A Levente-mozgalomról

Küzdelem - Tóbiás Klára tűzzománca

Tegnap olvastam az egyik nemzeti oldalon, hogy a franciák a bugaci gyerek-táborról szóló tudósításukban erősen kifogásolták a fegyverforgatásra, fegyelemre, napi gyakorlatozásra nevelő oktatókat.

Szerintük így semmi idejük nem marad a gyerekeknek a semmittevésre. De nézzük meg e tábor eredetét, ami ezer évre nyúlik vissza.

A szervezet nevét az Árpád-házi Leventétől kapta, akinek nem kis szerepe volt a XI. századi magyar sereg megszervezésében.

Ám a Levente-mozgalom mostani elődjéről is érdemes szót ejteni, hiszen a dualizmus idején, 1868-ban már törekvés volt a megyei, járási és községi fiatalokat összefogva, katonai oktatás keretében testnevelésre tanítani.

S, hogy ez mennyire fontos célnak bizonyult, igazolja az I. világháborút megelőző évben (1913) a vallás- és közoktatási tárca, valamint az Országos Testnevelési Tanács követelése, miszerint hozzanak létre egy ifjúságot tömörítő, honvédelmi egyesületet.

E jó ötlet tovább vitelét az 1920-as, hazánkat ért tragédia még időszerűbbé tett. Ugyanis a békediktátum a magyar hadsereg létszámát 35 ezerre(!) maximálta, megtiltotta az általános hadkötelezettséget, a hadieszközök számát is minimálisra szorította, újak beszerzését, gyártását megtiltotta.

Külpolitikai elszigeteltségünk mellett, a kisantant nyílt magyar ellenességével kellett szembenézni megcsonkított országunknak. Ennek következtében - nagyon leegyszerűsítve - kényszermenekültek áradatával, munkanélküliséggel, inflációval és kilátástalan jövőképpel.

Nagy gondot jelentett a leszereltetett tisztek további foglalkoztatása, a magyar hadsereg szintentartása valamint az utánpótlás kiképzése. Ám a revizióra készülő magyar politikai és katonai vezetés, akikben élénken élt a nemzeti gondolkodás, az egykori katonai sikerek, okos döntést hoztak. A Horthy-kormány legjellemzőbb szervezetét 1921-ben, az LIII. törvény alapján szervezték meg. Magyarország volt  volt tehát az első ország, ahol az államhatalom törvényben szabta meg a testnevelést. Ebben kötelezően írták elő, hogy, aki nem járt iskolába, annak is kötelező volt hetente egy órát testnevelésen résztvennie. (Természetesen itt nem iskolakerülőkről volt szó!) 

A Levente-képzés alapjait lefektető törvény gyakorlati megvalósítását  Horthy Miklós kormányzó úr irányításával a katonai előképzést biztosította. A csoportokba sorolt ifjak 12-14 évük között apródként, 15-17 között ifjúleventeként, 18 fölött leventelegényekként szerepeltek. Kiképzésük a nemzeti szellemű nevelést szolgálta. Gyakorlatban megtanultak lőfegyverrel bánni, lovagolni, úszni, evezni, kerékpározni, birkózni. Gépismereti oktatásban is részesültek, de kiképezték őket mentőszolgálat ellátására és tűzoltására is. Oktatóik a leszereltetett katonatisztek mellett a legapróbb faluban is a helyi értelmiségiekből álltak valamint a Horthy Miklós által létrehozott Vitézi Rend tagjai is részesei voltak.

A megújulás reményét, az elcsatolt területek visszarendezését rövid időre fokozta az 1939-es Kárpátalja, majd az 1941-es Délvidék visszacsatolása.

Ám a nyilasok hatalomátvétele után harcba vetették a Levente ifjakat is. Közülük nagyon sokan meghaltak vagy hadifogságban sinylődtek.

A kommunista rendszer 1945-ben feloszlatta, megszüntette a mozgalmat, parancsnokukat, Béldy Alajos vezérezredest előbb halálra, majd életfogytigtartó kényszermunkára ítélték.

De minden szónál, száraz ténynél többet mond a Leventék tízparancsolata. Ime:

1./ A Levente megtartja fogadalmát.

2./ A Levente Istenfélő és vallásos kötelezettségeit teljesíti.

3./ A Levente szereti hazáját, a nemzet vagyonát és hőseit tiszteli s önmagában a harcos erélyeket neveli.

4./ A Levente hű az államfőhöz, a törvényeket és a hatalom rendelkezéseit tiszteletben tartja.

5./ A Levente szereti szüleit és ragaszodik családjához.

6./ A Levente előljáróinak és  feljebbvalóinak bizalommal  engedelmeskedik.

7./ A Levente lovagias, megbecsüli, segíti Levente bajtársait és magyar testvéreit.

8./ A Levente nemesíti lelkét, ápolja és edzi testét, harcra készül.

9./ A Levente jellemes, józan életű és vidám, mindig igazat mond, a fellépése öntudatos, katonás és fegyelmezett.

10./ A Levente óvja és gyarapítja a nemzeti vagyont, a Hazájáért magyar becsülettel él, tanul, dolgozik és küzd.

Akikhez közeláll e gondolkodásmód, nem csodálkozik azon, miért kell feléleszteni, ébren tartani, tovább vinni e hazafias mozgalmat. Mert ugyebár a helyzet változatlan, mint ahogyan az említett tudósítás is azt sugallja.

(Források: Rubicon, Jászárokszállás régen, Nem!Nem!Soha!)