SZERELEMKANYAR

Fél éve Márton minden reggel ezt a dalt dúdolgatja a fürdőszobában, fél öt és öt óra között, fogmosás közben.  Ha jól látom, a szeme körül neki is vannak nevető ráncai, nem csak a feleségének. Borotválkozás közben mókás pofákat vág. Ez az ő ideje, amikor úgy érezheti magát, mintha teljesen egyedül lenne a saját otthonában, mert a családja még alszik.
Kedvenc felesége ebben az időben fordul a másik oldalára. Ráér felkelni, a gyerekeik önkiszolgálók. A munkaideje délelőtt tízkor kezdődik az üzletben, amelyet tizenöt éve vett neki, hogy ne legyen többé beosztott. Azóta nagyon ügyesen vezeti a fodrász üzletét, már bővítette kozmetikával, műkörmössel és szoláriummal.
A lányuk az idén érettségizik, s talán hamarosan pályát is választ. A fiuk belgyógyász szakorvos, most készül átvenni egy körzeti orvosi praxist. Kiszámíthatatlan, mikor jönnek – mennek.
Mártonnak sok idejébe és pénzébe kerül, hogy megteremtse a mai konszolidált életkörülményeket. Építő mérnökként dolgozik évekig, éhbérért. Ha Mara, a felesége, nem örököl a belvárosban egy száz négyzetméteres polgári lakást, nehezebben élnének. Egyébként is házasságuk első tíz évében a család megélhetésének szilárd alapját Marának kell előteremteni a fodrász fizetéséből, pontosabban a borravalóból.
Négy éves a fiuk, amikor az egyik építkezésen, ahol építésvezető, a tetőszerkezet elemeit az alvállalkozó rosszul szabja le, amelyből nagy ribillió lesz. A megrendelő kötbérrel fenyeget, a főnöke meg kirúgással, így azután gondol egy merészet és felmond. Néhány nap múlva, a tízéves érettségi találkozón, Domonkos barátja arról mesél, hogy mennyit keres az osztrákoknál, mint tetőfedő mester. Szó szót követ, kimegy hozzá három évre, megtanulja a szakma fortélyait. Itthon leteszi a mestervizsgát és önálló vállalkozásba kezd. Mára száz főt foglalkoztató cég tulajdonosa. Amint beindul a cége, megvesz egy lerobbant villát. A földszinten kialakít egy hatvan négyzetméteres nappalit, amerikai konyhával, amelyből külön bejárattal három szoba nyílik, s ismervén a nagy vendégforgalmat, önálló WC-t és két fürdőszobát is ragaszt a két végéhez. A tetőtérben a gyerekeknek két szoba hall, önálló fürdőszoba, teakonyha áll a rendelkezésükre, a középütt futó folyosóról nyílóan, melynek két végén lépcsőházat alakít ki. Egyiket a földszinti feljárathoz, másikat a földszinti lakáshoz. Ezzel nagy szabadságot ad a gyerekeknek.  Ahhoz azonban ragaszkodik, hogy minden nap, este hétkor, együtt költsék el a vacsorát. Ez a család Agorája, itt beszélik meg a közös ügyeiket.
Márton imádja a szaunás tusolókabint, reggelente fél órát tölt ébresztésképpen a nyolc helyen kilövellő vízsugárban, közben zenét hallgat. Ha erekciója lesz, rohan felébreszteni a feleségét egy reggeli szeretkezésre. Egy idő után Mara rossz néven veszi a korai ébresztést, és elmarad a reggeli szex. Meg az esti is. Szereti Marát, de rég elfelejtette, milyen szerelmesnek lenni.
Miközben a konyhaszekrény előtt állva reggelizik, már a munkán jár az esze.
Egyetlen nő dolgozik a cégnél, a titkárnője. A cégük agya. Mindent tud, mindent regisztrál, mindent nyilvántart és senkinek sem beszél feleslegesen. Bizalmas viszonyban vannak, az egyetlen, akivel tegeződik a cégnél.
-    Szép jó reggelt, Márton. Ma kirándulsz, úgy látom.
-    Kézcsók, Lívia. Talán elfelejtettem valamit? Kérlek, segíts!
-    Dehogy, nincs semmi baj. Tegnap elhoztam az életmentő öltönyödet a tisztítóból és vettem két új inget. Kiszámláztuk a vasvári villa munkáit, ha aláírod, még ma postára is teszem. Ma van a harmincharmadik házassági évfordulód. Megrendeltem a virágcsokrot. Megveszed az ajándékot Marának, vagy nekem kell?
