Dani imádja az unokáját, amit kihasznál Patrik és hazafelé menet kicsikar a papától egy nagy adag fagyit, a közértben egy szelet csokoládét, otthon pedig vacsora helyett legózik.
Délután öt óra.
A terasz felől valósággal ömlik be a napfény, amely a narancssárgára festett nappalit barátságossá varázsolja, a nehéz, nagydarab, vörösesbarna bőr ülőgarnitúra, a hideg üvegasztal és funkcionális használatra alkalmatlan, modern kiegészítő bútorok ellenére.
Patrik háttal a terasznak, leül az egyik összekötő szőnyegre, kiborítja a dobozát, melyből a milliom legó alkatrész beteríti a környezetét. Elmélyülten kotorász bennük, s percek alatt kisautó, darus kocsi, szemétgyűjtő dobozos autó lesz a műanyag darabokból.
Hiányzik Daninak a felesége. Jó lenne, ha Margó nem dolgozna, csak élné a feleségek és nagymamák egyszerű, mégis nagyszerű életét. Délre ebédet főzne, délután nagyokat sétálhatnának, utána pihennének másfél órát, majd elmennének az unokáért az óvodába. Évente egyszer külföldön nyaralnának, szezon előtt vagy után, amikor olcsóbbak az utak.
Nem így képzelte a nyugdíjas éveket, hogy egész nap egyedül van, Margó meg legalább még három évig dolgozik, mert a fejébe vette, hogy a lányuk után a fiuknak is vegyenek egy lakást. A megtakarításuk nem elég rá, ha azt akarják, hogy maradjon vésztartalékuk is. Szóval Margó tovább dolgozik, számára pedig unalom űzésként ott van a házi munka változatossága.  Mit mondhatna az asszonynak, hogy a fiuknak ne vegyenek lakást? Persze, azonnal jönne a riposzt, bezzeg a lányunknak azonnal vettél, hitelre, nem győztük törleszteni. Magyarázkodhatna, hogy Mara pocakjában ott növekedett Patrik, és két kezdő diplomás fizetéséből az albérlet elvitte volna a jövedelmük felét. A házastársi vitáknak se vége, se hossza, csak abbahagyják időnként, hogy később újra nagy hévvel folytathassák.
Ha reálisan belegondol, retteg az egész napos összezártságtól, ami azonnal bekövetkezik, amint a felesége abbahagyja a munkát.  Össze kell ismét csiszolódni, mintha fiatal házasok lennének. A lányuk még egy gyereket szeretne, ha lenne segítsége és visszamehetne dolgozni a szülés után fél évvel.
-    Szia, Apa! Halihó, nagyfiú!
Megérkezik Balázs, akihez azonnal odarohan az unokaöccse, akit nagy kacagások közepette felkap, és a magasba emel.
-    Szervusz, kisfiam! Jó, hogy hamar hazaértél, mert ez a kis krampusz nem akar vacsorázni.
-    Persze, Apa, mert szokás szerint teleette magát fagyival meg édességgel!
-    Ha elfoglalod Patrikot, készítek egy kiadós omlettet vacsorára!
Olvasott egy jó receptet a múlt heti Nők Lapjában, spenótos omlett. Egyre jobban megy neki főzés, ráadásul a reform ételekkel kísérletezik és ízlik a családtagoknak.
Igazság szerint, a receptekből ihletet merít, de mindig átvariálja. Most is, olajon megpárolja a húsz deka spenótot, fűszerezi, majd ráönti a tucat felvert tojást, és amint megkocsonyásodik, gazdagon megszórja sajttal, rácsúsztatja egy nagy kerek tányérra és beteszi két percre a mikróba, hogy ráolvadjon, végezetül a felét lazán meghinti durvára tört színes borssal. Patriknak a bors nélküliből ad, aki mégiscsak megéhezett és versenyt esznek Balázzsal. Fogy a puha krumplis kenyér és a narancslé is, olyannyira, hogy hatkor beesik az ajtón Mara, hogy hazavigye a kisfiát és neki már csak egy vékonyka szelet jut az omlettből.
