Caesar kép

Rossz napom van. Sok baj ért ma...

Vannak napok, amiket jobb lenne meg nem érni, át nem élni.

Számomra ilyenként kezdődött, ígérkezett a mai nap.

Kávét akartam készíteni, és a mikró lángokat lövellt, sistergő hangok kiséretében.

Éjszaka a Vízművek átterhelte hálózatát, és a zuhanyból barna - szürke förtelmes lé zúdult rám.

Mindjárt reggel temetésre indultam. Régi jó barátom halt meg hosszú, szenvedéssel telt évekkel háta mögött.

Esős hideg, szeles délelőtt volt. A ravatolozótól a sírhelyig eláztunk, mint Arany Laci ürgéje petőfinél...  Mikor a koszorúk, csokrok, virágok a sírhantra kerültek, kisütött a Nap.

Hazafelé kerülővel jöttem. Meglátogattam multiékat. Megnézem, úgymond, mennyibe is kerül egy új mikrósütő, ami melegszendvics gyártására is képesítve van. Szerényen kihátráltam az előkelő üzletből... Ez az üzlet nem nekem tart nyitva!

A kocsim figyelmeztetett, hogy anyagi képességeim őt nem érdeklik, de nem igéri, hogy hazáig kitart a benzin, amit három hónapja beletölttettem! Amúgy is állandósult anyagi csődhelyzetben élek. Bekanyarodtam a benzinkúthoz. Fizetéskor három csinos fiatal lány állt a pénztár, és büfé pult mögött. Beszélgettek.  Egy gyógyszer nevét mondta egyik, amire háziorvosa kárhoztatta. Vállukat vonogatták...

-   Mire való?- kérdezte egyikük, és kék szeme rám is vetült, tanácstalanul.

A gyógyszert ismertem, már én is szedtem.

-  Izomgörcsök esetén hasznos. - mondtam.

-  Nekem nincs ilyen gondom.- mondta a csinos kislány.

Barátomra gondoltam, akinek a temetéséről jövök. Vidám, jó humorú ember volt, a fájdalmak, művese kezelések kellős közepén is. Meglátogattam a kórházban. Savanyú arcomat látva, viccekkel traktált. Rajtakívül még  hárman feküdtek a kórteremben. ötünk kacaja be csábította az osztályos nővért. Átkacsintott rám arról a másik világról:

-  Szívesen megvizsgálnám. -mondtam a lánykának. Csak az a baj, hogy nem vagyok orvos! - sóhajtottam félmosollyal. Fanyar mosoly volt, mert a kis hölgy alig lehet túl a húszon, én pedig pár nap múlva betöltöm a hatvannyolcadikat... Korán születtem, gondoltam keserűen.

Rövid csend lett a pult mögött, amit bármi is követhetett...

Először a barátnők, munkatársnők nevették el magukat.

A "beteg" rámnézett, az ő arca is felderült. Huncutul elmosolyodott:

-  Nem is bánnám. - mondta

Hazaérve miszlikbe szétszedtem a pokolgéppé átképzett konyhagépet. Kicsit áttöröltem ezt, kefével , ronggyal dörgöltem azt, majd bánatosan összeraktam, mert semmi hibára nem jöttem rá. Megfenyegettem, hogy a veszélyes hulladékok szemétdombjára vetem!

Mikor (másodszor) összeraktam, mert elsőre a küzdőtéren maradt két apró csavar,  bekapcsoltam.

A fenyegetést komolyan vette! Működött!

Az idő eltelt.

Hidegfront kavarog felettünk. ilyenkor semmihez nincs kedvem.

Sok írnivalóm volna, de ahhoz se fűlik a fogam.

Inkább üzeneteimet néztem át.

Egy barátom ajánlott a figyelmembe egy idegen nevű, magyarszívű hölgyet.

Felkerestem a honlapját. Amit találtam tetszett, minden sorával, gondolatával egyetértek.

http://jadravica.tumblr.com/

Olvassátok Ti is. És gondoljatok a sok magyar nevű, idegen szívű, lelkű társunkra. Eszembe jutott pár éve a horvát nevű Janics Natasa, mikor Szegeden a dobogón könny áztatta arcát a Himnusz hangjai alatt. Meg arra, hogy addig nincs bajban a Magyar Nemzet, amíg ilyen jó magyarrá válnak közöttünk a hozzánk érkezettek.

Lehet, hogy nincs rossz nap, csak meg kell látni a jót mindenben?