-    Bízom benned, Lívia. Ügyesen megoldod. Ja, igen, a fiam ma mutatja be a menyasszonyát, kérlek, neki is vegyél egy csokrot és valami csekélységet.
-    Meglesz.
Az irodájában megnyitja a számítógépét és felmegy az internetre. Hónapok óta ezzel kezdi a napot. Az igazság az, hogy Domonkossal versenyzik, ki tud több hölggyel megismerkedni. Egy görbe éjszakán elhatározzák, nem hagyják magukra a szingli nőket. Ahogyan emelkedik bennük az alkoholszint, úgy kerülnek egyre közelebb a bonyolult nyilvántartási rendszer kidolgozásához, amelynek révén nem lesz egyiküknek sem lehetősége a csalásra.
Sorban megnyitja a társkereső portálokat, amelyekre bejelentkezett. Kizárólag a 25-35 év közötti szinglik érdeklik, akiknek nincs idejük randevúkra, kirándulásokra, marad a virtuális randevú.
A levelezgetésnek Lívia vet véget.
-    Nem akarlak zavarni, Főnök, de behoztam az aláírandó iratokat, mert indulnod kell, ha mind a három építkezést meg akarod nézni.
Aláfirkantja a leveleket és kiveszi a szekrényből a munkásruháját meg a védősisakot. Mellette ott a pótöltönye, ha véletlenül mégis át kell öltöznie, ezért ne kelljen hazamenni.
Kellemesen süt a nap. Szeret vezetni, közben zenét hallgat. Domonkossal a verseny állása 45:44, a barátja javára. A szlogenjük: csak semmi érzelem. Be kell hoznia a hátrányt.
Megérkezik az első építkezéshez, s még ki sem száll a kocsiból, már látja, hogy a szarufákkal gondok vannak. Az építésvezető már rohan is a kocsihoz.
-    Jó napot, Főnök. Gondok vannak a szarufákkal…
Az utcán áll meg, félig a járdán. Az építési területeken már számtalanszor megsérült a kocsija, vagy szög ment a kerékébe, ezért biztonságosabbnak tartja az utcai parkolást.
Megkerülik a félig kész házat. A telek végében felhalmozva minden építési anyag, amely még a házhoz kell. Egyenesen a faanyagok felé tartanak, amikor hallanak egy hatalmas csattanást. Ösztönösen visszafordul.
Szerencsére a dzsipje hátulján a merevítő csőváz felfogja az ütést.  A kocsijába hátulról belerohanó autóban egy fiatal nő ül.
-    Kérem, ne hívjanak mentőt… rendőrt sem… én vagyok a hibás…
Márton meghallja halk szavait, néhány pillanatig megpihen a szeme a női testen, melyen a karcsú alakjára simuló, mélyen dekoltált, fűzöld ruha kiemeli a bőre fehérségét, dús hajának természetes fekete színét. Nagyot dobban a szíve. Letérdel mellé és remegő kézzel megsimogatja az arcát.
-    Csitt, kedves, ne beszéljen. Úgy lesz, ahogyan akarja. Ha fel tud ülni, betesszük a munkatársaimmal a kocsimba és hazaviszem. Az autóját pedig elvitetjük a szervizbe, a többit később elrendezzük. Rendben? Pár percig csak feküdjön nyugodtan. Vannak fájdalmai?
A nő csak bólogat, utána rázza a fejét, s szemével követi a férfi minden mozdulatát. Fölé hajol, megcsapja parfümjének az illata.  Felkapja, beteszi a kocsiba. Alig tud az útra figyelni. Húsz perc múlva, karjában viszi fel a lakásába. Egyenesen az ágyhoz megy, gyengéden ráfekteti a lányt és csak azután néz körül.
-    Köszönöm, hogy hazahozott. A fürdőszobában, a mosdó feletti szekrényben talál fájdalomcsillapítót és egy tubus gélt. Kérem, hozza ide.
-    Hívjunk orvost, komolyabb baja is lehet.
-    Nem, nincs semmi bajom. Nővér vagyok, tudom. Elég lesz, amit kértem.
Mire visszatér a fürdőszobából, a lány leveti a ruháját. Egy szál tangában fekszik, keresztben a hasán és a mellkasán széles, lilába hajló, piros csík virít, a biztonsági öv nyoma.
