Színe és fonákja
Senki sem tud úgy kávét felszolgálni  a vendégeknek, mint a magas,  hosszú barna hajú, nyúlánk alkatú Klarissza, aki egy éve még élénk színű, tizenkét centis tűsarkúban suhant a divatbemutatók kifutóján, s királynőként viselte a természetes bájait alig takaró ruhákat, megdobogtatva a férfiszíveket. Mostani viselete sem készült több anyagból,  ám a vezérigazgató diplomás asszisztenseként, immár rafinált szabású, miniszoknyás kosztümöt visel, amely tudja a dolgát, és amint a vendégek elé teszi a kávét, láttatni engedi kerekded melleit,  s amint továbblép, hosszú lábain elidőzhet a férfiszem, bár tűsarkúja már csak nyolc centis.
A férfiaknak fogalmuk sincs, mit jelent egy nőnek  négy centi eltérés!
A két olajbarna bőrű, középkorú üzletember kifogástalan Armani öltönyben feszít, fejükön kafijja, a négyszögletű fejfedő, amelyet fekete pánttal, az ikállal rögzítenek. Hiába beszél hozzájuk Péter, a vezérigazgató, azok le sem veszik szemüket Klarisszáról, és érzékeny orrcimpáik kitágulnak, csak úgy szívják magukba a lány parfümjének intenzív, vérpezsdítő illatát.
Látja Péter, hogy jó a taktikája, hiszen asszisztense valósággal lenyűgözi a vendégeit, jobban, mint a törökösen főzött hosszú kávé, vagy a szikrázó kristálypohárban szunnyadó jégkockákra töltött dupla whisky. Kétségtelenül igaza van Margónak, hogy az arabokat nem lehet siettetni, fel kell venni a tárgyalási stílusukat.  Megadja magát, jobb, ha hagyja, hogy gyönyörködjenek az urak, hiszen számára is Klarissza a titkárságának egyik dísze, ahogyan a falon függő modern nonfiguratív festmények is azok, és így együttesen a gazdagság és a figyelem felkeltés diszkrét eszközeiként a cég érdekeit szolgálják.
Bemutatja vendégeinek az asszisztensét, aki legnagyobb meglepetésére néhány arab szót is belekever az angolul folyó beszélgetésbe, amely lassan és cirkalmas jelzőkkel tarkítva, csermelyként csordogál. Csodálatos a fővárosunk, kedvesek a magyar emberek, ízletesek az ételeink, a gyógyvizeinknek pedig sehol sincs párjuk a világon. A Danubius Hotel Gellértben laknak és két napja ki sem mozdulnak a gyógyvízből. Végtelenül lekötelezné őket a vendéglátójuk, ha szépséges asszisztensét rendelkezésükre bocsátaná másnap délutánra, hogy segítségükre legyen a bevásárlásaikban. Az Andrássy úton jelen van szinte valamennyi világmárka, és a nagy a család valamennyi tagjának kell némi apró ajándékot venni. Természetesen nem kívánják ingyen a fáradozásaikat. Egyébként ki tudna jobban segédkezni az otthon hagyott, fejenkénti négy asszonynak és tucatnyi leánygyermeknek szánt ajándékok megvásárlásában, mintsem a legszebb magyar hölgyek egyike, aki megjelenésében maga a megtestesült szépség, akinek eleganciája kitűnne a párizsi divatszalonokban is, akinek társaságát élvezni számukra Allahnak tetsző dolog, és biztosak abban, hogy kitűnő női ízlésében vakon megbízhatnak.
A vendégek szemében furcsa fény villan, melytől a harmincas évei elején járó vendéglátó, enyhén zavarba jön, hiszen még a feleségének sem bókolt összesen annyit nyolc év alatt, mint asszisztensének az utóbbi tíz percben tette ez a két abrosszal takart fejű férfi. Bezzeg Klarissza, meg sem várja főnöke beleegyezését, a szép szavak simogatásában érzéki búgó hangra váltva, megbeszéli az urakkal a másnap délutáni randevút, s egyben a bevásárló körúton túl, fondorlatos idegenvezetői ajánlatokat is tesz, mert az mégsem lehet, hogy a szállodán és az üzleteken kívül mást ne nézzenek meg. Ami igazán érdekelné a két üzletembert, ahhoz most nincs kedve, hiszen az egyetem befejezése után már csak az eszéből kíván jól élni, bár ez kétségtelenül sokkal nehezebbnek bizonyul, így kénytelen időnként női csáberejét megvillantani, mint például most, de majd meglátják, hogy helyén van az esze is, amikor profi idegenvezetőt megszégyenítő módon, megismerteti velük a főváros nevezetességeit, csúcspontként éjfélkor sétálnak egyet a kivilágított Halászbástyán.
