Boris Vanessza alkotása

Az apró, csillámló hópelyhek vízszintesen kavarognak az erős szélben, bele-bele kapnak a családi házak tetejébe, ez már a tél utolsó tombolása. A mellékúton lassan egyenletesre hízik a hólepel, nem látni, hol az út és a járda határa. Piros Suzuki feszül a szélnek, megpróbálja kerekeivel kitapogatni a járművek nyomvonalát.

A hó alatt jéggé fagyott víztócsák szunnyadnak, melyeken megcsúsznak a kerekek, a kocsi tízméterenként kifarol, kapkodni kell a kormányt, nehogy eltaláljon egy fát vagy bokrot. Talán nem is baj, ha a vezetésre koncentrál, legalább nem morfondírozik a közelmúlt eseményein és a homályos jövőn. Az utca végén, egy családi ház földszintjén, vegyesboltnak kell lenni, csak reméli, hogy még nem zárták be, mert az öregnek legalább három napra való meleg ételt akar főzni. Otthon a mélyhűtőből kivette a húsokat, csirkét, marhát és csülköt, azzal, hogy a zöldséget és a körethez valót útközben megveszi.
Zsóka a bevásárlást tíz perc alatt elintézi. Innen még negyedóra csúszkálás a hóban és megérkezik a takaros, háromszobás házhoz, ahová az apja három hónapja leköltözött, pontosan  a nyugdíjazását követő két héten belül. Kislányom, engem többé nem tesznek tönkre a nők, mondta, harmadszor is elváltam. A pesti lakásom már a neveden van, kiadom bérbe, most veszek egy vidéki házat, szintén neked, a haszonélvezet az enyém marad, mind a két ingatlanon. Ha meghalok, minden a tiéd lesz. Csak arra kérlek, hogy hetente egyszer takaríts ki nálam és főzz egy tál ételt. Ezt Dénes is megértheti, ennyit megér, nem?

 NEM! Sikoltotta volna a világba, ha a gyermeki szeretete, amit anyja nevelt belé, engedte volna. Így csak a férje, Dénes  tiltakozik: Papa, nekünk három gyerekünk van, Te még megnősülhetsz, kár lenne lekötelezni magad nekünk, s viszont. Zsóka is dolgozik, napi tíz órát a munkahelyén, másik hatot itthon, szinte sohasem pihen. Igazán belátással lehetnél. Az öreg replikázott: Jobb lenne fiam, ha nem pattognál ilyen hevesen, inkább segítenél otthon a háztartásban az asszonynak. Három napig állt a bál Zsóka és a férje között, végül a nagylányuk dönti el a kérdést: Bevállalom az öcséim felügyeletét, ha szombatonként este elmehetek bulizni.

Papa rendszerint kártyázni megy péntekenként, hogy ne zavarja a lányát a házi munkában. A házban, mintha tornádó söpörne végig, mindenütt rendetlenség, a konyhában, a mosogatóban egy heti használt tányér és evőeszköz várja a mosogatást, a fürdőszobában hegyekben áll a mosnivaló. Zsóka mégis szívesen végzi a munkát, mert egyedül lehet, feltesz egy lemezt, s végre senki sem nyaggatja, kérdezgeti, lassan az egyetlen nyugodt napja a péntek. Mire tizenegyre hazaér, a család már elnyugszik, ki-ki  az ágyában tévézik, vagy olvas, ami biztos, hogy a legkisebb már az igazak álmát alussza.

A házban ég a villany, úgy látszik, az apja ma kihagyja a kártyapartit. A kapu nyitására  eléjön. Szervusz, kislányom, gyere csak, vendégünk van. Bemutatom a menyasszonyomat! Veruska, megjött a kislányom!

Zsókával egykorú, csinos nő nyújtja a kezét és bemutatkozik: Szervusz, már sokat hallottam rólad. dr. Péterfy Noémi vagyok. Gyere, főzök egy kávét és beszélgessük egy kicsit. Tudom, hogy furcsa lehet számodra, hogy ilyen gyorsan összeköltöztünk. De a szerelem…

A nappaliban az antik bútorok selyem fényén egyetlen porszem sincs, szikrázik a kristály csillár, hófehér csipketerítő a dohányzóasztalon, rajta porcelán vázában tűzpiros gerbera csokor. A kopott kanapé és fotelek helyén narancssárga bőrgarnitúra terpeszkedik az új türkmén szőnyegen, a két kedvelt festménye hiányzik a falról, melyeket műanyag fali díszekkel helyettesítenek. Forrón és keserűn issza a kávéját, gyorsan elköszön és fut a Suzukihoz, hogy mielőbb a biztonságos otthonába érjen. Apja nem érti e hirtelen távozást, de Noémi arcán ott az elégedett mosoly, neki tetszik a szituáció.