-    Kérem… ugye, beken a géllel… nagyon csúnya…
Márton gyengéd, körkörös mozgással megpróbálja a sérült bőrt bevonni a géllel. Ahogyan a keze közeledik a nő melléhez, egyre kevésbé tudja türtőztetni magát. Miközben a lány jobb mellét kenegeti a géllel, a balt lágyan kényezteti az ajkaival, és szabad kezével oldja az övét, szinte letépi magáról a ruháit. Édes a csókja, lágy és gyengéd. A férfi keze végig simítja az ölét, s egy mozdulattal megszabadítja a tangától. A következő órát szeretkezéssel és egymás kényeztetésével töltik. Végkimerülésig. Még egymás nevét sem tudják. Amikor elmegy a férfi, felfirkantja egy cédulára a szerviz telefonszámát, a nő bezárja az ajtót utána és egy órát a tus alatt áztatja magát, mintha a forró víz és az illatos habfürdő eltüntetné az elmúlt óra emlékét is.
Kétségtelenül nagy előny Mara számára, hogy egy jól működő szépségszalon tulajdonosa, s ehhez méltó a megjelenése is. Természetesnek ható, rendezett frizurája, halvány sminkje és az elegáns, örökké divatos, mégsem hivalkodó öltözködése miatt feltűnő jelenség. Bárhol megjelenik, a környezetében sokan rámosolyognak, még ismeretlenül is. A kiegyensúlyozott, rendezett magánélete nagyban hozzájárul a magabiztosságához. Szinte sohasem emeli fel a hangját, mégis mindenki hallgat rá.
Rendszerint felébred a férje reggeli készülődésekor. Nem nyitja ki a szemét, hiszen még legalább másfél órát alhat. Rendszerint a gyerekekkel reggelizik.  Váratlanul éri fia bejelentése, hogy éppen a házassági évfordulójukon akarja bemutatni a barátnőjét. Ugyanakkor örül is, hiszen ideje lenne megállapodnia.
Délben eszébe jut, hogy nem hívta fel Erikát. Nem baj, úgyis korán hazajön. Hanem a vacsorára tervezett velős pacal, a férje kedvence, nem biztos, hogy elnyeri Boglárka tetszését. Az lesz a legjobb, ha étteremből rendel vacsorát. Már kezében a telefon, hogy felhívja kedvenc éttermét, amikor megcsörren a mobil.
-    Szervusz, Mara, Domonkos vagyok.
-    Szervusz, remélem, itt vagy Pesten?
-    Reggel érkeztem, és lehet, hogy maradok néhány napot.
-    Akkor megnyugtattál. Ha nincs programod, gyere el vacsorára, tudod szokás szerint hétkor lesz. Beszélhetsz a barátoddal és megismerheted Balázs menyasszonyát. Tudom, amióta elváltál, nem eszel rendes ételt.
-    Köszönöm, Mara, meghívásodnak nem tudok ellenállni.
-    Várunk. Szevasz.
-    Csókolom a kezeidet. Pontos leszek.
Megrendeli a vacsorát, a férje kedvencét, a velős pacalt, a gyerekeknek borjú bécsit, Domonkosnak tejfeles csirkepaprikást és jövendőbeli menye kedvéért, ha esetleg fogyókúrázna, csirkemelles zöldségsalátát. És természetesen Újházi tyúkhúslevest. És sajtos pogácsát. És csokoládés muffint.
A legjobb lesz, ha azonnal hazaindul. Még be kell csomagolni Márton ajándékát, az arany Saab slusszkulcstartót.

Balázs a délelőtti rendelést kedveli. Aki beteg, az már reggel sem érzi jól magát, akkor pedig miért délután vagy este gondolja meg magát, hogy felkeresse az orvosát. Nehezen szokja meg a beosztást. Az öreg körzeti főorvos, akinek megveszi a praxisát az apja jóvoltából, beavatja a jó doktor bácsi teendőibe, kitől mennyi pénzre számíthat, ki igazán beteg és ki az, akinek csak betegszabadság kell, ki gyógyítható és kinek csak tüneti kezelés adható.
