szlth. internetről

 

Hamarosan tapasztalta, megváltozott az élete. Minden kezdeményezése kudarcba fulladt. Egyik tanfolyamon a régi tanítványa emlékeztette az első portáljára, az erdélyi asszonyra, ki annak idején gyakori vendége volt. Csodájára jártak a tudásának. Rákérdezett, miért nem keresi fel az álmaival? Hogyan is kereshetné, hiszen nincsenek adatai a megszűnt oldalról és tagokról. Az illető felajánlotta utána néz, mert saját oldalán is regisztrált tag volt, talán neki meg van.

Két nap múlva az elektromos levélcím megérkezett. A levélváltás megtörtént, Az asszony ugyan nem tudott segíteni, egy súlyos betegség következtében elveszítette képességeit, de ajánlott valakit, aki ortodox teológiával a háta mögött, nagyon jó képességekkel rendelkezik. Megígérte beszél vele, és rákérdez, tud-e, segíteni.

Pár nap elteltével a címet megkapta. Ami következett, szinte hihetetlen volt számára. Az asszony pár sorban leírta, valami véget ért az életében, amit létrehozott, és a két álmát kommentár nélkül mellékelte.

A válaszlevelet olvasva, levegő után kapkodott, olyan pontos leírást kapott az álombéli nőről, mintha előtte állna, zavaró energiát érzett maga körül... Alkalmi segítője is megerősítette, ő a fekete mágia küldője, és az élet a tét. Nagyon tiszta „rózsás-szeretet védelem rituálét" küldött, amit el kellett végezni, egy alkalmas napon.

Egyik dilemmából a másikba esett. Kételkedett. Tiszta lélek az, aki ilyen földöntúli tudással rendelkezik? Tette fel magának a kérdést számtalanszor. A rituálét mindenesetre elvégezte. Miközben a rózsa száradt a szekrény tetején, sóval körülszórva…

Az asszony gyakran megborzongott, nem érezte jól magát. Közeledett a holdtölte egyre elhatalmasodott rajta a gyengeség. Egyébként is ilyenkor ingerlékeny, és rosszul alszik.

Bezzeg vidámak és elszántak a mágusok, boszorkányok, ilyentájt ülnek tort az áldozatuk fölött...

Hiába hívta álomtündért, helyette a fájdalom fantomja jelentkezett. Mindent megsemmisítő fájdalmat hozott. Remélte elmúlik magától, de egyre jobban erősödött. Ritkán érinti kezével a gyógyszeres dobozhoz, most lázasan, és türelmetlenül kutatott a medicina után. A pirula nem használt. Hajnaltájt a füle lüktetni kezdett, és zúgott, búgott, mintha egy trafó mellett lenne a fejében.

Az ügyeletet, és a sürgősségi osztályt kerülni akarta, gondolta, majd hétfőn...

Vasárnap az idő ólomlábakon haladt, a fájdalom kiütéssel győzött...

Ebéd utáni – általában rövidke - sziesztája úgy elnyúlt, hogy fel sem bírt kelni. Estére fordulva a fájdalom fantomja a fejbőrére is rátelepedett, úgy érezte a "haja" is fáj már.

Félt az éjszakától, nem ok nélkül tette. Életének legborzalmasabb óráit élte át. Potyogtak a könnyei...

Hajnaltájt kimerülten álomba sírta magát. Az álombirodalomban sem maradhatott sokáig, a hasogató fájdalom felébresztette. Pár pillanatig forgott vele a szoba. Szólni szeretett volna a párjának, de nem sikerült a szavakat megformálni. Kitámolygott a fürdőszobába, a tükörbe nézve egy szörnyet látott...

A feje, mint egy luftballon, a szemöldöke elveszett benne, Jobb oldalon a szája az álláig elhúzódott.  Mindhárom ágra kiterjedő arcidegbénulás jelei látszottak. A jobb füle akkora volt, mint a fél feje, még soha ilyen gnóm arcot nem látott...

 Fiatalon megélt egy bénulást az ellenkező oldalon, de az nem volt ehhez hasonló, - igaz, azóta a bal fülére süket, és kettős látása van -, akkor a beszéde érthető maradt.

Az elrettentő látvány hatására a halálfélelem ragadta hatalmába. Nem az elmúlástól és a rá váró szenvedéstől félt, a fekete erő rettentette meg. Megjelent előtte teljesen tisztán a kép, amiben az álombéli nő feketére festi a haját…

Ráébredt igaz az állítás, a fekete mágia beteljesedett.

Látványától a párja is sírva fakadt, mentőt akart hívni, de az asszony nem engedte.

Nem sokkal később a rendelőben voltak. A háziorvos azonnal a kórházba utalta. A fülészeti ambulancián egy szimpatikus, orvoshoz látta, aki a vizsgálat során vírusfertőzésre gyanakodott. Épp akkor tette tiszteletét a kezelőbe az osztályvezető főorvos, aki más diagnózist állított fel és antibiotikumot, párakötést rendelt, otthoni fekvéssel, és napi ellenőrzéssel.

Otthon süketen, bénán, teljesen kiszolgáltatottan feküdt. A párja tartotta benne a lelket, meg a telefonügyeletet. Gondosan sürgött körülötte, szakszerűnek is nevezhető ápolással gondoskodott róla. Nem hallott, beszélni nem tudott. Az erős fájdalomcsillapítás rövid ideig hatott. Amikor a fájdalom pihent, a Zsoltárok könyvét olvasta, ebből merített életet...

