabírását.

Parkunkban a kismadarak is elárvultak, évek óta egyetlenként -saját költségé etette őket.

Feledhetetlen EMBER és BARÁT volt így nagy betűvel.

Isten veled, a viszontlátás reményében!