Szerencsére a nővért is megörökli, aki majdnem annyit tud a betegekről, mint maga az orvos, s többször a segítségére siet.  Hol az éppen szükséges műszert adja a kezébe, hol pedig előre megírja a beutalót a szakrendelésre, neki csak alá kell írnia. Sem köszönetet, sem hálát nem vár érte, csak teszi a dolgát.
Ma nincs türelme semmihez, jóformán csak fizikailag van a munkahelyén.
-    Doktor úr, tartsunk tíz perc szünetet. Főzök egy erős kávét. Kinyitom az ablakot, kell a friss levegő. Pihenjen pár percet.
Behúzza maga után az ajtót. Legyen szusszanásnyi ideje a kisdoktornak.
-    Doktor úr, parancsoljon, itt a kávéja, ahogyan szereti.
A nővér tálcán hoz egy nagyobb csésze kávét, tejszínnel, keksszel.
-    Rendeltem ebédre egy óriás pizzát, mert ki kell mennünk négy beteghez.  Legkésőbb fél háromra végzünk.
Délután egyig folytatódik az egy beteg öt perces üzemmód. Mindketten elfáradnak. Megfelezik a pizzát és szótlanul megeszik.
A nővér felkapja az asztalról az orvos mobilját.
-    Üdvözlöm Réti úr. Nem tudom a doktor urat adni. Bizonyára visszahívja, amint ideje lesz. Viszontlátásra.
Úgy teszi le a telefont, mint a hímes tojást.
Balázs úgy érzi, hogy a nővér kék szemével átlát rajta.
-    Induljunk a betegekhez, mert nem végzünk sohasem.
Gondosan bekészíti az orvosi táskába az injekciókat, a tűket és a recepteket. Felpattan, és gyors léptekkel elindul. Három órára végeznek a betegekkel. Elbúcsúzik a nővértől és beül a kocsiba. Siet a menyasszonyáért.
Erika a terítés mestere. Hihetetlen érzékkel varázsol meghitt, mégis díszes, ünnepi terítéket az ebédlő asztalra, vagy a vendégváró falatok mellé, a nappali sarkában lévő hatalmas bőrgarnitúra márvánnyal burkolt dohányzó asztalára.
Csak rápillant az anyjára és a tálaló szekrényből előveszi a Zsolnay étkészletet. Kiválaszt két háromágú ezüst gyertyatartót és a fiók mélyéről fehér damaszt szalvétákat varázsol elő, a hozzátartozó porcelán gyűrűkkel együtt. Már csak tojáshéj színű asztalterítőt és sárga gyertyákat kell keresnie. Elmúlt fél hat. A terítéssel gyorsan elkészül. A metszett kristálypoharakat is felteszi a terítékek mellé. A vendégváró asztalkára sajtos pogácsa és muffin kerül, és whisky, szóda, konyak, likőr, narancslé.
Hazaérve Márton megpróbálja rendezni a kielégült, boldog mosolyát, ám senkivel sem találkozik a nappaliban. Érzi az ételek illatát és automatikusan bekapcsolja a szellőzést. A lányok bizonyára rendezik soraikat. A két virágcsokrot beviszi a vendég fürdőszobába. Zakója zsebében díszcsomagolásban a felesége ajándéka, a kisebb csomagocska a jövendő menyéé.
Visszatér a nappaliba és tölt magának jó másfél deci whiskyt, nyugtatásul. Még nem múlt el a szeretkezések hatása, s attól tart, hogy feltűnik Marának a kedélyállapotában bekövetkezett változás. Pedig megtartja a nőt. Szeretőnek. Ez még jár neki. Férfiként.
-    Szia, Apa, időben megjöttél.
-    Szervusz, szépségem. Látom, szépen megterítettél. Gyere, te leány, adj apádnak egy puszit.
Erikának kicsit pipiskedni kell, hogy elérje az apja arcát. Mindketten a belépő Mara felé fordulnak. Az asszony zöld szemével harmonizáló kosztümben pompázik, óarany topjával azonos árnyalatú a szemhéja, ajkán szájfény csillog, a frissen manikűrözött körmén alig száradt meg a gyöngyház lakk. Amint közeledik, egyre jobban érezni parfümjének nehéz illatát. Erekcióját alig tudja leplezni. Legszívesebben belecsókolna a nyakába. Ehelyett beéri egy hitvesi puszival.
-    Egy kis türelmet kérek!
Elszalad a fürdőszobába, a harminchárom szál vörös rózsából kötött csokorért.
