A katolikus, a református és az evangélikus egyház is hallatták szavukat az európai totalitárius diktatúrák áldozatainak emléknapján. „Tisztelettel emlékezünk meg mindazokról, akik nemzeti, etnikai vagy vallási hovatartozásuk, világnézeti, hitbeli meggyőződésük miatt üldözést szenvedtek. A múlt emlékezetét Isten színe elé helyezzük, kérjük az Ő irgalmát, áldását az áldozatokra és hozzátartozóikra, és Európa minden népére, hogy a terror és az elnyomás soha többé ne ismétlődjön meg "– írta a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia.

„Kérjük az erőt is Istentől, hogy csüggedés nélkül fáradozhassunk a kiengesztelődésért, így építve egy igazságosabb és testvériesebb világot ”– áll a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia közleményében.

Az evangélikus és a református egyházvezetők által jegyzett, a Magyarországi Református Egyház (MRE) zsinatának kommunikációs szolgálata kommünikéjében hangsúlyozza: a két felekezet üdvözli az Európai Unió Tanácsa 2011. június 8-án hozott döntését, amelyben Lengyelország, Litvánia és Magyarország kezdeményezésére augusztus 23-át a totalitárius rendszerek áldozatai emléknapjává nyilvánította.

Bölcskei Gusztáv püspök, az MRE zsinatának lelkészi elnöke és Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke úgy fogalmazott: az emléknap kijelölése „hozzájárulhat ahhoz is, hogy az idő múlásával egyre távolabb kerülő borzalmak és szenvedések megítélése véletlenül se legyen elfogadóbb és megértőbb”.

„Magunk előtt kell látnunk azokat a gyermekeket, időseket és mindenkit, akiktől éppen az emberi méltóság egyik meghatározó jegyét, az önálló emberi mivoltukat akarták elvenni a diktatúrák. Osztozunk azoknak a családoknak és közösségeknek a fájdalmában, keserűségében, akik a nácizmus vagy a kommunizmus embertelenségében vesztették el szeretteiket. Törekszünk arra, hogy az emlékezés kultúrájának mélyítésével ismertessük meg a felnövekvő generációkat a totalitárius rendszerek borzalmaival, és az ártatlanul szenvedett embertársaink emlékével. Hálaadással gondolunk mindazokra, akik sokszor biztonságuk, szabadságuk és életük árán is menteni, segíteni próbálták azokat az embertársaikat, akikre különös odafigyeléssel és módszerességgel sújtott le a rendszer” – jelentették ki.

A két egyházi vezető fontosnak tartja, hogy az emlékezés mellett a tanulságokat is vonják le.

Annak a meggyőződésüknek adtak hangot: az emlékezésnek segítenie kell abban, hogy idejében fel lehessen ismerni a szélsőséges érzelmek és indulatok megerősödését, hogy „még idejében és minél szélesebb összefogással tenni tudjunk ellene".