Boris Vanessza alkotása

Három az egyben

Enyém, tiéd, miénk…

 Az én gyerekem kicsi és éhes, nem győzöm táplálni, mérni, hogy mennyire telt a pocakja, ám a te gyereked sugárban lehányja büfiztetés közben a legszebb ruhámat, ám a mi gyerekünk egy angyal, ha megjelenik valamelyik nagymama, nem sír, vagy alszik, vagy szemléli a világot, esetleg elmélyülten szopogatja az öklét.

A én gyerekem mindent időben csinál, kinő a foga, megrág mindent, ami a keze ügyébe kerül és nagyokat kacag hozzá, bezzeg a te gyereked éjszaka ordít, ha nő a foga, hogy nincs egy nyugodt éjszakánk, ám a mi gyerekünk az, aki tíz hónapos korában körbejárja a rácsos kiságyat.

Az én gyerekem, ügyesen eszik kanállal, levest, főzeléket, husikát, bezzeg a te gyereked sugárban kiköpi a spenótot, a sóskát és mindent, ami zöld, bezzeg a mi gyerekünk kenyér nélkül is képes elmajszolni az angolszalonnát.

Az én gyerekem fél óráig képes az üres bilin ülni, a közben elmélyülten játszani a kockákkal, ám a te gyereked az, aki azonnal telepakolja a pelenkát, amint megszabadul a bilitől, és a mi gyerekünk ül először a bölcsiben a wc-re, fején a bilivel.

Az én gyerekem könnyen barátkozik az oviban, mosolygós és barátságos, a te gyereked azonban begyűjti az összes játékot maga köré és nem adja másoknak, de a mi gyerekünk délutánonként a legtovább alszik.

Az én gyerekemnek az iskolában vág az esze, mint a beretva, a tied meg minden évben hoz néhány intőt, bezzeg a mi gyerekünk a legjobb tanuló.

Az én gyerekem sportol és nyelveket tanul, bezzeg a te gyereked legszívesebben csajozna egész nap, ha háromszázhatvanöt lány lenne az osztályában, akkor mindennap másnak csapná a szelet, miközben a mi gyerekünk bármely felnőtt társaságban megállja a helyét, mindenhez hozzá tud szólni és illedelmes.

Az én gyerekem egyszerre két szakra jár az egyetemen, van kellő ambíciója, ami nem mondható el a te gyerekedről, aki csak a vizsga előtti napon veszi elő a könyvét, holott a mi gyerekünkkel tulajdonképpen nincs sok baj, mert alig látjuk, kora reggel elmegy, éjjel jön haza, csak kicsit sokba kerül.

Az én gyerekem friss diplomával önállósodni akar, elköltözik otthonról, hogy önálló felnőttként élje az életét, bezzeg a tied meg rendszeresen kétnaponta megjelenik, hozza a szennyest, viszi a tiszta ruhát, meg amit a hűtőszekrényben talál, de a mi gyerekünk az, aki rettenetesen büszke az önállóságára, csak kapjon havonta némi apanázst.

Az én gyerekem rendszerint elhozza bemutatni az aktuális barátnőjét, bezzeg a te gyereked azonnal gyereket akar, házasság nélkül, de mi lennénk a legbüszkébb nagyszülők, ha negyvenhat évesen az unokánkat dajkálhatnánk.

Mi baj, szívem? Hogy kié lenne az unoka? Enyém, tiéd, miénk?

Tudod, mit, drágám, addig ecseteljük az egy szem fiunknak a nagycsalád előnyeit, mígnem összehoz egy kézilabda csapatot.  Az sem baj, ha mindegyik gyerekének más lesz az anyja!