A Vitézi Rendről

A mai ötven alattiak vajon mit tudhatnak a Vitézi Rend megalakulásáról, amikor az elmúlt évtizedekben agyonhallgatták vagy elferdítették e szervezet egykori, valós tevékenységét.

Tekintsünk vissza a múltbéli kezdetre: 1920-ban nagybányai Horthy Miklós és gróf Teleki Pál által alapított Vitézi Szék és a már felavatott tagjaival Vitézi Rendnek elnevezett szervezet az akkor is katasztrófális állapotba jutott hazánkkban azon nemzeti és keresztényi érzelmű, kiváló jellemű magyar embereken, illetve hozzátartozóikon akart és tudott segíteni, akik az I. világháborúban, majd a Kun Béla-féle vörös terror ellen hősiesen küzdöttek.

Az átlagon felüli erkölcsi követelményeknek megfelelteket Vitézi címmel jutalmazták és a Rend 7-200 kataszteri hold közötti földdel ajándékozta meg őket, további boldogulásuk reményében.

A területeket önkéntes felajánlásokból, térítéses földkisajátításokból, később rendi vagyonból vásárolva teremtették elő, majd osztották el. Aztán a megbecsült magyar földet, ha a tulajdonosa továbbra is megfelelt az előírt követelményeknek, az elsőszülött fiúgyermek örökölhette.

A hazaszeretet, az együvé tartozás óriási ereményeket hozott és hozhat ma is. Hiszen rövid idő alatt, már 1921-ben megalakult a Vitézek Mezőgazdasági Szövetkezete, majd 1926-ban a Rend Bács-Kiskun megyei örkényi gazdaképző iskolája, ahonnan a II. világháborúig jól képzettt gazdák kerültek ki.

Akiknek fogalmuk van az akkori tönkretett, kifosztott és megnyomorított országunkról, tudhatják mit jelnthetett ez akkor. S ma is időszerű tartalma miatt, érdemes felidézni a 2005-ben Szilvásváradon megtartott I. Országos Vitézi Találkozót, ahol a megnyitóbeszédben elhangzott:

"...a mai, lerongyolódott állapotú Magyarországon emlékezni kell és riadót fújni, mert az ősi magyar erények példát adnak az egész magyar nemzetnek. Nem szabad elfeledkezni, hogyan kezdődött a kommunizmus: meggyilkolt papok, megalázott apácák, kirabolt udvarházak... majd a nemzetveszejtő Trianon, ami bosszú volt a nemzeten, az ártatlan magyar népen, azokén, akik vérüket ontották a nyugati országok békéjét, gyarapodását védve évszázadokon át.

És mi történt 1956-ban? Nekünk nem segített senki. Kádár alatt is  csend volt, nem jöttek jogvédők, nem segített az ENSZ. De ezt is túléltük.

1990-ben elszabadulhattunk, de hol van a magyarság tündöklő csillaga? A pénzéhesek nem jöttek, hanem újra és újra megválasztották őket. Azok a választók mikor jönnek már rá, hogy becsapták, kisemmizték őket. 

Horthy Miklós kormányzó úr egykori mondata: "...a Vitézi Rend nem csupán történelmi emlék, hanem - a hazafiúi erények egységbe foglalt erejével - irányt mutatni hívatott élő valóság..." s ez rendkivül időszerű ma is."

Dr. Vitéz Várhelyi András főkapitány úrtól kérdezem:

- Az iránymutatás Önöknél még külsőségekben is jelentkezik, hiszen ennyi nyílt tekintetű, egyenes tartású emberrel ritkán találkozni egy helyen. Jó érzés itt lenni. Kérem, mondja el, milyen feltételeknek kell  megfelelni ma, hogy a Vitézi Rend tagja lehessen valaki.

