szlt.internetről

A rém-es ünnep

Az alapító szüleitől hozott örökségét megtartva, mindent elkészített, hogy Jézus születését meghitten, a konyhától távol ünnepelhesse párjával. Egész nap szédelgett, diszharmonikus hangulatban ténfergett. Nehezen ment a munka. Délutánra olyannyira elfáradt, hogy feladta, le kellett feküdni. Bár ne tette volna...

Igaz munkája nem sok akadt, hiszen a hal megfőzve, a töltött káposzta fazékban. A sütemények dobozokban vártak sorukra. Akadt volna még egy, két tenni való, de az erő elfogyott…

Biztos a fáradtság, az elmúlt hét stressze bosszulta meg magát, - gondolta.  Másnapra elmúlik, ahogyan szokta. Nem múlt el, sőt a párja is ágynak esett. Vírus lehet a bűnös, mondták ki az egészséget támadó ítéletet. De hol a láz, a verejtékezés, a hasmenés? Ezeknek semmi jele, csak a lábak remegnek, a fej szédeleg, a test gyengül. Mindennap rosszabb lett, egyre gyengébbek lettek.

Karácsony reggel furcsa álom után ébredt az asszony. Alapító 2 befestette ősz rövid haját feketére, ami hirtelen megnőtt és göndörré változott. Ahogy a  tükörbe nézett magától megijedt, hiába kérdezte, miért tett vele ilyet, a másik gúnyosan kikacagta. Nem emlékezett többre. Meg is jegyezte, ez a betegség milyen furcsa dolgot produkál.

A házaspár töltötte az ünnepet, teát az főzött, akinek volt ereje. Gyűltek a dobozok a mélyhűtőben, kárba ne vesszen a sok étel. Orvoshoz nem mentek, nem ügyeleti eset, csak feküdtek...

Karácsony múltával az asszony nem lett jobban, párja már lábadozott, egy két órát talpon volt. Az asszony barátnője meghallotta mi történt. Megpakolta a kosarát, minden földi jóval és angyalként becsengetett. Negyvenéves barátság az övék, nem véletlen érezte meg…  A  szilveszteri virslit vissza kellett vinni, mert azt nem engedték ott hagyni.

Szilveszteri hangulatban, az utcában néha egy trombita hangja már jelezte, nem sokára beköszönt az újév.

A két ünnep között még rémísztőbb álom gyötörte a beteget. Egy kegyhelyre mentek hárman.  A tanítvány édesanyjával a domb alján bandukoltak felfelé. A harmadik személy a dombtetőn a kolostor előtt integetetett két kézzel, hívogatva. őket.  Lábától fekete, egyre szélesedő és sűrűsödő folyadék folyt, mire leért iszapossá vált és hömpölygött. Az édesanyja megfulladt. Kezüket alig tudták szétválasztani. Az asszony tudta, csak úgy marad életben, ha az árral szemben megpróbál feljutni. Lassan haladt előre, mire a nő lefutott hozzá, és fojtogatni kezdte. Érezte elgyengül, vége, ekkor erőt vett magán, és a kezébe harapott, mire a kezek szorítás engedett. 

Felébredt, szájánál egy kispárna csücske volt. Akkor és később is álmát ennek tulajdonította.

Ismeretlen betegsége fogságából január 3.-án szabadult. Akkor tudott felkelni, és napi teendőit megkezdeni.

A beszélgetés elmaradt, a klubot átalakították, nevét megváltoztatták. Nem keresték egymást. A megújult foglakozásra egyre kevesebben mentek, duplájára kellett emelni az induló díjat, hogy a bérleti díjat fizetni tudják. Nem sokkal később majdnem mindenkinél -aki elhagyta a klubot-, bekövetkezett valami tragédia, haláleset, betegség, veszteség..

A volt alapító életébe beköltözött a félelem, a sok rossz hír hallatán. Egykori mesterétől kért segítséget. Miután álmait megosztotta vele, a mester kisvártatva határozottan kijelentette, fekete mágia…

Nem hitte el, és nem hitt a fekete mágia erejében. Pedig…

Folyt. köv.