Kedves Barátaim!

Nagyon hiányoztok Jankóval együtt. Üres lett két szék az asztal körül. Nemes gondolataitok, szüleitektől kapott példamutató értékrendeteket, itt hagytátok, amit nagyon szépen megköszönünk, és hazavárunk benneteket!

Tökéletesen igazad van!!!

Minden szavadat márványba kellene vésni, mert bizony-bizony nem mindegy, hogy a gyermeket normális családban nevelik, ahol apa és anya ad számára pozitív mintát. A liberális nevelés, a házasság nélküli kapcsolatból született gyerekek bizonytalan helyzete, az egynemű párok gyereknevelési igénye mind-mind vadhajtások.

Vissza kell szerezni a házasság becsületét, hiszen Isten nem véletlenül teremtett bennünket férfiúnak ill. asszonynak, akiknek - ha egymásra találnak - a házasság szentségét kínálja.

Nagyon fontos írás, érdemes mindenkinek megismernie!

Sajnálom, hogy elmész szeretem olvasni az írásodat, sajnos ilyen világot élünk. Én nem vagyok pszihológus, de a gyerekek nagyon sokat szenvednek a szüleik miatt ezt látom nap mint nap. Mikor eldöntik, hogy szeretnének gyereket végig sem gondolják, hogy mekkora felelősség, ami egész életen át tart. A gyerek nem egy háztartási cikk amit kidobunk, ha elromlik vagy, ha nem tetszik. Sok gyerek csak nő mint a gaz, azt sem tudják a szülők mi van vele, hogyan tanul stb. A válás pedig tényleg nagy trauma nekik, főleg úgy, hogy mind a két szülő a másikat szapulja általában...... Sok házaspár vagy együtt élő pár meg sem érdemelné, hogy gyereke szülessen, sokszor csak egy tárgynak tekintik és megy a verseny a barátokkal, hogy milyen márkás ruhákat kap, vagy éppen melyik divatos sportra íratják be. Persze észre sem veszik, hogy a gyereknek se tehetsége, se kedve nincsen ahhoz, de hogyan mutatna a flancos barátok előtt, ha  nem költenének külön órákra több tízezer forintot. Szegény gyerekek az sem tudják mi a szeretet, és így nőnek fel persze, hogy depressziósak és neurotikus betegségeik lesznek.  Csodálkoznak azon mennyi cukorbeteg gyerek van, aki jártas a lélek üzeneteiben az tudja a cukorbetegség a szeretet hiánya. Sajnos nekem nem adatott meg az, hogy  szülhessek egy kis angyalkát, valószínű már nem is lesz, hiszen pár hónap és 38 éves leszek, de Gyuszikámat imádom persze Diácskát is, de ő nem él velem nap mint nap. Nem egyszerű anyának, szülőnek lenni, de ha igazán van szeretet egy családban akkor nagy baj nem lehet.

Remélem írsz azért még a tárogatóra ilyen jó cikkeket

 Tudom ezekben a napokban még érzékenyebben érintenek amiről írsz... Sokszor átbeszéltük, kielemeztük a témát. Azt is tudom a gyermek pszichológia vesszőparipád, és számodra milyen fontos a hit, haza és a család. Egyetértek veled, hasonlóan gondolkodom, de minek mondom, ezt magad is tudod! Szeretettel gratulálok az írásodhoz.

Nem is tudod, mennyire igazat adok Neked!

Nem is tudod milyen erőt adott nekem munkám végzéséhez írásod!

Megerősített.

Köszönöm.

BML