Drága Vicuska ebbe most jól belecsöppentem. Elgondolkodtató írás. Még visszatérek.

Kedves Yolla!

Erre most külön hozzászólásban szeretnék válaszolni. Valóban az a célom, hogy jobbítani az emberek közötti kapcsolatokat amivel csak lehet.. Szóval, írással, verssel , prózával, beszélgetéssel, vagy éppen vitával. Nekem mindegy, csak beszélgessünk , beszéljünk keressük a megoldást azokra a dolgokra amik fájnak nekünk, naponta foglalkozunk velük.

Tudod valamikor régebben ha mentem Pesten az utcán, vagy itt Szekszárdon is, és elmentem egy hajléktalan  mellett, akkor lehajtottam, elfordítottam a fejem és úgy tettem, mintha nem is láttam volna mennyire piszkos szerencsétlen és mennyire elhanyagolt, mit tagadjuk- büdösek .

Ha kollektívan ez történik még sokáig,akkor az lesz, hogy egyre többen kerülünk át a másik oldalra észrevétlenül, hisz még nagyon sok ember él lakásban, van még munkahelye és kínlódva fizeti a számláit..De mi van ha jön egy betegség, egy haláleset, vagy bármi olyan , ami azt a kicsit  biztonságérzetet is megingatja? Erre vajon van e kimutatás, hogy hány ember van ilyen helyzetben?

Érzésem szerint egyre többen, mert csak körül kell néznem a kollégáim között, a faluban , a barátaim között, és siralmas a helyzet. Egyre többen csak a hajszálon függ az anyagi helyzetük.

És mivel nagy vonalakban azért ismerem az emberi természetet, úgy gondolom, hogy ez a kétségbeesett próbálkozás a felszínen maradásra nem tartható fenn örökre.

Kedves Vica!

Mi, akik itt sertepertélünk a neten az írásainkkal, ha bevalljuk, ha nem, mindannyian jobbítani akarunk a világon, a környezetünkön, ha másként nem megy, akkor az írásainkkal. De ez sem egészen igaz, mert mellette - tehetségünktől függően  - biztos vagyok benne, hogy konkrétan is segítünk a közvetlen környezetünkben lévő rászorulókon. Nem vagyunk gazdagok, hogy ingyen népkonyhát nyissunk, az egyébként sem lenne megoldás.

Azt hiszem, a legjobb az lenne, ha nem hagynánk, hogy a politika éket verjen közénk, megosszon bennünket, sugallja, hogy ki a jó és ki a rossz., hogy mit gondoljunk, hogy hogyan érezzünk. Világnézettől függetlenül minden ember ember, érez, szeret, lát, tapasztal, a kérdés az, hogy tehetségét mire fordítja, a világ jobbítására, vagy saját glóriája fényezésére és a zsebe megtömésére.

Mindenkiből ki lehet hozni a jót, csak egyiknél elég egyetlen jó szó, a másiknál pedig bányászati engedéllyel is csak nehezen lehet felszínre hozni a józan észt.

Negyven évvel ezelőtt még filmrendező akartam lenni, hogy a filmekkel tükröt tartsak az emberek elé, hogy lássák, milyen szituációk kötik gúzsba a legjobb szándékot is. Nem vettek fel. De nem adtam fel, mert az írás is erre jó.

Ha szerveznénk egy találkozót az itt alkotókkal, elég izgalmas eszmecserére kerülhetne sor. Biztos vagyok benne, hogy ha más-más úton is, de ugyanazokra a következtetésekre jutnánk.

Üdvözöllek: Yolla

Ez igen! 

A téma választás rád vall Vicuska. 

Építő töprengés, amihez mindenki hozzáteszi a maga tégláját. S hogy mi is épűl belőle.  Ez a csapatot mínősíti. Amit leírtál, azzal maradéktalanúl egyetértek. Tisztelettel

Folytatom, mert egy ablakban nem fért el:

ezelőtt kb 35 évvel még egész más világ volt, a szülők , nagyszülők szava szent volt és sérthetetlen, és én mégis a magam útját választottam, mert úgy gondoltam én így vagyok önmagam.

Kedves Jankó!

Gondold csak végig.. Így ír valaki, aki megjátssza magát? Sose. Lehet, hogy egy vélemény kimondása is politikai tett, de akkor vállalom, legyen az..

Nem gondolnám, hogy bárkinek is hazudtam volna akár ezen , akár más oldalon, kevés dolog van ami jobban bosszant, mint a mások becsapása és semmibe nézése.