Magukra marad a két férfi. Összehangoltan leszedik az asztalt és elmosogatnak.
Takarítani is kell, mert a hófehér konyhabútor, a zöld csempe és az ugyanolyan színű burkolat is megsínylette a vacsorafőzést.
-    Menj csak, Apa, majd én kitakarítok!
Hagyja Dani kibontakozni a fiát, mert valóban nem nagy művésze a takarításnak. A keze nyomán minden csíkos lesz, meg ragadós, pedig fél flakon tisztítószert is képes elhasználni, teljesen feleslegesen.
Balázs azonban nagyon ügyes, ég a munka a keze alatt, mintha rendszeresen konyhát takarítana. Addig is, amíg jár a keze, nem kell foglalkoznia azzal a gondolattal, hogyan adja elő a terveit a szüleinek. Nincs értelme tovább halogatni a bejelentést, mert repül az idő, megállíthatatlanul.
Megígérte Edinának, hogy közli a szüleivel az utazásukat. Érzi, hogy az apját könnyen meggyőzi, de az anyja, hát igen, ő már nehéz eset. Hiába mondta neki, hogy nem kell lakás, számára nem létkérdés az önálló háztartás, sőt, amíg egyedül van, ez a kényelmesebb. Ha megnősül, az már más helyzet, akkor kettőjüknek kell megoldani a gondjaikat, az sem a szülei problémája lesz.  Anyja azonban hajthatatlan, dolgozik, mert drága a lakás, főleg a garzonok, mert mindenki azokat keresi. Emlékszik, hogy anyja mindig patikamérlegen mérte a gyerekeinek az ajándékokat, ha kapott az egyik, akkor a másik is, nehogy szó érje a ház elejét. Mara, a nővére, egy igazi művészlélek, tanít és koncertekre készül, a sógora sem egy gyakorlati ember, karmesterként elvarázsolt herceg, aki azt sem venné észre, ha a dobostorta mellé kovászos uborkát tennének, megenné mindkettőt. Számukra az anyagiak nem sokat jelentenek, anyjuk pátyolgatása nélkül egy kanaluk sem lenne.
Csillog a konyha. A zöld-fehér Fradi konyha.
Hiányozni fog.
Csattan a bejárati ajtó, megérkezett a ház asszonya.
-    Szervusztok, fiúk, mi újság? Vacsoráztatok már?
 Költői a kérdés.
Margó átöltözik, lemossa arcáról az út porát és kimegy konyhába, hogy bekapjon néhány falatot.
Az rendben is lenne, hogy tiszta a konyha, de a hűtőszekrényben ott lapulnak a készételek, a héten még csak egy dobozzal sem fogyott el. Nem érti, mit eszik a családja, ha a hét végeken megfőzött és dobozokban lefagyasztott készételek egyáltalán nem fogynak. Megint adhatja Matild néninek, a harmadikon lakó egyedülálló öreglánynak, aki jóformán kenyéren és gyümölcsön kívül más élelmiszert már évek óta nem vesz, mert elég neki a Margótól kapott étel.
Az asszony állva megeszik egy szelet vajas kenyeret, zöldpaprikával, és csatlakozik a férjéhez és fiához, akik elmélyülten nézik a híradót a televízióban.
-    Összejön az üzlet az arabokkal.
-    Szívem, ne dolgozz, pihenj.
-    Danikám, ezt még be kell fejeznem. Nézzétek, milyen ajándékot küldött a partner! Péter egy négyszögletes princess, én pedig körte alakú navette csiszolású gyémántot kaptam, amelyhez certifikátot is mellékeltek.  Mindkettő két és fél karátos, és túl értékes ahhoz, hogy elfogadjuk. Mire megkaptuk, már a repülőn voltak az urak. Valami nem stimmel. Péter elutazott Azerbajdzsánba, mire visszajön, addigra utána nézek, a partner arab cégeknek.  Balázskám, ugye segítsz nekem kutakodni az interneten?
