.

A CSODAFEGYVER

Olvasom  Simonffy András KOMPORSZÁG KATONÁI című könyvét, és keresem a választ, hogy mi volt az oka, hogy a magyar tisztikar megosztódott,  a szövetségesek és a magyar küldöttség által aláírt fegyverszünet miért nem vált valóra.  Tény, hogy 1944. március 19-én a németek bevonultak Magyarországra, és ezzel megakadályozták az átállás lehetőségét. Horthy emlékiratait azzal kezdi, hogy: ”Ütközet után minden közkatona generális”. Tehát nem akarok most okosabb lenni azoknál, akik akkor, borotvaélen balancírozva próbálták az országot kimenteni a vesztesnek látszó háborúból, hátukban a Gestapó fegyvereivel.

Tudvalevő az is, hogy Horthy vezérkara tele volt szép magyar nevű svábokkal, és olyanokkal, akik németbarátok voltak.  A  háború elején még az elemzők úgy látták, hogy a német haditechnika fölénye lehetővé teszi a villámháborút német győzelemmel, de tévesnek bizonyult az a feltevés, hogy Belgrád bombázása láttán félve a büntető bombázásoktól meghódolnak az országok Hitler előtt. Ennek a fordítottja következett be, annál elkeseredettebben álltak ellen a német követeléseknek.

Magyarország alkotmánya nem engedélyezte  a történelmi határainkon kívül a harcokban való részvételt, de végül is engedni kellett a német követelésnek, mert Hitler szerint, aki nem vesz részt a készítésben, az a lakomán sem vehet részt. Magyarán, akkor nem számíthatunk a határaink visszaállítására. Teleki Pál semleges politikája gerenda volt a németek szemében, telekit félre kellett állítani. Ezért került ki a II. Hadsereg a Dón kanyarba küldésére, és szenvedett vereséget pontosan azért, mert a német fegyverzet, és a téli ruházat csak ígéret maradt.

Horthy István tisztán látta a helyzetet, tudták a németek, hogy nem szimpatizálja őket, sőt angol barát.

Számomra Teleki, és Horthy István halála gyanús, még ha úgy is történt, ahogy hivatalosan közölték, a németek csak örülhettek a ténynek.

A tárgyilagosan gondolkodó  tisztek  Horthyval együtt látták, már a sztálingrádi vereség után, hogy a németek nem nyerhetik meg a háborút. A szövetségesek bombázásai a hadiipart, és ezzel az utánpótlást folyamatosan verték szét, később a magyar ipari központok bombázása is ezt a célt szolgálta.

Mégis azok, akik hittek a német győzelemben, mire alapozták annak lehetőségét.

A berlini rádió magyar adásában, mint akkor hét éves kisgyermek hallottam:” Türelem rózsát terem! A 24 óra utolsó percében elkészül a német csodafegyver, és biztosítsa a német győzelmet”.

Tehát időt kellett nyerniük,  csupán ezért ment a kilátástalan harc a frontokon. Magyarország kiugrása hónapokkal rövidítette volna az értékes időt, ezért foglalták el hazánkat, ezért volt a Szálasi puccs, és ezért akadályozták meg az átállást.

A megszállás idején, a II. Hadsereg maradéka a Kárpátokban harcolt, nekik lett volna alkalmuk az átállásra, de szellemileg erre nem voltak felkészítve, és  a parancsnokuk Moszkvában tárgyalt. Az I. Hadsereg megszálló tevékenységet folytatott a határainktól észak keletre. Valójában Horthy azért utazott  Klessheimbe Hitlerrel találkozni, hogy kieszközölje, az I. Hadsereg hazavonását az ország védelmére. Ma már mindenki tudja, hogy végzetes hiba volt a meghívásnak eleget tenni, mert ez idő alatt vonultak be a németek.  Horthy motoros vonatja a Turán csak lépésben haladhatott hazafelé, mert végig légiriadót fúvattak a németek, hogy mire hazaér a kormányzó addigra már a németek elfoglalják a kulcspozíciókat.