• Uram, mondd, miért? –kérdezte némán, bénán...

A kérdésére azonnal választ kapott,  - a véletlenszerűen kinyitott - a 140. zsoltárban …

Az első csoda sem váratott sokáig. Már azon a délután egyik barátnőjének a családtagja telefonált, aki lelkész. Amint meghallotta mi történt, azonnal felajánlotta segítségét. Nem sokkal később az ágya mellett imádkozott. A beteg alig érthető szavait megértette, hangosan felolvasta a 140. zsoltárt, majd közös imádságba kezdtek. Az egyik hangosan, a másik némán. Mielőtt elköszönt, biztosította, az Úr nem hagyja magára a szenvedőt, hamarosan meggyógyul. Elhitte, hiszen az Úr elküldte hozzá a szolgáját, hogy általa hitében erősítse, reményében megtartsa, és szeretetéről biztosítsa.

Estére kicsit jobban lett. Enni nem tudott, inni csak szívószállal, a folyadék a legörbült és elhúzódott száján így is lefolyt.

A lelki táplálék adott erőt, és kaput nyitott a gyógyulás felé.

Elkezdett gondolni mit akarhat Isten megtanítani ilyen szigorú tematikával?

Nem hall, beszélni nem tud, az arca felismerhetetlen, rémisztő...

Gondolatai fonalát visszafelé kezdte gombolyítani. Amint haladt az időben, egyre több bogot talált. Az előző év őszéhez érve összekuszálódtak a szálak…

Minden csomóban más volt elrejtve. Félelem, csalódás és sok egyéb…

Egyszer csak felvillantak a képek, felismerte bennük a jeleket, amiket akkor nem akart meglátni, hallani és beszélni róla.

Hogy is gondolhattta, ha nem foglalkozik vele, a probléma nem is létezik? A felelősségvállalás, a dolgok megvitatása helyett maszkot vett magára, amiben erősnek, határozottnak, és gond nélkülinek érezhette magát...

Eszébe sem jutott, a jelmezt nem az arcára szabták, rossz tervezőt választott. A mimikát elrejthette, de a valóságot nem. Az arca eközben deformálódott, alkalmazkodva a szerepéhez. A lélek nem tűri az erőszakkal rá osztott szerepet, kilép belőle, és a maskarát szétfeszíti. Mikor lehull az álarc, döbbenten látjuk, milyenné váltunk a maszk alatt, ha a teremtőtől kapott érzelmeket megtagadjuk, és jelzéseit nem fogadjuk.

A jó színész is ripaccsá válik, ha engedi, hogy jelmezét az ördög készítse!

Döntött! Véget vet az áldatlan állapotnak, és meggyógyul!

Letépte magáról a mágiával díszített maszkot

Átadta Istennek a félelmeit, amik a betegség legfőbb forrása lehet.

Mikor attól félünk, hogy felismerik a gyengeségeinket álarc mögé bújunk, ilyenkor a gonoszt közel engedjük, sőt meghívjuk magunkhoz, aki erre a pillanatra vár és meghívásunknak örömmel tesz eleget, hiszen előszeretettel tartózkodik a gyengék közelében, mert ott talál könnyű zsákmányra.

Eszébe jutott II. János Pál pápa üzenete, ami lámpásként világít a föld felett.

• Ne féljetek!

Első teendő a félelemtől megszabadulni, ha meg akarunk gyógyulni.

- Átadta Istennek az emberi kapcsolatait. Egyedül Ő tudja, hogy számára mi a jó. Mi hajlamosak vagyunk a jóban rosszat keresni vagy a rosszban jót látni, ezért könnyen becsaphatnak bennünket. Nem ismerjük fel a barátban az ellenséget, így válhatunk saját magunk áldozatává. Isten az igaz barátot a szükségben mutatja meg. Ő nem menekül el a bajban, nem keresi ki volt a hibás, hanem a kezét nyújtja felénk. Azt is megmutatja, kit ölelhetünk meg, és kit kell eltaszítanunk.

- Átadta Istennek az egész múltját, hogy hitében megerősödve haladhasson tovább a kijelölt úton. Segít megbékélni önmagával, - ez a legnehezebb -, mert így lehet tiszta szívvel megbocsátani, és alázattal élni, és másoktól bocsánatot kérni.. 

- Átadott minden negatív gondolatot, vezekelve, alázattal bocsánatot remélve...

- Átadta Istennek önmagát és benső énjét. Tudja, hogy erre a hídra lépve haladhat csak előre, és várhatja el, hogy Isten alászálljon hozzá.

Amikor mindezt megtette, megköszönte az ajándékot, melyet betegség formájában kapott, tanult belőle és erősödött általa. 

A lecke megtanította a félelem legyőzésére, és arra, hogy engedje el, ami nem előnyös számára és nem a fejlődését szolgálja, ami vissza tartja és a  kárára van. Tartsa magától távol a hamisaktól, az gonosz szolgálóitól, a hamis szellemekkel paktálóktól, de szeresse az őszintéket, mert ha nem ezt teszi, az álarc alatt a lélek cserepekre hullik…

Visszakapta az egészségét. Győzött a Fény az árnyék felett! Aki az Istenhez indul, annak nem kell meglátni a pokol kapuját...

Tudja a harcnak nincs vége, a gonosz nem nyugszik, amint gyengül, támadásba lendül.

Van még mit tenni, hogy ha eljön az idő a legnagyobb vizsgán jól szerepeljen...

6. (az ördög száma) befejező rész következik

 

 

Vissza a bloghoz

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.