12. rész

A lélekkolostor valósága

Tegnap este váratlan beszélgetésbe bonyolódtunk, egykori régi barátnőmmel. Olvasta szájsebészeti kálváriámat, felhívott.

Napok óta gondolkodik mi-, és milyen lehet az a lélekkolostor. A test templomához kapcsolódik, vagy egy épület, ahol a lélek kolostorban érzi magát?

Nem várt tovább.

Jól ismeri gyermek és fiatalkori éveimet életemet, tudja, minden meggondolt, és meggondolatlan lépésemnek következményeit mélyen magamba zártam.

Késő éjszakába nyúlt beszélgetésünk után hajtottuk álomra a fejünket. Szájsebészeti műtétemből kifolyólag csak fájdalomcsillapítóval és borogatással sikerült az álomkapuját átlépnem.

Álmom élénk és a múltba visszavezető volt, ami kapcsolódik a lélekkolostorhoz.

No, de akkor ismerje meg mindenki számomra mit jelent a lélekkolostor.

A létező másik világ megismerése óta számomra a lélek a MAG, a test, mint anyag a ruha.

Mindenekelőtt leszögezem a lélekkolostor életem végállomásához szorosan kapcsolódik. Nem emlékszem pontosan mikor történt, de nagyon régen. A „MAG”-ban kerestem olyan biztos pontot, ahol  otthonra lelek. Ahol nincsenek játszmák, eltörpülnek a rossz emlékek, felerősödnek a jók és szépek. Úgy kapunk választ a megválaszolatlan kérdéseinkre, hogy fel sem kell tennünk újra.

A lélekkolostor szentélye, a MAG-ban jött létre, az önzetlen-, elfogadó, befogadó cselekvő szeretet oltárával. Tér és idő nélkül. Nincs múlt jelen és jövő. Öröklét van. Béke és nyugalom.

Barátnőm nem értette, miért döntöttem így, hiszen olyan örökséget kaptam, amiből a lehetetlent is megvalósíthatnám, nem egy idős otthon nyugdíjasházi apartmanjában tengetném az életemet, „lélekkolostort” teremtve magamnak.

Próbáltam rávezetni a részletekre. Istennem legszentebb, legszebb ajándéka, amelyben benne van, lelkem szabadsága, hiszen akár minden nap útra kelhetek és lélekmadárként átrepülhetem az Óceánt, falakon át bejuthatok bárhova, hegyeket mozgathatok meg, majd visszatérhetek megpihenni a béke és nyugalom pamlagára.

Nincs bűn és bűnhődés, a lélek békéjében megvalósíthatom mindazt, ami fizikai életemben képtelenség lenne.

Egy nagy sóhaj …  Ez volt az első reakció.

Hogyan tovább? Tette fel a provokatív kérdést a barátnőm.

Nagy dologra készülök holnap, terapeutám segítségével ismét lélektalálkozóra indulok. Számomra ezek a találkozások nagyon sokat jelentenek. Aki ismeri a hipnoterápia csodáját, az tudja, hogy mit élhetünk meg ez idő alatt. jelent. Olyan őszinte „párbeszéd” jön létre a lelkek között, ahol a csúsztatás, hazugság árnyéka sem lehet jelen.

Két találkozást tervezek - mondtam.

Barátnőm kissé értelmetlenül fogadta az általa feltett kérdésre a válaszomat, siettem megnyugtatni nem halottlátásról van szó. Élőkkel és előre-mentekkel egyaránt találkozhatunk, beszélgetünk velük, természetesen csak akkor, ha „Ők” is elfogadják a meghívást. Elmeséltem, volt olyan találkozás, hol egyetlen lelket hívtunk meg. és bejelentkezett a másik is a „kis lélek” mennyei gyermekem.

Ő minden helyzetben a segítőm, jelen van-, volt és lesz az életemben-, életeimben.

Hát ilyen a lélekkolostor a földi életem végállomásán. – zártam le a témát, majd barátnőm élethelyzeteit, tárgyaltuk tovább.