- A Rend jelenlegi és jövőbeni tagjainak ma is magas erkölcsi mércével kell bírnia és saját, bizonyítható katonai érdemekkel.Ha nincs kizáró ok, várományos lehet, az egykori tagok egyetemes ági leszármazottja is. A tiszteletbeli tagok pedig csak azok lehetnek, akik már bizonyították hazájuk felé húségüket és különböző szakmai területeken kimagasló hírnevet szereztek Magyarországnak. Örömmel mondhatom, hogy tagságunk fele immár 25-40 éve korú, tehát az utánpótlás folyamatos, de nemcak itthon, hanem a Föld bármely pontján is.

- Ne feledkezzünk meg a hölgyekről sem, hiszen a már említett Vitézi Találkozón, amely a Rend 85. évfordulóját ünnepelte, igen csak szép sikert értek el a Dámalovaglásban. A korhű ruhákban, délcegen lovagló hölgyek a kellemes látvány mellett ügyességüket is bizonyíthatták. De mi van a hétköznapokon?

- A hölgyek hasonló feltételekkel lehetnek a Rend tagjai, mint a férfiak. A hagyományőrzés, a magyarságtudatú nevelés, a megfelelő oktatás mindannyiunk eladata a hétköznapokon is.

- Az Ön által adott ismertetőt olvasgatva a hagyományőrzést nem nemes feladatként, hanem kötelező érvényűvé kellene tenni. S itt gondolok a Magyar Katonai Huszár Hagyományőrző Egyesületre is, hiszen annak idején, nem véletlenül vált fogalommá a magyar huszár.

- Hát nem! Mint Jókai Mór megírta, felszerelésük 310 darabból állt. Csákójuk formája nemcsak szép volt, de védelmet adott a vágások ellen is, mint ahogy a dolmány, a mente, és a derekukra akasztott szép mívű tarsoly is. Eltérő színű ruhájuk arra utalt és utal ma is a különböző bemutatókon, hogy régen így különböztették meg őket, ki melyik csapathoz tartozott. Különlegességként említhető az is, hogy különböző kantárokat használtak a ló pontos irányításához.

- Bárhol látjuk őket, még az imitált huszárroham és közelharc is vérpezsdítő látvány nyújt. A lefojtott energiák felszabadulására s a győzni tudás birtoklása még a "hidegvérű" emberek érzéseit is felkorbácsolhatja. Ön szerint egyeseknek mi nem tetszik mindebben?

- A kardcsörgető magyarokról alkotott vélemény mindig is az irigységen alapult és alapul mai is, mert minden területen, nagyon is tudnak a magyarok - ha nem nyomják el őket...

- Visszatérve a Vitézi Rendre, ami itthon 1945-től jogilag megszűnt, milyen nehézségek árán tudták újjáéleszteni?

- Erre hosszú ideig remény sem volt, legalábbis itthon. Külföldön a Vitézi Rend egyes tagjai ugyan megpróbálták a szervezetet feléleszteni, de Horthy Miklós írásban is megtiltotta az újjászervezését, mert úgy ítélte meg, hogy külhonban nem az igazi nemzeti érték lett volna képviselve.

A Vitézi Rend működését csak és kizárólag a szabaddá vált Magyarország területén vélte lehetségesnek.

Az Alapító akarata, halála után 25 évvel érvényesülhetett, amikor a Fővárosi Bíróságon társadalmi szervezetként került bejegyzésre. Nem mondhatom, hogy zökkenőmentes volt az újrakezdés.  Hiszen a kétpólusú Magyarországon értékközömbösség és érték centrikusság uralkodik, ám a haza szeretetével, a nemzettudat ápolásával, az összefogás erejével tehetünk a nemzet egészéért.

Zárszóként idézném a Székely Himnusz két sorát, amely jövőnket is formálja: "Ameddig élünk, magyar ajkú népek/Megtörni lelkünk nem lehet soha."

(Az írásom a Nyugati Magyarságban jelent meg 2007. októberében. A rövidített változatát a címben szereplő gondolatért írtam be.)