-    Persze, Anya! Mi lesz veled nélkülem?
-    Hogyan mondtad, kisfiam?
A fiú nekiveresedik, mint a kisgyerek, akit csínyen kaptak.
-    Anya, Apa, mondanom kell nektek valamit! Edina megpályázott egy ösztöndíjat, én pedig egy új állást. Mindketten megnyertük. A szépséghibája, hogy Londonba kell költöznünk. Három hét múlva kell személyesen jelentkeznünk, hogy megkezdhessük a ténykedésünket.
 Dani rezzenéstelen arccal figyeli a fiát, ám szemében mintha büszke fény csillanna. Férfi lett Balázsból! Végre! Még akkor is büszke a fiára, ha a felesége kiborul.
Margó a meglepetéstől nehezen tud megszólalni:
-    Kisfiam! Hogyan képzeled, hogy csak így bejelented, minden előzmény nélkül, hogy itt hagysz bennünket?
-    De Anya, miért mondasz ilyet? Huszonhét év előzmény nem elegendő? Azóta élek egy fedél alatt veletek! Ideje lenne kirepülnöm a családi fészekből.
-    Tudod, hogy lakást akarunk venni neked…
-    Nem kell, Anya, már százszor elmondtam! Ideje, hogy megálljak a saját lábamon. Ma felteszem a netre a kocsimat, eladom, majd veszek másikat, amint visszajövök. Most pedig, kérlek, mondd meg, milyen cégeknek nézzek utána a neten!
Hangtalanul omlik össze Margóban a kártyavár, amelyet reményekből, óhajokból és kívánságokból építgetett hosszú éveken át, óvta a szellőtől, lelke mélyén dédelgette, mert azt akarta, hogy a gyerekei mindig a közelében legyenek, hogy segíthesse őket. Mindig és mindenben. Mint a gyermekkorukban. A lányával nincs is baj, a vejének is szüksége van rá, csak a szerelmetes kicsi fia az, akinek már nem kell a kezét fognia, mert nem tart rá igényt. Olyannyira nem, hogy Londonig meg sem áll, nehogy akár egy percig is eszébe jusson hazafutni a mamához, ha egy napon pillanatnyi megtorpanásra késztetné a hétköznapi döntések egyike.
-    Kértek egy konyakot? Igyunk egyet a nagyfiam egészségére! Csatlakoztok?
Csatlakoznak.
Hajnalig kerülgeti az álom az asszonyt, míg végre elszenderül, hogy alig néhány perc múlva ébressze az óracsörgés.
Szokása szerint elkészíti a reggelit és megterít három személyre. Pirítós, sült bacon szalonna, tükörtojás, citromos tea és természetesen kávé.
Viccelődnek a reggelinél, és Margónak most egyáltalán nincs kedve elindulni.
-    Anya, ne menj kocsival, majd én elviszlek és érted is megyek, legalább egyszer időben hazaérsz.
-    Rendben van, kisfiam.
Fél nyolckor már ott ül a számítógépe előtt és olvassa Balázs anyagát, amely a két arab cégről mindent tartalmaz, amit meg lehet tudni az internetről. Még két levele van, mindegyikhez szerződés tervezet van csatolva. Egyik a saját ügyvédjüktől érkezett, a másikat az arab ügyfél küldte, francia nyelven. Mintha nem is ugyanarról az ügyletről szólnának.
Klarissza szokása szerint fél kilencre ér be, elvégre a vezérigazgató asszisztenseként ennyit igazán megengedhet magának. Ma nincs formában, képes térdig érő farmerben, mélyen dekoltált pólóban és a szokásos nyolc centis tűsarkú szandáljában megjelenni. Hiába, ma nem lesz itt a főnök, ma sem és holnap sem, mert Azerbajdzsánban próbálja eladni a kristályvizüket. Délig benn marad, utána pedig elmegy ebédelni és vissza sem jön, inkább elmegy a barátjával az uszodába. Még napozhat is délután, mely egészségesebb, mint a szolárium.