-    Had' köszöntsem a világ legjobb és legszebb asszonyát, abból az alkalomból, hogy három évtizede meg három éve elvisel. Fogadd ezt a csokrot, s az aprócska ajándékot, a szeretetem jeléül.
Erika elmegy a vázáért, mire vízzel töltve meghozza, a szülei túlesnek egymás megajándékozásán. A Rózsacsokor a terített asztal közepére kerül.
-    Gratulálok Nektek! Sok boldogságot kívánok a következő harminchárom évre!
Koccintás után egy hajtásra kiissza a poharát és máris kíváncsiskodik:
-    Mutassátok meg, egy szem lányotoknak, az ajándékokat!
Csak egy pillantást vet apja arany slusszkulcs tartójára, ám annál nagyobb figyelmet fordít anyja brillköves gyűrűjére.
-    Certifikátot is adtak hozzá?
Szülei összenéznek és kirobban belőlük a nevetés. Mártonnak fogalma sincs róla, Marát meg nem érdekli. Megszólal a csengő.
-    Megyek, nyitom – rohan Erika, mielőtt bárki felocsúdna.
A kapu előtt egy szuper Audi r8 áll, lehúzott ablakából Domonkos bácsi integet. Beengedi. A vékony, magas, jóképű, ősz hajú férfi átöleli a válláig érő a kislányt és nagy puszit nyom a homlokára.
-    Szervusz, ifjú hölgy, de megnőttél, mióta nem láttalak.
-    Csókolom, Domonkos bácsi. Ugye, hozott nekem Mozart csokoládét?
-    Más meglepetést tartogatok számodra. Fordulj csak meg! Istenem, kész nő vagy! Legközelebb már magázlak és virágot hozok neked.
-    Ne vicceljen, Apa is tegez, akkor Domonkos bácsi is tegezhet.
-    Ezt jól megadtad nekem! Tudod mit, prücsök! Tegezz vissza és kvittek vagyunk. Rendben?
-    Rendben, Domonkos bácsi.
-    Bácsi az öregapád!
Dagad is a kislány keble, rendesen. Már az apja barátja, aki egyben a bátyja keresztapja, felnőtt nőként kezeli. Ha fiatalabb lenne harminc évvel Domonkos, még bele is tudna szeretni. Talán még a szüzességét is neki adná.
A férfi csak somolyog az orra alatt. Miből lesz a cserebogár? Ez a miniszoknyás, formás lábú, darázs derekú ifjú hölgynek még a nyomait sem lehet felismerni abban a nyakigláb kamaszlányban, akivel, két évvel ezelőtt feletet egy félcukrászdányi süteményt.
Márton barátja olyan, mint mindig. De Mara! Észveszejtően csinos! Még mindig veszettül dobog a szíve, ha meglátja.
-    Szevasztok, Kecskéssyék! Nem tudjátok, hol találom azt az öreg házaspárt, akik harminchárom éve tépik egymás idegeit?
Az asszonynak először kezet csókol, csak utána puszilja meg. Barátját átöleli és megropogtatja a csontjait.
-    Öreg barátom, hoztam nektek ajándékot, át is adom, cipeld tovább. Hasznos, mert használható, és ha renitenskedsz, az asszony utánad dobálhatja, akkor sem sérül meg.
-    Miért jöttél kocsival? – aggodalmaskodik Mara. – Nem akarsz inni az egészségünkre?
-    Dehogynem, szépasszonyok gyöngye. Itt hagyom a kocsit, ha megengeditek, és taxival megyek vissza a szállodába.
-    Domonkos, beszélsz barátom, hülyeségeket. Maradsz Te is, a kocsid is. Elég tágas a vendégszobánk, remélem, egyedül csak elférsz benne – tereli befelé a vendéget Márton.
Mara kínálja itallal, pogácsával, s az fogyaszt is rendesen. Csevegnek négyesben, amolyan kvaterkázós módon. Feltűnik a szülőknek, hogy a lányuk tegeződik Domonkossal.
-    Erika, mióta tegezed Domonkost? – vonja kérdőre a kislányt az anyja.
- Elfelejtettem mondani, hogy összetegeződtünk - jön a segítség Domonkostól. -   Most pedig töltsetek, hogy hivatalosan is megigyuk a pertut az ifjú hölggyel. Hanem, rágyújtanék, ha Márton barátom kijön velem a szaletlibe.
