2012.08.18. 16:28, miner
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer mégis valahol egy öreg favágó, aki már élete nagy részét leélte és bizony kezdett nekikeseredni, hogy milyen hamar elrepült felette az élet. Soha semmi nem sikerült neki, soha nem tudott örülni igazán az életnek, de most már itt a vég, hát igazság ez? - mondta mindenkinek. De az emberek csak legyintettek.
- Eredj már, éltél ahogy éltél, végül is öregkort megértél, mit akarsz még tulajdonképpen? Miért elégedetlenkedsz, hisz ott vannak mások, fiatalon csak néznek maguk elé. Itt a szárazság a nyakunkon, nincs ez, nincs az. Senki nem hívja őket munkába sehová. Nem is tudom mit lehetne még itt ezen a földön megoldásként találni. Eredj és hallgass el, ne bosszants másokat a te vajákolásoddal!
- Á, nem értítek ti ezt! - legyintett Bence, az öreg favágó. - Méghogy tisztes kort értem volna meg? Hát elmondanám, ha meghallgatnátok, hogy az én nagyapám már 92 is elmúlt és még mindig kiment szántani, kiment fát vágni és meg sem kottyant neki a kaszálás. Na, de akkor még kaszáltak ám az emberek, nem úgy mint ma, hogy fűnyíróval teszik tönkre a gyepet és eszükbe nem jut egy libát sem tartani a ház körül. Jaj, jaj, megbolondult minden magyar, én mondom nektek. Ahelyett, hogy bírka legelné le az értékes takarmányt, vagy egy két tyúk csípegetné le, de ez még semmi! Már zöldséget sem termel senki. Fát se ültet, de elvárná, hogy minden úgy legyen, mint régen.
- Bizony, nem hiába vagyok elkeseredve - mondta Bence, - mert ezek a mű dolgok hozták magukkal az elszegényedést. Valamikor önellátók voltak nagyapáink, nagyanyáink saját maguk szőtte ruhákban jártak. Mindenki el tudta foglalni magát valami hasznos tevékenységgel, de manapság ez is csak álom, mert aki itt ma munkát akar, nem jut neki más, mint a szemetes ládák tartalmának áttanulmányozása, böngészése. Húha, micsoda világ! Patkányoknak való élet ez, mit is mondjak jobbat, hogy ne kelljen mindig panaszkodnom?
Mondta, mondta, de aztán magára maradt, nem hallgatta meg senki. - Tudjuk mi is ezt, tudjuk, hogy így van. Nincs értelme erről beszélni tovább.
Akkor felkelt Bence a székről és elment, hogy kaszát vásároljon magának. hamarosan talált is nem egyet, százat is, de nem volt pénze, csak egyre. Hamar hazavitte és jól kifente, a fenőkövet bedugta a tokmányába és elindult. Ment, ment a kaszával a vállán, és amint ment, aki szembejött vele, mind megbámulta, hogy ezzel az emberrel mi lehet? Megbolondult, vagy mi történt vele?
Hiába ment akármerre, mindenhol azt mondták, hogy nekik olyan kéne, aki fűnyíróval dolgozik. Hiába fogadkozott, hogy ő bizony fele annyiért vágja le a füvet, mert azt felelték neki, hogy a kasza nem képes úgy levágni, mint a fűnyíró, tehát ne is próbálkozzon.
- Jaj, hát éppen ez a baj, - érvelt a kaszás Bence, ez az ami nem jó a tájnak. Ugyanis a gép annyira levágja azt a gyepet, hogy az ki is szárad. Nézzenek csak szét, mindenhol kiszárítja a nap a réteket, hát megéri?
- Meg, mert akkor nem is kell nyírni - mondták a rét tulajdonosai.
Na jó, látta kaszás Bence, hogy ezeket már meggyőzni sehogy sem tudja, máris el akarta dobni a kaszát, de akkor csoda történt. Meglepődött amikor a kasza így szólt hozzá:
- Ne dobjál el, édes gazdám. Folytasd utad, majd valamire csak jutunk mi ketten. Ne add fel a reményt.
Örült kaszás Bence, hogy végülis nem dobta el könnyedén Magyarország legutolsó kaszáját, hát megmarkolta jól és azt mondta:
- Mondd meg, mit csináljak és én azt teszem.
- Ne csinálj itt semmit, mert meghülyült a magyar, eredj sógorékhoz.
Úgy is tett, kiment Bécsbe. Na ott mindjárt jöttek mindenfelőlről, hogy -" anci-flánci az én füvem kell kaszálni!"
