„Ez még csak a kezdet, de üdvözlöm a döntést és elégedett vagyok azzal. Ugyanakkor remélem, hogy az ügy most már prioritást fog élvezni a magyar hatóságok számára, főleg, hogy a vádlott idős kora miatt szorít az idő. Idős koruk és a tény, hogy ezidáig nem történt meg a felelősségrevonás, nem menti fel a háborús bűnösöket egyetlen bűnük alól sem” – nyilatkozta önelégült vigyorral az arcán Efraim Zuroff, amikor a magyar nyomozóhatóságok néhány hete őrizetbe vették, majd házi őrizetbe helyezték a 97 éves Csatáry Lászlót...

 

„Ez még csak a kezdet, de üdvözlöm a döntést és elégedett vagyok azzal. Ugyanakkor remélem, hogy az ügy most már prioritást fog élvezni a magyar hatóságok számára, főleg, hogy a vádlott idős kora miatt szorít az idő. Idős koruk és a tény, hogy ezidáig nem történt meg a felelősségrevonás, nem menti fel a háborús bűnösöket egyetlen bűnük alól sem” – nyilatkozta önelégült vigyorral az arcán Efraim Zuroff, amikor a magyar nyomozóhatóságok néhány hete őrizetbe vették, majd házi őrizetbe helyezték a 97 éves Csatáry Lászlót.

Azóta a balliberális oldalon megállíthatatlanul ömlik ez ügyben is a mocsok. Újabb és újabb legendák születnek, újabb és újabb állítólagos szemtanúk, pontosabban olyanok kerülnek elő, akik már találkoztak olyannal, aki találkozott már olyannal, aki anno hetven éve ott volt és látta, ahogy Csatáry László rendőrsegéd fogalmazó leírta a noteszába, hogy mocskos zsidók és még az is előfordulhat, hogy miközben ezeket a szavakat a papírra vetette, egy hegyeset köpött a porba.

A nagy balliberált legenda- és rémtörténetgyártás közepette, azonban a hétfőn, egyátalán nem várt módon egy egész nagy darab guanó került a megélhetési nácivadászok palacsintájába. A Budapesti Nyomozó Főügyészség ugyanis alaptalannak találta Efraim Zuroff feljelentését és állítását, miszerint a háborús bűntettel gyanúsított Csatáry Lászlónak köze lehetett az 1941-es kamenyec-podolszkiji deportálásokhoz.

„A nyomozás során eddig beszerzett adatok szerint a feljelentő állításával szemben a gyanúsított a kamenyec-podolszkiji deportálásokkal nem hozható összefüggésbe.” – közölte Bagoly Bettina, a Fővárosi Főügyészség szóvivője, majd rámutatott arra nem elhanyagolható tényre, hogy a szakértői vizsgálatok megállapították: „Csatáry László az 1941-es deportálások idején nem tartózkodott Kassán, ráadásul akkori beosztása miatt nem is tudta volna befolyásolni a háromszáz hontalan zsidó deportálását.”

Az egyik vád így nagyjából három hét alatt megdőlt. A másik, az 1944-es deportálásokkal kapcsolatos még folyamatban van, azt az ügyészség tovább vizsgálja. Ebben az esetben Zuroff és fajtársai azzal vádolják Csatáryt, hogy ’44 tavaszán Kassán rendőrparancsnokként kulcsszerepet játszott 15.700 zsidó Auschwitzba deportálásában. Az állítólagos szemtanúk ismerőseinek az ismerősei jól emlékeznek Csatáryra „a fekete egyenruhás férfira, aki rendkívül szigorú és szadisztikus irányító volt, aki nemre és korra való tekintet nélkül kutyakorbáccsal verte a foglyokat, meztelenre vetkőztetve motoztatta őket, és olyan feladatok elvégzésére kényszerítette őket, melyen még az SS-katonák is megbotránkoztak…”

A szörnyű emlékekkel csak az a probléma, hogy a magyar rendőrségnek nem volt akkoriban fekete egyenruhája, sőt, még a Wehrmacht- és az SS-egyenruhák sem voltak feketék, azokat ugyanis zöldesszürke színben gyártották annak idején. Fekete uniformis a német haderőben csak és kizárólag a páncélos fegyvernem jelképe és kiváltsága volt. Ergo annak valószínűsége, hogy a gettólakók Kassán abban az időben ilyet láthattak volna finoman szólva is elég kicsi.

A fekete egyenruha képzete nem korabeli emlékekre nyúlik vissza, hanem néhány évtizedre csak, amióta Hollywoodban elkezdték gyártani a háborús filmeket. Ezeken a képkockákon már bőven találunk fekete egyenruhát, mivel a filmrendezők ezzel is tovább akarták súlyosbítani a képi világot. Amire tehát a túlélők emlékeznek nagy valószínűséggel nem más, mint az amerikai filmipar agymosásának eredménye. Arról már nem is beszélve, hogy igazából ma már nem is lehet nagyon tényleges túlélője a 68 évvel ezelőtt történteknek. Az pedig, hogy ki mire emlékszik a szülei, nagyszülei, vagy az ismerősök elbeszéléseiből, nem nagyon lehet egy bizonyítási eljárás alapja.

Az ügy, egyelőre itt tart, a folytatás pedig hamarosan, remélhetőleg ugyanilyen korrekt háttérmunka után kiderül. Mint ahogy az is, hogy Zuroff miként lesz képes feldolgozni az esetlegesen bekövetkező újabb magyarországi pofára esést.

Azt pedig itt a végén csak halkan jegyzem meg, hogy Biszku elvtárs, aki bizonyítottan és minden kétség nélkül bűnös, a híreket hallgatva, néha-néha hangosan felkacagva még mindig az otthonában élvezi az életet…

Radical Puzzle