-    Töltök a poharainkba és kivisszük magunkkal a kertbe. Vacsoráig van még negyed óránk. Balázsék még nem érkeztek meg.
A két barát, kezükben a pohárral, kiballag a kertbe.
-    Szóval? Kiegyenlítettél?
-    Alaposan, öregem, alaposan. Az a nő maga az erotika. Ha látnád a hófehér, hibátlan bőrét, a csodás alakját, a hosszú, fekete haját, amint hátraveti… Barátom, olyan órát töltöttünk együtt, ami felért egy egész évi itthoni együttléttel. Ha lankadtam…
Domonkos már nem figyel, másutt járnak a gondolatai. Igazságtalan a sors vele, mert rendre elkerüli a szerelem. Hiába találja ki a versenyt, a barátja most is megelőzi, pedig neki nincs szüksége rá, hiszen itt van a csinos, ápolt felesége, aki még ma is kívánatos, érett asszony, akinek csillogó zöld szeméből még kiolvasható az erotika, az odaadás, a vágy.
Pontosan harminchárom évvel ezelőtt négyen állnak az anyakönyvvezető előtt, kuncogva, mintha egy jó poén lenne az egész. Húsz perc alatt végeznek, mindkettőjük házassága megköttetik, egymásnak tanúskodva és irány az első étterem. Az összes vagyonuk a fiúk diplomája és a négyük mulatásra összedobott kétezer forintja. Csak egy hiba van, Domonkos is Marába szerelmes. Mégis Klárival áll az oltár elé.
Hét hónap múlva megszületik Balázs. Nagy az öröm.   Domonkos maga is vágyik a gyerekáldásra. De az nem jön. Házassága megromlik. Elválnak. Hamarosan saját céget alapít. Anyagilag gyarapodik, miközben elmagányosodik. Nők jönnek, körülnéznek, továbbállnak. Kitörli életéből a szerelem utáni vágyat. Járja a világot, nyelveket tanul, repülőt vezet, amatőr autóversenyekre jár és belekóstol a szerencsejátékokba is. Felszámolja a cégét, az ellenértékét pedig sikeresen forgatja a tőzsdén. És tovább gazdagodik. Számára nem marad más, csak az ital, a cigaretta, az utazás és a veszélyes sportok.
Kattanva nyitja a kaput az automatika és az orvosi jelzésű Suzuki megáll a parkolásra kijelölt helyen, közvetlenül Domonkos kocsija mellé.
Nevetve, összeölelkezve kiszáll az ifjú pár, a keresztfia és egy bombázó nő, akinek kifogástalan alakját kiemeli a testhez simuló ruhája.                                             
-    Szervusz, Keresztapa, de jó hogy itt vagy! Látod, szívem, családunk férfi tagjai már előre isznak az egészségünkre.
Az utolsó métereket már futva teszik meg.
-    Kedvesem, engedd meg, hogy bemutassam a kedvenc keresztapámat.
Mialatt bemutatkoznak, Márton, aki háttal ül, feltápászkodik és nehézkesen megfordul. Kristályvízhez szokott szervezete nem bírja az alkoholt. Fejében már dolgozik a whisky. Csak részeg lehet, ha a fia menyasszonyában a délelőtti nőt véli felfedezni.
-    Kezeit csókolom. Kecskéssy Márton vagyok.
-    Örülök, hogy megismerhetem. Balogh Boglárka.
A lány kézfogása erős és határozott. Úgy néz a férfi szemébe, hogy az többet szólni sem mer. Balázs apja a délelőtti férfi. Ez a nap még tartogat meglepetéseket.
-    Gyere, Boglárka, ismerd meg a hölgyeket is. Szerintem mindketten nagyon várnak. Megbocsátotok?
-    Persze, menjetek csak, még elszívom a cigarettát. Utána megyünk mi is. – küldi őket Domonkos, - jobb, ha ma már nem iszol alkoholt, barátom, és ha tanácsolhatom, kerüld a szokásos régi történeteid felidézését. Gondolj arra, hogy a fiad boldog. Jó lenne, ha az is maradna.
-    De a lány…
-    …a fiad menyasszonya, akit most látsz először. És gondolj Marára is. No, meg magadra is. Márton barátom, gyere, majd vigyázok rád. Mint mindig is tettem – morogja az orra alá.

