9. rész

Papok, egyházi emberek a múltamban, jelenemben az életemben

A végállomáson az ember gyakrabban leltároz. Amint fogy az út előtte, egyre jobban érdekli a létező másik világ és örökléte. Hiszek benne, első kirándulásomat a mellékvese műtétem közben tehettem meg pát percre. Másodikat nem is oly régen.

Szeret engem az Isten, mert megadta ezt a csodát.

Hitemben megerősödve folytathatom az utamat.

Amióta találkoztam a terapeutámmal, aki nagyon régi barátunk és visszavezetett a régmúltba, semmi kétségem nem maradt a lélek örökké valóságáról.

Előzőéletemben egy idős egyházfi mentette meg az életemet, amikor méhemben megfogant magzatommal elkergettek arról a birtokról, ahol szolgáltam. Befogadott, a kislélek elvesztése után halálos betegségemből meggyógyított. Élete végéig hálaszeretettel szolgáltam meg jóságát.

Szolgáltam, a szolgálat végig kíséri jelen életemet is, hivatászszerűen megkaptam Teremtőm legszebb, legnemesebb ajándékát a betegemberek szolgálatát.

Ebben az életemben is hasonló korú voltam, amikor házasságunk kezdetén meghalt elhalt szerelmünk gyümölcse.

Ami ezután következett, az maga a pokoljárásom volt.

Reményvesztett időben találkoztam egy gyóntató pappal, aki felemelt, rogyadozó térddel. jócskán megperzselődve kivezetett a pokol bugyrából és bevezetett a családjába.

Orvos fivérének a fia, lett a férjem. Harmóniában, békében, nyugalomban- eltöltött 53 év után ment előre az örök világosság fényébe.

2015-ben kiújult mellékvese daganatot jeleztek a vizsgálatok. Egy mellékvesével nem vállalhattam volna a műtétek. Férjem tanácsára Máriagyűdre esett a választásom. Rosner Zsolt atyával ott találkoztam. Elmondtam neki elvonulásom célját, érkezésem szándékát.

Szeret engem az Isten, meghallgatta a kérésemet, megéltem a gyógyulás csodáját, ezen a szent helyen. 2017-ben megjelent a Máriagyűdi mirákulumos könyv Rosner Zsolt atyától, amelyben a 216 oldalon megírja gyógyulásom történetét.

Életem minden fordulópontján, a veszélyek idejében teremtő Istenem küld hozzám egy felkent szolgáját segítségül. Nincs is ennél nagyobb isteni áldás, gondoskodás.

2023. Megárvulásom (nem szeretem leírni, özvegy… ) második évében elhagytam több mint félévszázad után a zalai városom, az otthonomat, Balaton parti idősek otthonának nyugdíjas házi részlegbe költöztem.

A település plébánosával a misén való részvételen alkalmával találkoztam.

Első gyónásom után megtapasztaltam, ismét tenyerébe vett az Isten, mert nem csak gyóntatóra, hanem földi segítőre, lelkivezetőre is leltem benne. Az atyát lakásszentelésre kértem fel.

Első beszélgetésünkkor isteni sugallatot éreztem, ajándék ő nekem, akit Teremtő Atyám küldött, mindenben számíthatok rá. Elmondhatom neki gyónáson kívüli örömömet, csalódásomat és gondjaimat.

Az otthonban évente több szentmisét celebrál.

A misék előtt gyónok, a szent miséken részt veszek, áldozok.

Karácsony előtti szent miséről igazoltan maradtam távol. Pitvarfibriláció miatt kórházba kerültem. Elektocardióverzióval tudták visszaállítani elszabadult ritmusomat.

Januárban kérésemre Norbert atya ismét meglátogatott, lakásszentelés előtt gyóntam, áldoztam, megkaptam a betegek kenetét.

Betegségem miatt felkavart, lelkemben dúló vihar elcsendesedett, amikor elmondhattam neki a történetem.

Szeret engem az Isten.

Családomtól távol Norbert atyában megleltem a bizalmasom. Tudom, nem csak kérdésemre kapok választ tőle, átbeszélhetjük a problémámat, mindenkori segítségére számíthatok, megoszthatom vele örömem, bánatom, csalódásom, nem csak megért, hanem segítségével megnyugszik a lelken, és folytathatom az utamat. Lélekkolostorom titkát rábízhatom az elvonulásom valódi okát.

Köszönöm Teremtő Istenemnek, hogy így vigyáz rám, földi életemben.