Bosszankodik Péter, természetesen nem erre gondolt, amikor biztatta fiatal kollégáit, hogy legyenek kreatívak, semmilyen körülmények között ne veszítsék el a fejüket, mert csak az eredmény számít, az üzlet az üzlet, és teljesen lényegtelen az út, amelyet a szerződéskötésig vezet, ha úgy hozza a sors, akkor Budáról Sopronba Nyíregyházán keresztül is el lehet eljutni, de ez a jelenlegi üresjárat nincs betervezve a programjába.  Milliós karórájára pillant, és konstatálja, hogy immár nyolcvan perce kvaterkáznak, és üzletről szó sem esik, pedig tudhatnák a tárgyaló partnerei, akik egyébként Amerikában jártak egyetemre, hogy az idő pénz, még itt is, Közép-Európában, Magyarországon, Budapest második kerületében lévő, csupa üveg irodaház negyedik emeletén. Alkalmazottjával szövetkezve lopják a drága idejét, szóvirágokkal díszített üres bókokra fecsérelve azt, holott mind a négyük számára egyértelmű, hogy az üzletkötés az esti vacsora utánra marad. Neki már másnap délután indul a repülőgépe Azerbajdzsánba, a másik üzlettárshoz. Egy év alatt tízmillió palack lúgosító hatású kristályvizet kell eladnia, mégpedig jó áron, különben a cége tönkremegy.
Elfogyott a whisky, a kávéspohár alján felszáradt a maradék fekete, s a vendégek szedelőzködnek, és nagy hajlongások közepette elbúcsúznak a vezérigazgatótól, nemkülönben bájos asszisztensétől és a kellemes mielőbbi viszontlátás reményében végre a távozás hímes mezejére lépnek.
Fellélegzik Péter és az érintetlen előkészítő anyagot Klarissza kezébe adja:
-    Kérlek, vidd le Margónak és mondd meg neki, hogy fél óra múlva várom.
Megszólalni sem tud a meglepetéstől a csinos leányzó, de szó nélkül eltűnik.
Huszonöt perc múlva hatvanas évei közepén járó, középmagas, telt alakú nő nyit be a titkárságra, kopogtatás nélkül. Agyonmosott farmerjához lezser, combközépig érő pamuttrikót visel, melynek fehérségét egyetlen kék virágminta töri meg. Margó most is nesztelenül jár, hiszen hogyan is kopogna a lábán lévő kényelmes, gumitalpú papucs.
Klarissza fontosságának teljes tudatában beszól Péternek, hogy megérkezett a kolléganő.
A vezérigazgató nagy levegőt vesz, valami miatt feszélyezve érzi magát Margó társaságában, akit az apja miatt meg kell tartania a cégnél még vagy három évig.
-    Ha nem boldogulsz, fiam, fordulj Margóhoz!
Hiába, nem tehet semmit, ha ezzel a feltétellel adta át apja a cég vezetését, amely egy családi bt.-ből nőtte ki magát húsz év alatt.
Margó elé siet, kedvesen üdvözli és kivételesen nem a hatalmas tárgyalóasztalhoz ülteti, hanem a sarki ülőgarnitúra foteljébe, amely alkalmasabb a meghittebb beszélgetésre.
-    Péter, átolvastam az anyagot. Pirossal bejelöltem azokat a részeket, amelyekkel nem értek egyet. A kérdéseimet is felírtam. Hány órakor és hol lesz a vacsora?  Hétkor a Gellértben? Rendben. Ha jól tudom, algériaiak a vevők, ugye? Biztosan beszélnek franciául. Kérlek, nézd át, és ha megbocsátasz, akkor most elmegyek, és fél hétkor találkozunk a szálloda előterében, hogy legyen időnk megbeszélni a stratégiát. Még lebonyolítok néhány fontos telefont és megyek haza átöltözni.
Margó felpattan, az audienciának vége.
Lehet, hogy mégis jobb választás lenne Klarisszát vinni magával? Már mindegy, de az biztos, hogy adott szó ide vagy oda, ha nem jön össze az üzlet, akkor bizony Margót páros lábbal kirúgja!
Amikor belép a kifogástalan eleganciájú hatvanas hölgy, palaszürke Chanel kosztümben, földieper színű selyemblúzban, és azzal azonos színű körömcipőben, parányi szürke ridiküllel a vállán, mindenki felkapja a fejét a szálloda halljában. Derűs, kellemes, mégis kellő távolságtartást sugárzó egyénisége átsüt a megjelenésén.
A szálloda sokat látott recepciósa, elsőként a nap folyamán, megenged magának egy valódi mosolyt, amely azonban azonnal lehervad az arcáról, amint a harmincas évei közepén járó fiatalember odalép a hölgyhöz és látható meglepetéssel kezet csókol neki, majd izgatottan magyaráz valamit, melyet úgy szeretne hallani, hogy egy pillanatra elhagyja a posztját. Gyenge hangfoszlányokat hall, valamilyen üzletről beszélnek, s fellélegzik. Pár perc múlva megjelenik két arab vendégük, immár hagyományos nemzeti viseletükben és csatlakoznak a pároshoz. Kiderül, hogy jó a sejtése, mert a fiatalember nála érdeklődik a hét órára lefoglalt különterem iránt, melyben rendszerint az üzleti vacsorákat tartják.