Mara örül, hogy a fiát végre boldognak látja. Tetszik neki Boglárka is, mert természetes, jó kedélyű, és ahogyan Balázsra néz, szemében ott csillog az odaadó szerelem. Gőzölög a leves, már fél nyolc, ideje lenne vacsorázni.
Domonkos csak most veszi észre, hogy az ültetési rendet szabályozandó, minden teríték mellett, számítógéppel nyomtatott kis kártya van. A sajátján a bácsi tollal áthúzva.  Vele szemben Balázs ülne. Odainti magához.
-    Tudod, fiam, a magamfajta magányos öregfiúnak ritkán adatik meg, hogy egyszerre három intelligens, csinos hölgy társaságát élvezze. Megkérlek, cseréljetek helyet Boglárkával, és engedd meg nekem, hogy a menyasszonyodban gyönyörködhessek egész este. Jobbomon Mara, balomon Erika, szemben Boglárka, számomra az lenne a mennyország.
-    Keresztapa, kérésed számomra parancs.
-    Mivel ilyen jó vagy hozzám, fogadjatok el tőlem egy kis figyelmességet, de ígérd meg, hogy csak akkor bontod fel a borítékot, ha kettesben lesztek.  Befizettelek benneteket egy egyhetes útra. Ne köszönd, nekem öröm, ha adhatok.
Domonkos feszültséget érez a levegőben, de elhessegeti a negatív érzéseit. Átmegy a hallon, átfogja Erika vállát:
-    Gyere, ifjú hölgy, beszédem van veled. A szívem hasadna meg a lelkiismeret furdalástól, ha kihagynálak a megajándékozottak köréből. Itt a boríték, amely az ajándékodat rejti. Csak akkor bonthatod fel, ha már elmentem. Oké?
-    Köszönöm Domonkos bácsi…
-     Ha még egyszer lebácsizol, Bubócskának szólítlak, mint a bátyád, de nem négyszemközt, hanem nyilvánosan. Mondjuk az osztálytársaid előtt…
-    Ezt nem teheted…- a kisnagylány szinte fuldoklik a méregtől.
-    Ide kérem a béke puszit, te kis pukkancs.
Domonkos odatartja az arcát a kislány orra elé, aki elpirulva puszit ad rá, majd elneveti magát és együtt ülnek az asztalhoz. A vacsora ízletes és kiadós.  A háziasszony, mosolyogva, szívélyesen kínálgatja az asztalnál ülőket. A házigazda illőn töltögeti a poharakat, ám igazán csak maga iszik. Derekas mennyiséget. Lassan már maga sem tudja, hogy valóban a délelőtti nő a fia menyasszonya, vagy csak az érzékei játszanak vele az ital hatására.
Balázs boldog vőlegény, a családja befogadja a menyasszonyát, s annak külön örül, hogy a keresztapja is megjelent. Megmagyarázhatatlan kötelék fűzi össze kettőjüket, vele jobban tud bármely dolgot megvitatni, mint az apjával.
Az ifjú menyasszony könnyedén cseveg Marával és Domonkossal. Örömmel tapasztalja, hogy a vőlegénye ráteszi kezére a kezét, és néha simogatja, néha bátorítón megszorítja kissé. Milyen érdekes, gondolja, hogy Balázs szeme és mosolya a Maráé, de alkata, mentalitása inkább hajaz Domonkosra. Nem nagyon mer Márton felé nézegetni, főleg nem szóba elegyedni vele. Már biztos abban, hogy nem sikerült a tussal kimosni életéből a délelőtti férfit. Ő lesz az apósa.
A házigazda feje már kissé ködös, most jut eszébe, hogy jövendőbeli menyének át kellene adnia az ajándékot és a virágot. Sikeresen talpra áll, csak elindulnia nehéz. A csokrot könnyen megtalálja a fürdőszobában, ám az a fránya ajándék csomagocskát nehéz kihalászni az öltönye zsebéből.
-    Kedves gyerekek, Balázs és Boglárka! – kezdi szónoklatát kissé imbolyogva –Legyetek olyan boldogok, mint mi vagyunk Marával! Boglárka, ezt a kis ajándékot fogadd el családunk nevében! – és amint átnyújtja a csokrot és a csomagocskát, át akarja ölelni a közben felálló Boglárkát, de megtántorodik és a nyakába borul.
Boglárkát megcsapja a whiskyn átütő Maurer Wirtz kölni illata, s megtántorodik. Ha nem kapja el őket a vőlegénye, mindketten elesnek.