Hamarosan híre ment, hogy az ő kaszája nyomán megújulnak a rétek, a berkek, a legelők, a mezők, a kaszálók. Mert szavamat ne felejtsem, eközben Magyarországon egy hatalmas szárazság lett. Na, mondták is sógorék, hogy úgy kell ezeknek, mert eldobták a kaszát. Bezzeg nálunk, itt ez a kaszás Bence és mi bizony titokban ellestük tőle hogyan kaszál, és aki nem hiszi, hogy nálunk minden milyen szép. még a fű is szebb, mint az angol gyep, szóval az jöhet csudát látni.
Telt-múlt az idő, vagy két évre rá megunta Bence a sok ájc-vájcot, fogta magát, hogy ő már nem marad, megyen haza.
- Elmehetsz - mondták neki sógórék, de a kaszát itt hagyod, azt innen már nem viheted haza. Megértetted?
- Meg, meg - bólogatott, de csak pislogott a kasza felé, hogy az vajon mit fog neki mondani, mikor nem hallja senki. De hiába a kasza meg nem szólalt. Kénytelen kelletlen megkérdezte a kaszától, amúgy vigyorogva:
- Na te, drága jó kasza, hát vajon te mit szólsz ehhez? Hallod mit mondanak, hogy hagyjalak téged itt és nélküled távozzak.
- Eredj csak, és ne törödj vele.
- Na szép, hogy még te is ezt mondod.
Na, ne ijedj meg, hanem tudod mit, kérjél helyette egy fűnyírót, egy jó modernet és a többit bízd rám.
- No ez meg mi? - gondolkodott a kaszás, de nem volt mit tenni.
Mindjárt mondta a németnek, hogy cserébe damilos fűnyírót követeljen, azok meg nevettek.
- Jó, jó, - mondták, itt van. Ni egy egész autó fűnyíró, elviheted!
- De miért? - csodálkozott Bence a kaszás. - Miért nem kell maguknak?
- Mert annyira zajos, annyira füvet romncsoló, hogy attól félünk, megver az isten, ha továbbra is használjuk.
- Ugyan, miket hallok már, miért verné meg az isten a németet?
- Azért, mert a fű is élet, azt nem szabad roncsolni, nem szabad csak tisztelettel kaszálni, úgy mint ahogyan régen csinálták az öregek. Nem szabad szemétbe dobni. Sok az éhes állat, Isten ellen vétkezik, aki azzal nyírja a növényeket.
- Hmm - töprengett Bence, de akkor most minek vigyem haza a damilos kaszákat. Fura ez a nyugat, mindig a szemetet akarja nekünk adományozni, hú, most mitévő legyek?
Gondolt egyet és mégis elfogadta a kártékony szerszámokat.
- Adjátok csak ide, éppen most vettem egy kis teherkocsit, rakjuk csak fel a ládájába, és gyerünk, majd útközben kitalálok ám valamit.
Aztán gázt adott és elindult hazafelé.
Mi magyarok már olvastuk az újságból, hogy jön kaszás Bence, hozza a fűnyírókat és hogy milyen híres ember lett belőle, hú, minden magyar irigyelte és várták a határon, hogy kifaggassák, végülis hogyan történt? Mit csinált sógoréknak, miből gazdagodott meg?
- Egyszer csak látták, hogy jött a góbé, ama kaszás Bence kiszállt a kocsiból és azt mondta nagy hangosan kiáltva:
- Barátaim, éppen most gyűvök a sógoréktól és ni hogy jártam. Én biza nyírtam nekik a fűvet, és mikor fizetségre került a sor, ráadásnak mindenkitől kértem egy damilos fűnyírót, úgyhogy aki meg akar gazdagodni, az vegyen el egyet, és kap tőlem pénzt az útra. Aztán ki lehet menni nektek is és nyírjátok a németeknek a füvet, ne sajnáljátok. Nesztek, nesztek mindenki kap, ha menni akar!
Hamarosan összegyűltek vagy kétszázan és elindultak Ausztria felé.
Mentek a legények és mindenhol házaltak, hogy ni, miolyen modern fűnyíróval jöttek, aki akarja, hogy lenyírják a füvet, jelentkezzen.
- Á, az nem jó - kacagott a német, - az a fűnyíró nem kell nekünk, hanem van itt egy jó kassza, na azzal kezdhetitek.
- Nix-mix, nem tudunk kaszálni - rázták a fejüket a magyar legények - nix mix, a kasza nekünk nem megy sógorkám, ne viccelj, mért nem jó a nyírógép?
- Á, - legyintett a német - megtánítálák benneteket.
Így esett meg, hogy egyszerre vagy kétszáz magyar megint megtanult a némettől kaszálni, de jöttek is hazafelé, mint akiket puskából lőttek ki, hogy elhíreszteljék, hogy mit tanultak, na ha azok haza nem jöttek volna az én mesém is tovább tartana. Azóta is vágják a rendet, ha meg nem haltak.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Kedves aloiv, azon csodálkozom, hogy mi, magyarok hogy-hogy, nem vesszük észre, hogy az életet tisztelni kell?