Reggel Péter már hatkor ott ül az asztalánál és diktafonba diktálja a szerződéskötés sarokpontjait, majd hétkor e-mailekben elküldi az utasításait a munkatársainak.
Késik Klarissza, pedig számára szájbarágósan, minden apró részletre kiterjedőn kell kiadni a feladatokat, nehogy egészen más irányba intézkedjen. Végre nyolcra beér, de addigra már a vezérigazgató megfőzi magának a kávét és Margóval, meg a cég jogi képviselővel bezárkózik az irodájába.
Margón most is farmer van és póló, csak nem fehér, hanem sötétkék, úgy néz ki, mint egy kék kis manócska, pedig az esze többet ér tíz fiatal diplomásnál. Jónak bizonyult az ötlete, hogy a kristályvízért platinát kérjenek cserébe, melyet azonnal tisztességes haszonnal tovább adnak egy olasz ékszergyártó cégnek, aki már a szerződéskötéskor letétbe teszi a teljes vételárat.
Klarissza kilencre ér be, pompázatos frivol ruhájában leülni is alig mer. A főnökhöz bemenni pedig még annyira sem akaródzik, ám egy futár Péternek és Margónak apró csomagot hoz, neki pedig egy hatalmas virágcsokrot, és mindenkinek személyesen kell aláírnia az átvételt.
Észreveszi a csokorba rejtett borítékot, melyben küldője, a kedvesebb arcú arab úr, megköszöni a segítségét, ám lemondja a délutáni randevút, mert kora reggel haza indultak.  Dühös a lány és csalódott, szép arcán elkenődik a smink, mert tehetetlenségében legszívesebben sírva fakadna.  Emlékszik, hogy milyen gálánsak az arab férfiak, és egy csokor gaznál azért többre számított.
Ezek szerint nem jött össze az üzlet, bezzeg, ha nem az öregasszonyt, azaz Margót viszi magával Péter, akkor most ihatnának egy pohár pezsgőt a jól sikerült üzletre. Már csak az azerbajdzsáni kereskedőben bízhatnak. Tudhatná Péter, hogy hivatalos vacsoránál is fontos a kifogástalan megjelenés, az idegen nyelv ismerete, mely nála adott, Margónál meg ezek teljesen hiányoznak.

Csipog a telefonja, három üdítőt kér a vezér.
-    Ha jó minőségű platinát szállítanak, a későbbiekben orvosi műszergyártáshoz szükségeset is elfogadhatunk. Akár ipari mennyiségben.
Klarissza leteszi az asztalra az üdítőket és kaján mosollyal átadja a címzetteknek a küldeményeket, meg a szállítólevelet, hogy írják alá az átvételt.
A futár távozása után ürügyet keres, hogy bemehessen a vezérhez. Megvan! Főz nekik kávét, még hálásak is lesznek a figyelmességéért. Furdalja a kíváncsiság, vajh’ mit kaphattak a többiek.
Az apró csészékben gőzölgő feketekávé majdnem kilöttyen, amikor meglátja, hogy a nyitott ékszerdobozban Péter előtt négyszögletes princess, Margó előtt pedig körte alakú navette csiszolású gyémánt van.
Klarissza arcából kifut a vér, az ájulás kerülgeti.
A fiatal jogtanácsos felpattan, hogy segítsen a bajbajutott lánynak.
A vezérigazgató arcán átsuhan egy grimasz, ez most nem hiányzott.
-    Margó kedves, tartsunk öt perc szünetet.
Bólint az asszony és siet mosdóba. Tudja, hogy nincs nagy baja Klarisszának.
Öt perc múlva már az irodájában telefonál:
-    Szervusz, Danikám! Reggel még aludtál, amikor eljöttem és nem akartalak felébreszteni. Ma is későn megyek haza, tudod, a tegnapi tárgyalás alapján előkészítjük a szerződés tervezeteket. Elmennél az unokáért az óvodába? Ne brummogj, öreg mackóm, tudod, hogy megígértem, év végével abbahagyom a munkát. Addigra összejön a kisebbik gyerekünk garzonjának az ára. Szia, sietek haza!
Őszintén szólva, az utóbbi időben eléggé fáradékony, jobb lenne otthon lenni a férje mellett. Kisimítja az ajándék csomagoló papírját. Az ékszerdoboz alatt gondosan összehajtogatott papírt talál. A certifikát szerint két és fél karátos a kő.
Összeszorul a gyomra, lüktet a halántéka, mint mindig, ha idegeskedik.
Miért kaptak ilyen nagy értékű ajándékot?
Mire visszatér a vezérigazgató Azerbajdzsánból, addigra mindenképpen ki kell derítenie!
Eljött az ideje felkészíteni az utódját, de Péter azt hiszi, hogy örökké ott marad mellette, Klarissza pedig nem kér a tanácsaiból.
Ám Margót keményfából faragták, megoldott már nehezebb dolgokat is.
Elteszi az ékszerdobozt és mire visszaér a vezérhez, fejében már nagyjából körvonalazódnak az előtte álló teendők.