Csak úgy érzem, ha nem csak szavakkal, hanem tettekkel is tennénk a sok éhező, hajléktalan és beteg emberért-„igazibb „ emberek lennénk.

Íme az álmom, ami felébredés után ezeket a fenti gondolatokat leíratta velem.

Hatalmas dübörgést hallok az utcán, kiszaladok és rémülten látom a sok ismerős arcot jönni felém, aki gyűlölettől eltorzulva kiabálja, hogy le az árulókkal, elég a népnyúzásból, nem fizetünk többet, munkát és normális életet akarunk!

 Ezek között az arcok között ott van a szomszéd 50 éves munkanélküli, aki nem kell senkinek, és alkalmi munkából él, a 3. házból ismerős roma bácsi, aki az égvilágon még senkinek nem ártott, nekem biztos nem..

A 2 utcával lejjebb lakó gyakorló ápoló, aki képtelen már kinyögni az adósságait, és a nemrég szült kismama, aki szinte alig maradt otthon a gyerekével, mert már  2 fizetés sem elég a gyerekneveléshez..

Látom, ahogy jönnek felém,  látom, hogy fehér, tejeskávé és kreol bőr keveredve mind ugyanazt akarja.. Élni akar emberhez méltón!

Gondoljunk már bele a számokba. Magyarországon hány munkanélküli ember van? És most tessék minden embert beleszámolni, romákat, nem romákat, székelyeket és svábokat, mindenkit..

Úgy hallottam ez a szám már lassan a 2 millió felé halad..Ez hatalmas szám! Az álmom után elkezdtem gondolkodni, mi van ha ez hatalmas tömeg egyszer összefog és nem nézi többet egymás bőre színét, nem lehet egyiket a másik ellen többé kijátszani mert rájön, hogy csak a hatalom játéka az egész. Ugyanolyan szegény családok vannak a romák és nem romák között, de mégis, az ő helyzetük talán a legsiralmasabb. Köztük  80-90 %-os a munkanélküliség, a többi népcsoportok között 20 % körül van. Nem a pontos számok, amik fontosak most, hanem az, hogy el kéne gondolkodni végre azon, hogy az emberek vajon meddig alázhatók még meg? Nem fél senki, hogy ez a hatalmas tömeg elindul és utána már nem lesz, aki majd megállítja?

Ezekről a dolgokról gondolkodom én és nem a napi politikáról, bár biztos, hogy valamilyen szinten ez is politika, csak én nem érzem annak. Az a baj, hogy én a „laikus” eszemmel nem látom a kiutat, csak azt látom, hogy a 24. órában vagyunk és valamit tennünk kéne  egymásért, mindenki a saját helyén mindenki  ott ahol él, mert elveszítjük csodálatos országunkat, hiába feszít bennünket a szép nemzeti önérzet.  

Kedves hozzászólóim!

Nagyon köszönöm azt az igyekezetet, ahogy próbáljátok a gondolatmenetemet követni, megérteni, illetve ellent mondani.

Én is úgy jártam , ahogy koborkutya és Jankó, hogy több oldalas hozzászólást írtam és a hosszú idő miatt elveszett az egész..  Most már okosabb leszek, és külön dokumentumban fogom megírni a válaszomat, remélem sikerülni fog ezúttal.

Nagyon örülök , hogy figyeltek, figyelünk egymásra,  és azért mert egy közösséget alkotunk, nem kell feltétlen egy véleményen lennünk. Belefér ez egy család életébe is, mármint a  vita, és belefér  ezen az oldalon is.

Kedves Yolla!  Azt írtad, hogy különbözik a véleményünk, pedig nem, én is azt gondolom, hogy a család alapból számít a gyerek fejlődéséhez, és meghatározó mindenféle gyerekkori  élmény.

Én ezt nem is tagadtam. Csak azt mondtam, hogy továbbléptem, átgondoltam és más utat választottam.. Ez nem azt jelenti, hogy a gyerekkori  élmények elvesztek. Csak azt, hogy  beépültek , átalakultak , továbbléptek más irányba. Sokféle életút van, és mindenki választhat, az számít, hogy azonos legyen az ember a céljaival és a viselkedésével.