Először is kávét főz, utána kiszalad a közértbe reggeliért, utána lebonyolít néhány telefont és máris dél lesz.
Már folyik a kávé, illata betölti az irodát, amikor berobban a szobába Margó, aki láttán Klarissza elképed, mert ma igazán kiöltözött. Elegáns kosztümben, parfümillatban áll meg az ajtóban.
-    Szervusz, Klarissza! Remélem, nekem is jut kávé! Két cukorral kérem és tejszínnel. Kérlek, meg se szólalj!  Ha megisszuk a kávét, azonnal nekikezdünk a munkának. Ma vagyok utoljára, használd ki, mert többé nem lesz alkalmad megkérdezni a véleményemet.
Margó figyelmét nem kerüli el, hogy Klarissza kezében meginog a kávéscsésze.
-    Kérlek, szólj az ügyvéd úrnak, hogy fáradjon át, ha lehet, minél előbb.
Az asszisztens mérges, mit ugráltatja az öreglány, mintha maga nem tudná felhívni az ügyvédet. Persze, majd Palika ugrik neki, ha én hívom fel, gondolja és kelletlenül leteszi a kávéját és felveszi a telefont:
-    Szia, Palika, Klarissza vagyok.  Kérlek, gyere át a titkárságra, valamit meg kellene beszélnünk.
-    Szép jó reggelt, szép hölgyem! Sajnos, nem érek rá. Talán délután lesz néhány percem.
-    Oké, szépfiú!
Klarissza jelentőség teljesen Margóra néz, kezébe veszi a kávéscsészéjét:
-    Nem ér rá az ügyvéd úr. Talán délután lesz egy kis ideje.
-    Úgy. Szóval nem ér rá.
Margó előkapja zsebéből a mobilját:
-    Szervusz, Pali! Margó vagyok. Az arab üzletkötéssel kapcsolatban szeretnék veled beszélni.
-    Kézcsókom! Két perc és nálad vagyok.
-    A titkárságra gyere, kérlek, itt vagyok Klarisszánál. Azért hívott az előbb.
-    Istenem, hát miért nem mondta, hogy te keresel?
-    Nem érdekes, várunk.
Elvörösödik Klarissza, majd ad Palikának, hogy leégette az öreglány előtt. Mérgében majdnem magára önti a kávét.
-    Ne öntsd le magad, nehezen jön ki a fehér pólódból a kávéfolt. Szóval, kérlek, kapcsold be a számítógéped és nézzük át együtt.
Persze, most már jó lenne, ha dolgozna az ügyön, bezzeg a személyes tárgyalásra, meg a munkavacsorára nem vitte el a vezérigazgató. Így igazán nehéz dolgozni! Egyébként is, neki személyesen semmi érdeke nem fűződik ehhez az ügylethez, nem ő kapta az ajándék gyémántot.
Megérkezik az ügyvéd fiatalember:
-    Kézcsókom, hölgyeim! Csapjunk bele!
Lezseren helyet foglal Klarissza asztalánál, a számítógép előtt, onnan figyeli Margót, aki továbbra is állva marad.