Visszafelé vezeti a keréknyoma, hiába a szürkület, a hó fénylik, és ropog, ha lecsúszik a nyomvonalról. Az országúton elered a könnye a dühtől, elvették a szabad napját és ráadásul megint Dénesnek lesz igaza. Nézzük a dolog kellemes oldalát – vigasztalja magát -, ötre hazaérek, főzök egy finom vacsorát, sütök egy tortát és férjurammal kettesben elszopogatunk egy üveg pezsgőt, amit útközben a benzinkútnál megveszek, hogy ne töltsem az időt. A kocsi műszerfalán villogni kezd a tank jele, mintha értené Zsóka gondolatait és nehogy elfelejtse a pezsgő vásárlást, máris meg kell állnia az első benzinkútnál, mert nem biztos, hogy a lakásukhoz legközelebbi kútig elég lesz a benzin.

Az országút melletti kúton nagy a forgalom, bizonyosan azért, mert hatalmas a kávézó része, ahol pár percig lehet pihenni és trécselni, sütemény, kávé és üdítő mellett. Gyerekek rohangálnak az asztalok között, nehezen bírják az ülést a hosszabb úton. Az övéik is ilyenek voltak.

A kutas udvarias, amíg telik a tank, lemossa az ablakokat. Menjen csak be, asszonyom, majd beviszem a kulcsot. Igyon egy kávét. Ma minden tízedik ügyfelünk a vendégünk, nem kell fizetnie érte.  Zsóka hálás az udvarias kiszolgálásért, százas borravalót ad a kutasnak és bemegy a kávézóba. Mire sorra kerül a pénztárnál, átveheti a kulcsát, együtt fizeti ki a tankolást és a pezsgőt, mert a kávé valóban ingyen van. Talál egy helyet a hátsó parkoló felőli ajtó mellett, leül, melengeti kezét a forró csészén.  Jól esik a kávé, legalább felfrissül. Ideje indulni.

Kisétál, kinyitja a kocsija ajtaját, beül, bekapcsolja a fényszórót és a rádiót, indít, és éppen indulna, amikor a mellette lévő kúthoz beáll egy új Audi, kiszáll belőle a férje egy ismeretlen nővel, és egymást átölelve, nevetgélve elindulnak a kávézóba. Útközben Dénes odadobja a kutasnak a kulcsot, tele legyen szíves.

Zsóka lába remeg a gázon, de elindul, maga sem tudja, hogyan keveredik haza. A lakás ajtaja belülről bezárva, s valaki benne felejtette a kulcsot. Csenget, ahogyan szokott, egy rövidet és egy hosszút. Csend van, senki sem rohan ajtót nyitni. Újra csenget, most már hosszan. A tizenhat éves lánya nyit ajtót, egy szál köntösben. Anya! Korán jöttél… Zsóka nem is igazán figyel a lányra, egyenesen a konyhába megy, letenni a csomagokat. Csak akkor köszön, szervusz, kislányom, hol vannak a fiúk?

Ám kettő helyett egy fiú keveredik elő, az is meztelenül, csak egy lepedő van a derekán. Kezit csókolom, köszön, s zavarában elpirul. Zsóka elsápad, megfordul, odalép a lányához és visszakézből képen törli. Kisasszony, még egyszer kérdezem, hol vannak az öcséid? Maga pedig, fiatalember, kap öt percet, hogy távozzon. Te pedig itt maradsz, lányom és beszélgetünk.

Csattan az ajtó, amint a fiú köszönés nélkül távozik.

Sajnálom, hogy megütöttelek, először és utoljára,  csak részben szólt neked. Gyere, főzök egy teát, mesélj.

Péntekenként az apjuk rendszerint csak este tízre ér haza, túlórázik, a fiúk pedig az iskolából egyenesen a nagyobbik barátjához mennek, filmet nézni és csak hétre jönnek haza.

Rendben van, kislányom, menj, fürödj meg és gyere a konyhába. Együtt főzzük meg a vacsorát, hétig van időnk,  elbeszélgetünk az élet dolgairól. Addig hívok egy lakatost, lecseréljük a zárat, mert elhagytam a pótkulcsot. Már nem kell többet a papához sem mennem, több időm lesz rátok.

A kislány megkönnyebbülten megy fürödni, úgy látja, az anyja már nem haragszik.

Zsóka a telefonhoz lép, mellette ott egy jegyzetfüzet, melynek legfelső lapján a férje írásának lenyomata, egy mobil telefonszám. Felhívja, női hang jelentkezik. Üdvözlöm, köszönti Zsóka, Takács Dénes titkárnője vagyok, beszélhetnék a főnökkel?  Egy pillanat csend után: Igen, adom, jön a válasz, majd Dénes hangja: Üdvözlöm, Piroska, mi történt?Mondtam, hogy csak vész estén hívjon! Zsóka nyugodtan válaszol: Vész van, Szívem. Maradj, ahol vagy.

Mire a fiúk hazaérnek, kész a vacsora, húsleves, marhasült krokettel, áfonya lekvárral, diós palacsinta, a bejárati ajtón új a zár és véletlenül elromlik a csengő.

Amint nyugovóra térnek a gyerekek, Zsóka felbontja a pezsgőt, leül a laptop elé és tervezi a jövőt, amely egyre kevésbé homályos.