Egy Ady idézetet hoznék ide, ő a hitvallásom:

„Vagyok, mint minden ember: fenség,
 Észak fok, titok, idegenség,...
 De jaj, nem tudok, így maradni,
 Szeretném magam megmutatni,...
 Ezért minden : önkínzás, ének:
 Szeretném, hogyha szeretnének...”

Teljesen igaznak tartom azt is, hogy csak annak a kezét foghatom meg, aki nem húzza ki azt az  enyémből. Elfogadja a jó szándékot és bízik bennem..

Avval, hogy azt mondtam nem tartom jónak magam , nagyon egyszerű a képlet..

Nehéz- nap, mint nap emberek százainak a kedvére tenni, sokszor vagyok rossz kedvű, fáradt és néha bizony igazságtalan is, de mindig bánt ha nem úgy sikerül cselekedni , ahogy belülről hajt az erő.

Az igazán jó ember nem nézi a saját önös céljait, felül tud emelkedni a napi élet kicsinyes dolgain.

Szerintem ilyen ember kevés van. Az, hogy valaki nem feltétlen jó, még nem jelenti azt, hogy eredendően rossz. Az út nagyon fontos, hogy merre tart, és a kitartás, hogy mindig próbáljon ember maradni.

Kedves kóborkutya! Talán te értettél  a  legjobban félre  engem.

Van egy álmom , ami hatására elkezdtem ezeket a sorokat írni, semmi más nem játszott közre abban, hogy elkezdtem ezt a beszélgetést . Időm sem volt arra még, hogy az oldalon olvassak, elképzelhetőnek tartom, hogy a most fenn lévő politikai témájú cikkek miatt gondolod, hogy én ezekre reagáltam. Nem így volt, egészen más gondolatmenet az, amit követek.  Így nem  tudom  miért gondolod azt, hogy liberális vagyok, illetve úgy gondolkodom..

Nem tagadom, hogy egyre kevésbé érdekel, bárkinek a származása, bőrszíne vagy társadalmi helyzete. Valamikor régen gyerekkoromban elég behatárolt, kispolgári nevelést kaptam, ami erősen elhatárolódott a szegényebb rétegektől, beleívódott a vérembe ez a butaság.

Elég fiatalon lettem önálló ember és hagytam el örökre ezeket az elveket. Szüleim munkásemberek voltak, nagymamám  kispolgári  műemlék. Az ő testvére szintén . De akármennyire ellentétes hatások értek, mindenkit a szeretet vezetett, és ez is nagyon fontos. Nem szabad elfelejteni nekik azt sem, hogy felneveltek, iskoláztattak,és nagyon sok mindent megtanítottak nekem, amit talán más szülők nem tudtak volna. Sose tagadtam meg a gyökereimet, mindig tudom, hogy honnan indultam és mit értem el. Talán jobb lett volna az életem alakulása, ha elfogadok családon belül egy pár alkut és támogatom az „ősök „ beállítottságát. De az nem az én utam volt. Úgy éreztem,  én arra születtem, hogy magamnak feleljek meg és magam határozzam meg a fontos célokat. ezelőtt kb 35

Kellenek a nagy beszélgetések, a vélemény cseréje. Azok félnek csak az ütközetektől, akik nem akarják megtudni az igazságot. Vicus érdeklődve várom a továbbiakat.

Drága Vicám!

Írásoddal engem is elgondolkodtattál. Mérlegre tettem a saját életem, a származásomat, annak minden hátrányával, a megalázásokkal, elnyomással és a  kiközösítéssel. Mindezt azért kellett megélnem, mert családunknak volt egy hentesüzlete, egy háza és egy oldalkocsis motorkerékpárja. Burzsuj gyereket csináltak belőlem...

//ekpafat-kistarogato.gportal.hu/gindex.php?pg=34290114&nid=6084595

Ennek ellenére olyan szülői mintát kaptam, amit nem cserélnék fel semmivel, pedig nagyon megszenvedtük. Viszont igaz, hogy az életemre kihat, hiába tagadnám, azt az eszmét, amik tönkretették a családom, és az árulóinkat soha nem tudnám szeretni. Szerepeket sem tudok játszani, ezért biztosan előfordul, hogy véleményemmel megbántok másokat néha, akaratlanul. Nem mérgelek, őszintén leírom mit és, hogy gondolok. A múltat nem törölheti el senki, de azt sem kívánhatjuk, hogy együtt szenvedjenek velünk mások...

Ha viszont közömbösen hallgatnák, akkor magamat csapnám be.

