2012.08.01. 15:19, Miner
Egyszer valahol Nárittyen közelében élt egy vasgyúró legény. Azt beszélték róla, hogy a kovácsüllőt a hátára akasztják, észre sem veszi.
Meghallotta ezt egy nagyravágyó ember, és elhatározta, hogy elmenyen megkeresi ki lehet az, mert az neki mily sok hasznot tudna hajtani.Hát el is ment és kérdezte minden jöttmenttől, nem tudja hol lakik, merre találja meg azt a vasgyúró legényt? Volt aki tudta, volt aki nem, de zért küldözgették, hol Páncsova felé, hol meg Csongorádba. Hej, azt mondta ez a nagyravágyó:
- Én már a térdemig koptattam a lábam, de legénynek hírét sem találom.
Hát, ahogy kimondta, mit látott, ott ment egy legény és vitte a vállán a lovát. Na mindjárt ment oda:
- Hé, hé, te legény, nem te vagy ama vasgyúró, akit én keresek?
- Melyik vasgyúró? - fordult felé a legény, de úgy hogy a ló jól hasba rúgta a nagyravágyó embert.
Na az úgy eldőlt, és akkorát nyekkent, hogy még a legény is megsajnálta. Hamar ledobta a lovat a válláról és felkapta az embert és azt kezdte vinni a vállán, a lovat meg húzta maga után kötőféken. Hát az ember kicsideig elájult, ám hamarosan magához tért és kezdett kiabálni:
- Tegyél le, tegyél le, hova viszel engem, hé?
- Jó. Leteszlek - mondta a legény és egyszerűen ledobta, mintha csak egy zsák köles lenne.
Na ez is nagyon fájt az embernek, persze hogy kiabált megint:
- Mit csinálsz? Ki akarod tőrni a nyakam, te, elment az eszed?
- Ne kiabálj, te mondtad, hogy tegyelek le!
- De mondd, hova is akartál menni?
- Én sehova, csak veled akartam, beszélni.
- Jó, beszélhetsz itt vagyok.
- Rendben, tudd meg, azért jöttem hozzád, hogy felfogadjalak szolgálatra.
- Engem? Na és milyen szolgálatra?
- Hát azt meg tudod holnap. Itt lakom nem messze, gyere el hozzám és meglátod.
Ebben maradtak, hogy a legény másnap jelentkezik a nagyravágyónál.
Telt az idő, és a legény csak nem jött. Dűhbe gurult a másik és elment utána. Megint ott bukkant rá azon a helyen, ahol először találkoztak és a vasgyúró éppen egy bikát vezetett a szarvánál fogva. Odaloholt a nagyravágyó, és megveregette a vállát:
- Hé, te ismét én vagyok. Elfelejtetted mit mondtál?
- Dehogy felejtettem, holnap megyek, emlékszem jól, azt mondtam, hogy holnap. Eredj haza és várj! Holnap jövök.
- Most gyere, mert holnap már elmúlt rég.
- Miket beszélsz? - nevetett a vasgyúró legény, - a holnap holnap lesz, ne mondd nekem, hogy elmúlt.
Így vitatkoztak, és látta a nagyravágyó, hogy a legény hülyének nézi. Azon gondolkodott, hogyan járjon túl az eszén.
Töprengett egy keveset, és végül az jutott eszébe, meghívja egy kupa bort inni, hát mondta is neki:
- Hagyd azt a kis borjat, legelgessen itt ni az út szélén, te meg gyere bé velem a kocsmába, igyunk egy jó kupa bort.
- Jó, én eleresztem a bikát, de ha megvadul, te fogod le - mondta a legény és már el is engedte.
Szaladt a bika, mint aki szét akarja döfni az egész világot, de menekültek az emberek is, és közben kiabáltak:
- Vasgyúró, fogd meg a bikát, ne ereszd közénk, vasgyúró!
De hiába kiabáltak, az csak a vállát vonogatta:
- Ez mondta, hogy eresszem el, mert ő megfogja.