A Gestapó befészkelte magát, egymásután tartóztatta le a  németellenes  tiszteket, politikusokat, közéleti személyiségeket.

Churchill elrendelte Magyarország terrorbombázását, az ipari központok az a nappali akciókban az USA légiereje  26,OOO tonna bombát szórt hazánkra, éjszaka meg az angol légierő folytatta  a terrorbombázást .  Forrás: Világpanoráma 2O12 aug. 1O, A halál kék ege dokumentumfilm.

Lehetetlen volt védekezni, hiszen  1O,OOO repülő erőd, B 17, B 24 esek, 1O,OOO bevetést végeztek, a Pumák emberfeletti bravúros légicsatáiban képtelenek voltak hathatósan csökkenteni a támadók létszámfölényét. Érdemes volna a Pumák hősies helytállásáról írni, és tudatni a diákokkal ezeket a csatákat.

Tehát mindennek e kulcsa a csodafegyver, amely egyre késlekedett a bevetésre. Ettől várták a győzelmet a megrögzött náci barátok, a nyilasok, akik között volt, aki kijelentetett, hogy ha nem lesz német győzelem, lógni fognak. Közben a statáriális bíróságok sietve működtek, Bajcsy - Zsilinszky Endrét hatodmagával kivégezték, akiket egy áruló leleplezett. Tíz ember került a nyilasok kezébe, akik menteni akarták a menthetőt, a hidakat, az energia központot, és megszervezni az ellenállást.

A német tudósok, meg versenyeztek az idővel, az atombomba elkészítésével. Ez volt a csodafegyver, és ha sikerült volna megcsinálni, valószínűleg London, és Moszkva kapja, és nem Hirosima Nagaszaki.

Jól tudták ezt a szövetségesek, és mindent elkövettek ennek megakadályozására. A németek nehézvíz üzeme a norvég fjordokban volt, ezt kellett megbombáznia a hegy gyomrába.

Tíz repülőt indítottak, abból ha egynek sikerül az akció, akkor már elérték a sikert. A bombázók közel a víz felett repültek egyenesen a bajárat felé, ott a közelben kiengedték a bombát, a meredek sziklafal előtt szinte merőlegesre kellett fordulni.  Csupán két repülő tért vissza, de a rombolás hatalmas volt. A csodafegyver csak göbbelszi ígéret maradt. Természetesen ezt a németek tagadták, tovább ámították a népet, és a hadvezetést, hogy Türelem rózsát terem.

Ez a tény magyarázza meg, hogy miért harcoltak a  tejes kilátástalanság tudatában,  mert elhitték a csodafegyver elkészülését, és bevetését.

Sajnos Magyarország csatatérré változott, Budapest ostroma,  németek zabrálása- fosztogatása, és amit meghagytak vitték az oroszok.

Mennyivel más lett volna a sorsunk, ha a Kormányzó Úr nem utazik ki Kessheimbe betartva a szövetségesi kapcsolatokat, hogy elkérje a saját katonáit a haza védelmére.  Hitler nem érdemelte meg azt a korrektséget, amely jellemezte Horthyt.

A fegyverszünet feltételeit nem teljesítettük, mely szerint meg kellett volna támadni a németeket, és az oroszok csak áthaladtak volna Magyarországon, nem lett volna az ostrom, és a bombázások.

Aki többet akar tudni a kor körülményeiről, olvassa el a Kompország katonáit, hiteles dokumentumok visszaemlékezések, levelek sokasága ad választ a történelmi helyzetre, és Horthy szerepére.

Mielőtt bárkit is elmarasztalunk, felelősségre vonunk, helyezzük magunkat a körülményekbe, és tegyük fel a kérdést magunknak, hogy az adott körülmények között mit tettem volna. Tudom, hogy voltak kegyetlenek, önkezdeményezők, meggyőződött náci bűnözök. Ezek megérdemelték a büntetést, de aki parancsot volt kénytelen teljesíteni igazságtalanság kérdőre vonni, mert Ő is áldozata volt a körülményeknek.

Vinczer S Péter