Baráti közösségünkben minden véleménynek van, volt és lesz helye, mert így ismerhetjük meg a másik gondolatait. Ez a legmegbízhatóbb forrás az igazság megismeréséhez. Remélem az egymástól  más vélemény soha nem osztja meg közösségünket, hiszen minden emberi sors más tőről fakad...

Személyes barátságunk és találkozásunk alkalmat adott arra, hogy az életemet, jellememet, személyemet  nyitott könyvként megismerd, így tudod, hogy minden leírt szó mögött az életem, a sorsom van...

A hsz.- al nem tudtam megbirkózni!

Tán időtúllépés, vagy terjedelmi okokból rémesen zavaros lett!

Újraírtam. Vica  írásából az idézeteket vastagon, idézőjelbe teszem. A magam észrevételeit dőlt betűvel írom.


„Figyelem az embereket, szinte gyerekkorom óta. Kedvenc szórakozásom, ha éppen utazom és emberek között vagyok, hogy nézem az embereket, beleképzelem őket egyes szituációkba és elgondolom, hol és hogyan élhetnek….”  Alapvető írói módszer.

„Mitől lesz  a szó hatásos, és mitől nem? Miért érezzük ugyanazt a szót két embernél teljesen másnak és miért van az, hogy ha nem is látjuk az illetőket a hangjuk is elárulja az őszinteséget?” A kész irodalmi mű aszerint lesz élettel teli, vagy hamis, úgy lesz épp olyan hosszú- amilyennek lennie kell, vagy terjengős, túlbeszélt, hogy valódi élményen alapul, vagy/és őszinte-e? A hamis mű mindig terjengős. A jó írás pont annyi „flekk”, amennyit a téma, és az eszmei mondanivaló parancsol. A mindennapi életben is a szóáradat leplezi le az őszintétlen embert…
 „Rengeteg ember nem tudja kifejezni jól az érzéseit, mert nincsenek jó szavai,nem elég amit ismer vagy nincs tisztában a módszerrel, ahogy ki kell mondani.” Ezért kell megtanulni az írás, az élőszóban való kifejezés mesterfogásait.
Mennyi téma, ami kapcsolódik a "jó öreg kommunikációhoz"! A viselkedés, az ismeretek, a szokások és a származás..!!!
Számomra ez a legérdekesebb. A származás. Mitől jobb, vagy rosszabb,mint ember azért mert ez, vagy az az anyja vagy az apja. Mennyire fontos, hogy milyen színű a bőre, meghatározza e az ember szavait, életét? Bizony! A származás annyiban fontos – és FONTOS – mert a szülőktől kapott gének örökítik a tulajdonságokat. A nevelés kiteljesítheti a JÓT, a helyes nevelés elnyomhatja a ROSSZAT. A hajlam mindkettőre,jóra-rosszra egyaránt, benne lehet bármelyikünkben. Mégis: több a valószínűsége egy sok generáción keresztül ismert családnak, a hajlamok, tulajdonságok tovább vitelére, kiteljesítésére, mint ha a gének keverednek, vagy nem ismertek a generációk adatai. Ezért volt fontos,ártó szándékú ideológiák számára a nemzeti tulajdonságok elpusztítása a vegyes házasságok útján.
Maí tudomásunk szerint sajnos nagyon fontos, hogy ki honnan, milyen szülőktől származik, milyen bőrszínt örököl és milyen tudást hoz otthonról. Mindig is így volt? Többnyire igen..

„Én nagyon szeretnék ebből a körből kitörni.” Ez a liberalizmus csírájának tűnik. Ami gyenge, támogatásra késztető palántaként búvik elő, aztán a teljes tagadássá növi ki magát!
„Nem vagyok forradalmár, nem szeretek politizálni , és nem is hiszem, hogy valaha is többet fogok látni attól, amit számomra a "józan paraszti ész" jelent.” A liberalizmus nem is feltétlenül a politika fe

Ezért jó barátok között, mert itt szabadon tudunk beszélni mindenről, nemtől-, vallástól-, és világnézettől függetlenül. Bár mindenhol lenne egy ilyen "baráti kerekasztal" akkor jobban mennének a dolgaink! Most rohannom kell, de ígérem kifejtem a véléményem ez ügyben.

Kedves Vica, bocs én is több részletben bővítettem a véleményem, a legelső elszállt a hosszú szöveg, vagy inaktív idő miatt. Látom Koborkutya is így járt.