-    Három anyagot küldtem át, két szerződés tervezet és egy összeállítást az arab partnercégről. Kérlek, Péter, miközben átolvasod, összefoglalom a történteket.  Kereskedőházunk megbízást kapott tizennégymillió kétliteres flakon lúgosító ásványvíz értékesítésére. Meghirdettük a világhálón, és többek között kedvező üzleti ajánlatot tett egy arab és egy azerbajdzsáni cég, melyekkel felvettük a kapcsolatot. Az arab cég képviselői helyünkbe jöttek és a tárgyalás során kvázi megállapodtunk a szerződéses feltételekről. Ám képviselőik gyorsan visszautaztak, és küldtek a cégünk tárgyaló képviselőinek, a vezérigazgatónak és nekem, egy-egy gyémántot, amely túl értékes ahhoz képest, hogy tényleges üzleti kapcsolatban nem állunk. Ha tíz éve folyamatos üzleti kapcsolatban állnánk, akkor is túlzásnak számítana a két és fél karátos gyémánt. Egyszóval kicsit jobban utána néztem az arab cégnek. Mi csak arra kellenénk számukra, hogy platinát tudjanak eladni rajtunk keresztül az azerbajdzsániaknak. Ama másik pályázónak, akinél éppen kinn van a vezérigazgatónk tárgyalni. Egyszóval a kristályvizünk csak hab a tortán. Ebbe az üzletbe nem szabad belefogni. Két tűzfészek között nem jó labdának lenni. Ha visszajön Péter, a két gyémántot elhelyezzük egy széfben és közöljük az arab partnerrel, hol veheti vissza. Ha átolvastátok, azonnal értesítsétek Pétert is!
Klarissza kávéja közben kihűlt. Nem is érzi, csak egy hajtásra megissza. Úristen! Mit képzel magáról az öreglány!
-    No, de Margó! Péter már megállapodott velük.
-    Nem úgy van az, Klarissza – szólal meg az ügyvéd, - még csak tárgyalunk, nincs szerződés, amely bármely felet kötelezné. Kérek öt percet, Margó, amíg átnézem. Ki fordította le a franciáról az arab szerződést?
-    Engedelmeddel, szerénységem.
-    Akkor megnyugodtam. Gyere ide, Klarissza, ülj mellém és nézzük át együtt.
-    Amíg olvastok, addig elmegyek elszívni egy cigarettát.
Becsukódik Margó mögött az ajtó és a lány azonnal nekiesik a fiatalembernek:
-    Hülye vagy, Palika! Leégettél az öreglány előtt!
-     Klarissza, utoljára mondom, lassan, hogy megértsd! Egy, neked nem vagyok Palika, legfeljebb ügyvéd úr, kettő, Margó kisujjában több tudás és tapasztalat van, mint amit mi ketten tíz év alatt megszerezhetünk. Hallgass, kérlek, és olvass. Ha nincs kedved hozzá, akkor hagyj magamra!
Palika egyre idegesebb.  Hirtelen felpattan, leveti a zakóját, meglazítja a nyakkendőjét és tölt magának egy pohár narancslét. Mindig megszomjazik, ha ideges. És most az. Felhívja a titkárnőjét és megkéri, hogy nézzen utána valaminek.
-    Klarissza, küldj egy sms-t Péternek, hogy azonnal hívjon fel, amint ideje lesz!
-    Olvasok, nem zavar!
-    Felesleges, úgysem érted! KÜLDD MÁR AZT AZ SMS-T!
Ordít, pedig egy év alatt, amióta Klarissza ismeri, soha még a hangját sem emelte meg.
Visszatér Margó és nem igazán érti, hogy miért bámulja Pali a képernyővédő egymáshoz ütköző színes gömbjeit.
-    Tudod, Margó, mi ebben az érdekes? Ha nem jössz az ötlettel, hogy a kristályvíz ellenértékét platinában kérjük, most nagy bajban lennénk.
-    Ne túlozz, a fordulópontot mégiscsak az a felettébb értékes ajándék jelentette!
Trillázik az ügyvéd telefonja:
-    Szia, mi újság?
-    Igazad volt, a Gellértben háromfős azerbajdzsáni társaság is megszállt, pontosan abban az időben, amikor az arabok. A számlát arra a cég nevére kérték kiállítani, amelyikhez a vezérigazgató úr elutazott.
-    Köszönöm, nagyot segítettél.
-    Ez a dolgom.
Klarissza sms-t kap: Az adleri reptéren rostokolok. Csak holnap lesz csatlakozás. A szállodából hívlak egy órán belül. Péter
Az ügyvéd fellélegzik.
-    Margó, ahogyan Pétert ismerem, azt fogja mondani, hogy bármit kérhet, minden kérését teljesíti.