Na akkor az emberek, miután felfogták, hogy a nagyravágyó béres gazda a hibás, nekimentek és elpáholták alaposan. Hej, alig bírt hazavánszorogni. Ám közben a bikát újra elkapta vasgyúró és akkor az emberek karikát tettek a bika orrába, úgy vezették, nehogy megint baj legyen.
Másnap a nagyravágyó ezt mondta a béreseknek:
- Igyekezzetek, dolgozzatok, mert vasgyúrót nem tudtam idecsábítani, pedig de jó lett volna. Mert mikor megfő az én bográcsos ebédem, körülülitek ti is azt vélem, és úgy jól laktok fordított kásával, mint egy báró a rossz parádéjával.
Meghallotta ezt az egyik cselédlány, és azt mondta neki?
- Gazdám egyet se búsulj, ha jövőre hozzáadsz feleségül, én bizony idebolondítom azt a legényt, teljesen ingyen. Mit szólsz hozzá, gazduram?
- Méghogy ingyen, azt mondod, pedig máris hozzámennél - nevetett a gazda.
- Na jó, eredj és hozd ide a vasgyúrót, megfizetem ám.
El is ment Maris, mert Marisnak hívták és azt mondta vasgyúrónak:
- Én vagyok a Mariska, hát nem ismersz meg, vasgyúró?
- De igen, - mondta vasgyúró, - és hová merre mész Mariska, leveles kapud otthon bé van é csukva?
- Bé van, bé van, megyek mert azt mondta gazdám, van egy lova és az mindig reszket, vagyis teszi magát, hogy fél.
- Dehát miért fél, miért reszket? - kérdezte vasgyúró.
- Szerintem azért, mert az már előre tudja, hogy nemsokára te fogod bétörni.
- Hol van az a ló, megnézném úgy közelebbről - mondta vasgyúró és azzal a lány elvitte egyenesen a nagyravágyó portájára és békiabált a gazdának.
- János gazduram, eljött a legény, hogy bétörje a Rárót.
- Kimegyek mindjárt és megnézem, hogy kire akarod bízni a szilaj csikómat - felelte nagyravágyó és mikor kiment, látta a legény, hogy kivel akadt megint össze. Úgy tett, mintha nem ismerné meg és azt mondta:
- Jöttem, hogy bétörjem a csikót.
- Gyere, - mondta nagyravágyó - megfizetem, ha neked sikerül.- persze tudta, hogy ez milyen erős, hát csak sütötte le a szemét, ne lássa a fiú, hogy vigyorog.
Vasgyúró nem is ügyelt rá, ment hamar és megmutatta, hogy tudja két kézre ugratni a csödört. Közben olyanokat mondott, hogy a kancarugás nem is olyan fájós. Mire nagyravágyó mérges lett, mert eszébe jutott, hogy a kanca jól oldalba rúgta. Amikor készen volt, a ló be lett törve, gondolta, hogy megmondja nagyravágyónak, hogy minek fizessen? S már mondta is:
- Nálam minden nap csikókat bélyegeznek, ez sem más, mint a többi. Erre is felült volna a cigány, csak hagytam, hogy lássam, mire mész egy korán betört csikóval.
A legény elnevette magát.
- Ne féljen János bátyám, én csak a lányért jöttem, tudja meg magammal viszem - és elkapta a Mariska kezét.
Loholt nagyravágyó utána és felajánlotta, hogy a lagzit is nála tarthatják, ha nem viszi a lányt messzire. Akkor megegyeztek és két héttel később megtartották a lakodalmat. Volt nagy danolás, mindenki azt énekelte, hogy " A ló is a szépre nyerít, kirúgunk a hámból, de nem utoljára..."
Talán még most is danolnak, ha meg nem haltak.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
A jól ismert ízes, magyar tájszólásod felüdülésként hatott rám. Szeretem egyszerű, őszinte, történeteidet mert szórakoztat és tanít egyszerre. Gratulálok!