-    Ne haragudj, Boglárka, Márton sohasem iszik… nem tudom, mi történt… gyere szívem, nincs semmi baj…- Mara nagyon röstelkedik, ilyen még nem fordult elő sohasem.
-    Öreg barátom, gyere - pattan fel helyéről Domonkos -, kimegyünk a szaletlibe dohányozni. Tudod, hogy egyedül sohasem szerettem pöfékelni. Balázs, fiam, te csak foglalkozz a menyasszonyoddal… Mara, kérlek, főznél nekünk egy jó erős kávét? – határozottan, erős kézzel átfogja barátja vállát és vezeti ki a házból. Kabátujja felhúzódik, s láthatóvá válik a csuklóján lévő szabálytalan anyajegy.  
Pontosan olyan, mint Balázsé, villan át Boglárkán a felismerés.
Mara elsiet kávét főzni, közben könnyeit nyeli. Micsoda szégyen. Harminchárom év alatt egyszer sem fordult elő, hogy a férje ittas lett volna. Valaminek történnie kellett. Körülményesen készíti a kávét, frissen darálja, hogy lecsillapodjon. Szerencsére Domonkos tud bánni Mártonnal. Mindig is tudott.
Balázs jobbnak látja, ha néhány percre elvonulnak az emeletre, kettesben talán könnyebben túl lesznek a történteken. Viszik a csokrot és az ajándékot is. Az utóbbit bontatlanul. A tisztesség kedvéért.
Bubócska eszmél, már folyamatosan szól a kapucsengő, felpattan, ideje megnézni, ki az, aki este kilenckor bejelentés nélkül be akar jönni.
Útközben a szaletli felé sandít.  Az apja Domonkossal nagy beszélgetésben van. Gyorsan elküldi a csengetőt, mert hamarosan kész a kávé és ki kell vinni nekik.
A kapu előtt sárga Alfa Rómeó áll, járó motorral.  Vékony, középmagas, sörtehajú, elegáns, fehér öltönyös fiatalember száll ki belőle. Arany keretes szemüvegén megcsillan a fényszóró fénye. Erika felsóhajt, szerencsére csak Robi jött, a bátyja barátja.
-    Szia, Robi!
-    Szia, Erika, beengedsz? Balázzsal kell beszélnem, vártam egész este és nem jött el.
-    Ne haragudj, most vendégeink vannak, ma van anyáék házassági évfordulója és Balázs most mutatja be a családnak a menyasszonyát.
-    Micsoda????? Mi… milyen menyasszonyát? – dadogja felháborodottan a fiatalember.
-    Ne mondd, hogy nem tudod!
A kislány nem érti, hogy miért vágódik be Robi szó nélkül a kocsi volánja mögé és húz el padlógázzal. Fura egy fiú. Jó, hogy elment, már bizonyára kész a kávé, vinnie kell az apjáéknak. Sarkon fordul. A szaletli felől anyja felszabadult, csengő nevetését hallja, aki az apja mellett ül, szemben Domonkossal. Éppen neki mesél valami mulatságos történetet. Odafut maga is és letelepedik Domonkos mellé.
-    ….és csak annyit mondott a portásnak, hozassa le a bőröndjeinket, mert olyan nehezek a bennük lévő lávakövektől, hogy mozdítani sem bírja!
Olyan békés az este, Erika nem bánná, ha ez a nap sohasem érne véget. Boglárka nagyon csinos lány, nem is érti, hogy a bátyja miért rejtegette eddig előle a menyasszonyát. Domonkos is jó fej.
Balázs nem győz mentegetőzni, szégyelli az apja viselkedését. Látja, hogy menyasszonyát is zavarja a dolog, mert csak kavargatja a kávéját, amely régóta egyneművé vált a cukorral és a tejszínnel. Talán már ki is hűlt , de a lány egyre csak kavargatja, tekintetét a csészére szögezve hallgatja a fiút. A résnyire nyitott ajtó felől mintha lépteket hallana. Nem érdekes. Csak arra tud gondolni, ha most megissza a kávét, azonnal elhányja magát. Undorodik. Magától. Mindentől.
-    … a jövő héten elutazunk a szüleidhez, bejelentjük az eljegyzésünket és szerintem szeptemberben meg is tarthatjuk az eljegyzést, utána elmegyünk a keresztapámtól kapott egyhetes párizsi útra…