2012.05.14. 22:22, Admin1
Észbontó, amit hallottam, és láttam a Kék fényben. 27 éves rezidens teljesített ügyeletet. Egy hatvanéves cukorbeteghez hívták. A nála lévő vércukor mérőt nem tudta leolvasni. Ekkor elkérte a beteg élettársától a sajátjukat. Azon is a –számára-- ismeretlen Hi jelzést észlelte. Ekkor cukros folyadékot itattatott a beteggel, majd elköszönt. Nem sokkal később ismét hívták a már krízis helyzetben lévőhöz. Az ismételt mérésnél ugyan az a jelzés volt látható. A sofőr világosította fel a doktornőt, hogy a jelzés az angol „mérhetetlenül magas” jelzés rövidítése. Tehát a megitatott cukros víz életveszélyes állapotot generált.
Mentőt hívtak, de a mentőben meghalt a férfi.
A bíróságon arra hivatkozott a doktornő, hogy nem tanulták a vércukormérést, és nem ismeri a készülék kiírásait. Angol nyelvvizsgával sem tudod boldogulni, úgy látszik. Eszembe jutott a szakirodalom, szinte kivétel nélkül angol nyelven íródik, kivétel egy-két magyar fordítás…
Arra a kérdésre, hogy merte elvállalni a felügyelet nélküli ügyeletet, az volt a válasza, mert a többi rezindens is így dolgozik…
Mint egészségügyi szakdolgozó dolgoztam évekig központi ambulancián. Nem emlékszem, hogy gyakorló orvos be lett volna osztva…
A frissen végzettek csak szakorvossal ügyeltek az osztályokon. Önálló döntésjoguk nem volt. Ezeken az ügyeleteken valóban csak gyakoroltak.
Nem értem valójában mi folyik itt? Milyen orvosképzés, ahol nem tanítják a legegyszerűbb dolgot?
Intenzív osztályos munkám során, heti azonos napon kötelező 2-3órás továbbképzésen kellett mindenkinek részt venni, kivéve a szolgálatban lévőket, nekik viszont pótolni kellett a hallottakat, tanultakat.
Egy lepedőre szedtük szét, nem is tudom hányszor az új lélegeztető gépet, hogy a legkisebb szelepnek, csavarnak a helyét is tudjuk. Persze, hogy ott volt technikus, akinek a dolga volt, de a főorvos ragaszkodott hozzá az osztály ápolói is ismerjék a gép működését és alkatrészeit.
Ugyan ez volt a helyzet a sterilizálással is. Heteket töltöttünk a központi sterilezőben, hogy ismerjük a tálcákon elhelyezett műszereket, funkcióit, és sterilezését. A tanfolyam nem csak ajánlott volt, hanem kötelező.
Egyszer volt egy iatrogén (Egyszerűsítve iatrogén infekció alatt mindazokat a fertôzô betegségeket értjük, amelyeket a beteg orvosi vizsgálat vagy beavatkozás következtében szerez.) fertőzés az osztályon. Évekig rettegtünk. Mindnyájunknak lelki ismeretfurdalása volt. Pedig, nem lett súlyos következménye. Éjszakás műszakban a takarítónők után magunk mostuk a csempét, hogy soha többé ne forduljon elő.
Ma már szinte minden naposak ezek a fertőzések. Sógorom 47 évesen szepszisben halt meg műtét után. Azt mondták a húgomnak, hogy ez még bele fér a statisztikába…
A mai látott eset azonban minden tűrés határt felülmúl…
Holnap délelőtt ismétlik, érdemes nézni.
Azt kell laátni, hogy tüzzel vassal írtanak... sajnos mit tehetnénk, semmit