-    Ilyen gáláns volt az édesapja is. Pali, én holnaptól nem akarok dolgozni.  Bontsuk fel közös megegyezéssel a munkaszerződésem. Itt vagytok, ti, a fiatalok, előttetek a jövő. nekem otthon a helyem a családom körében
-    De, Margó, ilyet nem kérhetsz? Mi lesz velünk, nélküled?
-    Mi lenne, fiatal barátom. A Föld forog tovább. Reggel bejövök aláírni az egyezséget. És behozom a gyémántot, hogy letétbe helyezhesd! Sziasztok!
Margó a tér felé indul, sétál egyet, mielőtt felülne a buszra. Az apró, homokszínű kaviccsal felszórt sétányokat pirosra festett padok szegélyezik, amelyek között vannak, amelyeken kiválóan lehet napozni, és olyanok is, amelyekre egész nap terebélyes vadgesztenyefák vetik hűs árnyékukat.   A sétányok között zöldell a pázsit, melyre lépni szabad. A környékről ide járnak a kisgyerekekkel, mert a parkba állatot bevinni szigorúan tilos, ahogyan szemetelni és dohányozni is. De csókolózni szabad, ez nyilvánvaló. Nincs olyan napszak, amely elriasztaná e tevékenységtől a párokat. Se a fiatalokat, sem az idősebbeket.
Nagyot sóhajt a csinos asszony, amikor meglát egy kéz a kézben sétáló korabeli párt. Neki is Dani mellett a helye. Szegény, egyedül még arra sem képes, hogy megmelegítse a lefagyasztott ételeket, inkább hideget eszik. Ezután más lesz, minden nap friss ételt főz, együtt ebédelnek, nagyokat sétálnak, színházba járnak és moziba, időnként elmennek nyaralni, talán hamarosan Patrikot is magukkal vihetik.
Balázsnak nem kell lakás. Ki érti? Pedig ha Marának vettek, akkor valamit kell a fiának is kapni.  Eladja a kocsiját a gyerek, mert Londonba megy dolgozni. Majd vesznek neki egy jobb autót, ha hazajön.
Hazajön?
Micsoda kérdés ez?
A buszmegállóban nem kell várnia. Húsz perc múlva már nyitja is a lakás ajtaját.
-    Szervusz, Danikám!
A férje nem válaszol, mert nincs is otthon!
Hívja mobilon, de az a nappaliban cseng.  Hol lehet Dani, délután egykor?
Idegesen felhívja a fiát, aki csak nevet a dolgon:
-    Nem tudtad, Anya, hogy Apa körmérkőzéses sakkbajnokságot szervezett a kerületi nyugdíjasoknak? Ma van a harmadik forduló. A régi művelődési házban megtalálod. DE miért mentél haza? Csak nem vagy beteg?
Megnyugtatja a fiát, hogy nincs semmi baj, majd főz egy finom vacsorát, hívja el Edinát is.
Körülnéz, milyen nyersanyagok vannak készleten, hát, ilyen kevés még sohasem volt. Felkapja a kocsi kulcsát és elindul vásárolni. Mielőtt beülne a kocsiba, megszólal a mobilja:
-    Szervusz, Anya! Ugye, ma is elmegy Apa Patrikért az óvodába? Tudod, ma nagy öröm ért bennünket! Gyereket várunk! Vacsorázhatnánk nálatok?
Ez nem lehet kérdés!
Még jó, hogy otthagyja a munkahelyét és visszatér a nyugdíjas életbe.
Szegény férje, mennyire unatkozhatott, ha sakkversenyt szervezett!
Igyekeznie kell a bevásárlással, mert az unokájáért maga akar elmenni és addig a vacsorával is el kell készülnie.
Hajrá, Margó, biztatja magát és vehemensen elindul a kocsival. Csak elfelejt indexelni és valaki nagyon dudál mögötte.
Int neki, hogy bocs, de ez már a korral jár!
Majd mosolyogva a gázra lép.