Nagyszerű folyamatot indíthatottál el a "beszélgetéssel". A kimondott szónak óriási ereje van. Régen becsülete is volt, amikor az emberek az önösérdekeiket nem helyezték előtérbe, mások leigazásáal, kihasználásával.  Az őszinte szó pozitív, a hazug negatív következménnyel hat az egyénre. Divat lett a pszichológia szerep túljátszása, aminek egyenes következvénye lehet a gyűlölet. Lásd az ateista gyűlöli a keresztényt, a liberáliisok a nemzetit. Talán emlékszel arra, hogy a Szent Koronánkat micisapkának, a Turult, milyen madárnak csúfolták, vagy Jézus Krisztust egyik karácsony előtt egy rádió hullámhosszon artistának, Szűz Máriát prostituáltnak tüntették fel...

"Maí tudomásunk szerint sajnos nagyon fontos, hogy ki honnan, milyen szülőktől származik, milyen bőrszínt örököl és milyen tudást hoz otthonról.Mindig is így volt? Többnyire igen.."

Úgy érzem írásod kiéleződik - kényesnek tartott témára - , mint származás és bőrszín. Tagadhatatlan tény a szülői minta követése, valamint az, hogy a származás meghatározza a gyerek fejlődését, világnézetét, ami kihat az egyén világlátására gondolatvilágára. Ha olyan családban nő fel valaki, aki "kiválasztottnak" tartja magát, és kapcsolatai által mindent elér, ezt adja át az utódjának. akik az gyűlölni fogják azokat, akik saját szorgalmukkal, nagyobb tudással többet érnek el az életben.

Más dolog a politika, polizálás...

Minden ember politizál, mikor véleményt alkot, vagy helyzetet taglal. Az emberek szeretnek  úgy láttani magukat, akiktől ez az "ördögi" szándék távol áll. Amikor kiállsz valami mellett, vagy ellenérzést fejezel ki, már is a politika közepén találod magad. Azok politizálnak legjobban, aki tagadják és elhallgatják a saját nemzetüket ért sérelmeiket, és közömbösek a múltjuk iránt. "Én nem politizálok" jelszóval. Ők a legnagyobb politizálok, mert sumákban a fülde mélyén úgy X-nek, hogy nem ismerik a részleteket, mert csak a saját -és nem a nemzeti- érdekeiket tartják szem előtt.

Nézd meg, az utolsó aktuális eseményt, Nyírő Józseffel kapcsolatban. Élő példa az előbbiekre.

Végül és nem utólsósorban a cselekedet és az ember! 

Azember cselekedetével, őszinteségével, a másik ember megismerésével megválaszthatja, ragaszkodik-e a megszokott viselkedési formához, vagy megérti a másik ember gondolatait, és meghallja a szavait...

Itt lép be mindenek felett a szabad akarat.

Kedves Vica!

Elgondolkodtam az írásodon, szinte mindennel egyetértek A kivétel az alábbi:

Amit otthonról hozunk, az  alapvetően meghatározza egyéniségünket, ám az élet, a tapasztalat, hozzáteszi a magáét. Szerencsés az, aki mindig vissza tud nyúlni az otthoni csomaghoz, akkor is, ha tragédia ér bennünket.  A tapasztalatunk okán másként és másként tudjuk feldolgozni a környezetünkből ért ingereket, és nem egyformán reagálunk rá, s teljesen már úton jutunk akár azonos következtetésre.

Mi az a jóság? Nincs abszolút jó vagy abszulút rossz ember. Ha segíteni akarsz valakinek, csak akkor tudsz, ha ő maga is akarja a pozitív változást.

Alapvető kérdés: meddig játszhatja meg az ember magát?  Szerintem, semeddig. Akiből hiányzik az empátia, a jóindulat, a segítőkészség, abból képtelen vagy azokat kibányászni, s előbb-utóbb kilóg a lóláb.

Üdv: Yolla

Kedves Vica! Némely dologban nagyon egyetértek Veled. Ám az internet egy külön műfaj. Valaki az írásai alapján rendkivül szimpatikusnak mutatja magát, de lehet, hogy szóba sem állna a másikkal, ha személyesen találkoznának. Én nem a családot venném alapul, hanem az életben,életből merítettek szavakba öntésének tudományát. Ez lehet nagyon rafinált, célt elérő manipulálás, jóindulatba csomagolt, hitelesnek tűnő valami és még hosszan sorolhatnám. Összegzésül: nem szabad az internet rabjává válni!