Székely határvadász harc közben.

Ezekben a napokban százezrek készülődnek, székelyföldön, Csíksomlyón ünnepeljék Pünkösd ünnepét.

Néhányuknak eszébe jut, hogy ez a föld a hősiesség hazája is. Erre szeretnék emlékeztetni ezel az írással.

( A képek az idézett film kockái.)

                                                                               Emlékezzünk
 

Olvastam, láttam, lélekben átéltem egy emlékező összeállítást. Lehet, hogy nem jutott el mindenkihez, akinek szól.

Az is lehet, hogy ásítva, morcosan átlapozták sokan.    

-  "Már megint egy visszaemlékezés! Nem unják meg soha?"                                             

Ők nem emlékeznek, ők unják. Ez az írás nekik is szól. Hátha megérinti őket is!

A Pünkösd, a Szentlélek kiáradásának ünnepe. A hősiesség tisztelete pedig a Szentlélektől átjárt emberi lélek sajátja.

Akikhez nem jutott el székely hőseink emlékező, emlékeztető műsora, ’s kik nem unják az emlékezést, mindazoknak ide idézem:

http://mno.hu/belfold/nepi-emlekezet-es-a-masodik-vilaghaboru-1042190
 

A napokban sok társunk kel útra, hogy piros pünkösd ünnepét székely véreinkkel együtt ünnepeljék a csíksomlyói megszentelt nyeregben.                                    

Messze van Székelyföld, aki tőlünk oda zarándokol, több napra megy.

Előbb kipihenik a tizenhat-húsz órás út fáradalmait. Élvezik a szállások egyre kulturáltabb kényelmét, szállásadóik, vendéglátóik szeretetét. Borvízzel, áfonya likőrrel, az erősebbhez szokottak fenyővízzel, vagy szilvapálinkával öblítik ki kiszáradt torkukat.

Megkóstolják a puliszkát. Elhiszik, hogy az ősi erdélyi étek fogás…

Nem az!  

Jóval Kolumbusz után hozta valamelyik gálya, az Újvilág rablott aranya mellett az első zsák kukoricát. Azután még eltelt némi száz év, mire a Kárpátokon bévülre eljutott társával, a pityókával együtt, hogy mára népétel legyen mindkettő.
A testvér-látni érkezett atyánkfia, magát kipihenve felviteti magát talán a Szent Anna tóhoz, megnézi a Mikó várat, kocsit, netán traktort fogad, és Zeteváralján, Ivón keresztül felviteti magát madarasi Hargitára.                                                      

Keresi Ábel lábnyomát az olvasottabbja. Felszuszognak Tusnádfürdő felett a Sólyomkőre, visszatérve leülnek a nagy nehezen újra megszépült Csukás tó partján.                                                                                                                                                      

Talán belépnek a veszélyek között épült mai stílusú római katolikus templomba egy rövid fohászra. Betérhetnek pár emberi szóra az építtetőhöz, főtisztelendő Incze Dénes esperes plébános úrhoz.  A templom építtetőt három ízben próbálta elgázolni a soha nem azonosítható gépkocsi ...                                                                   

Az is lehet, hogy csak Székelyudvarhelyig jut el. Lefényképezteti magát a Vasszékely előtt, és talán felfedezi a szoborparkot, ahol legnagyobbjaink mellszobra van szép sorban, gyűrű alakban kiállítva.                                                                                                                                                              

A Vándor Székely szobránál nem mondja ki, hogy tudja ám (!) kit ábrázol, de legyen az a mi, a magyarok-székelyek édes titka. Mert a Nobel díjra bőven érdemes, író, gondolkodó grófi sarj nevét, a mindenhol ott hallgatózók előtt tilos kimondani!    Ha gondosan körülnézve nem lát kihegyezett fülű hallgatózót, akkor lehet,mégis kimondja a nevet!

Megnézi a Gyilkos tó vízszint fölé kiálló fenyőinek csonkját, és a Békás szorost, Moldova kapuját.Sokfelé eljut a zarándok, de kevesen mennek el az Úz völgyébe, vagy Gyimesbükkre, s ha már a Gyilkos tavat említem - Gyergyó szék látványosságát, majdnem biztos, hogy elmegy Gyergyóremete mellett.
Jóvátehetetlen mulasztás pedig! Tizenhárom kilométert kellene megtenniük csupán. Igaz, a piros turistajelzésen 766 méter szintkülönbséget kell leküzdenie a kirándulónak. A falu, melynek neve Kendeffy Bonifác, a meggyilkolt Fráter György apródja, későbbi hivatalnoka nyomát őrzi, 750 m tengerszint feletti magasságban található. A Kereszthegy, ahol a Székelyföldet védelmező utolsó döntő csata lezajlott 1560 m magas.                                                                                                                             

Az Úz völgyében, a Gyimesi hágónál a modern hadviselés csodáját hajtották végre a székely hősök, akiknek maradékai néhányan ma is közöttünk élnek. Irtózatos túlerővel szemben védték szent Magyarországunk keleti határait. Bátran állták a csapásokat, és meg is védték volna bízvást, hiszen Dél felől már a Tisza vonalát veszélyeztette a történelem során mindig, minden szövetségest cserbenhagyókkal erősített ellenséges áradat. Itt elakadt a II. Világháborúnak, létszámát tekintve leghatalmasabb, kíméletlenségben felülmúlhatatlan hadserege.
Megvédték volna a békés eszközökkel visszaszerzett fél-Erdélyországot, ha árulás miatt hátukba nem kerül a létszámában túlnyomó ellenség. A keleti hágókon kiépített Árpád vonalat csak ekkor adták fel a Székely Határőr ezred hős védői. Ekkor harcolva hátráltak a Kereszthegy sebtében kiépített erődvonaláig!
Ennek a hősi harcnak, az Erdély védelmi harcainak utolsó nagy csatájáról szól a bevezetőben említett műsor.
Nekem idén nem adatott meg, hogy a helyszínen emlékezhessek meg a hőstettekről.

Sajgó István tizedes, adatközlő

Aki ott jár - ha idős emberrel találkozik - álljon meg előtte feszes vigyázzban, és szorítsa meg a kezét.
Lehet, hogy Sajgó István tizedes, az egykori 1. Székely Határvadász zászlóalj,    vagy  Antal János, 2. Székely Határvadász zászlóalj katonájával, aki versben emlékezett meg a harcról,netán  György István tizedes,esetleg Portik Dobos Dezső őrvezető de lehet, hogy   Nagy János honvéd – Fehér Lajos bajtársának  a tűzvonalból kimentője, - utóbbiak, hárman a 21. Székely Határvadász zászlóalj katonái, jönnek vele szemben.

A harcra érett korú felnőttek mellett a levente korosztály is keményen harcolt.

Ők, vagy mások, jönnek, jöhetnek szemben, kiknek nevét nem jegyzi fel film, kegyeletes írás.

Ott járva azok lelke leng körül, akik a Kereszthegy jeltelen sírjainak százaiban pihennek.

Az élő harcosoknak legyen megbecsülés a sorsa, a hősi halottak emléke legyen ezerszer áldott!