3 .rész

Az ékszerboltban az eladó hölgy hosszan néz a távozó férfi után. Kezében a névjegye: Dombrádi Szilvássy Ádám, okleveles agrármérnök, területi mezőgazdasági felügyelő.
Kiválasztja a legdrágább és legszebb jegygyűrűket, hozzá kísérőnek egy negyed karátos gyémántgyűrűt vesz. Kék, selyemmel bélelt bársonydobozt és díszcsomagolást is kér hozzá. Annyit fizet érte, mint az eladónő féléves fizetése.
Hazamegy a legénylakásába, amely attól legénylakás, mert egyedül lakik benne. Négy szoba hallos, százhúsz négyzetméteres, valójában nem is lakás, hanem családi ház. Szolgálati lakásként kapja egyetem után, azzal, hogy tíz év munkaviszony után megvásárolhatja, kedvezményesen. Él is a lehetőséggel, aprópénzért megveszi. A berendezésre sem kell sokat költenie, a körorvos nagyapja után megörökölt antik bútorok alig férnek el a nagy házban. Átrendezésre vár, hogy otthonosabb legyen, kicsit szellősebb is, mert itt-ott összezsúfolja, hogy legyen hely a festményeinek, annak is, amit vásárol és annak is, amit maga fest. A tizenkétezer-ötszáz darabos könyvtárának felét a padláson, dobozokban tárolja. Időnként felmegy, keresni közülük azt, amire éppen szüksége lenne és képes egy egész hétvégét közöttük tölteni.
Apja, a szigorú, magas, szikár férfi, nem nézi jó szemmel, hogy egyetlen fia bölcsész akar lenni, nincs annak semmi értelme, gyerekem, dörgi mély hangján, így kerül Ádám Gödöllőre és lesz summa cum laude agrármérnök. Dacból sem akar apja nyomdokaiba lépni, hogy tovább vigye a családi hagyományokat, mint körzeti orvos.
Gyorsan letusol, egy órára haza kell érni a szülőkhöz, ebédre. Ez az állandó szombati program, ebéd a családdal, vacsora Angéláéknál.
Minden negyedik vasárnap a megyei levéltárban dolgozó barátjával ebédel és estig amatőr történészekként megvitatják, hogy éppen milyen érdekes eseményekre sikerült rábukkanni. Ádám a megyét járja, találkozik szinte mindenkivel, aki a mezőgazdaságból próbál megélni és az idős parasztemberekkel szívesen elbeszélget az élet dolgairól. Bölcsek ezek az öregek, kevés szavúak és olyan találóan fogalmaznak meg nagy igazságokat egy-két szóval, hogy a fiatalembernek több napi muníciót adnak arra, hogy megfejtse a lényegüket.
Magas, izmos, a napon barnára sült testén patakokban folyik a langyos víz, amelyet a kékes színű habfürdő lágyított simogatóvá. Szőke tüsi haját sem a samponnal mossa, megteszi azt a habfürdő is.
A fürdőkádat csak Angéla kedvéért hagyja meg, mert a lány szeret elnyújtózni benne, akár fél órát is ott lazít, egy nehezebb kórházi nap után. Tejeskávé bőrét beborítja a hófehér hab, hollófekete haja pedig egy csepp víztől is göndörré válik.
Három éve együtt járnak, de a lány nem költözik ide, inkább naponta ingázik hatvan kilométert, a távolsági busszal, csak ne hagyja édesanyját egyedül. Pedig Emike jól elvan, hetvenévesen is virágokat nevel a kertben, időnként vigyáz a szomszédasszony kisfiára, vagy fürdőhelyre utazik a barátnőjével. A tejfehér bőrű, telt alakú, kék szemű, jó kedélyű asszony, egyedül neveli fel a lányát, mégis derűs, a legrosszabb időkben is. Amikor nincs pénze, legfeljebb rántott tök az ünnepi étel a rántott hús helyett, és torta nélkül, lekváros buktával ünneplik a születésnapot, melyeket Emike úgy tálal fel, mint a világ legfinomabb ételeit és ebéd közben jókat beszélgetnek, ugratják egymást. A kávét már a kertben isszák, a terítővel díszített műanyag asztalnál és utána kártyacsatákat vívnak, mondhatni első vérig.
Ádám már gondolatban sem meri összehasonlítani kettőjük anyját, mert a vesztes ebben csak a saját szülőanyja lehet, a gimnáziumi magyar-történelem szakos tanárnő, aki szívből gyűlöl mindenkit, aki nem a saját köreiből való. A fia önállósodását nem tudja feldolgozni. Legszívesebben maga mellett tartaná, mint egy kisfiút. Beletemetkezik a szokásaiba. Külsőségek mögött rejtőzködik. És kinyilatkoztat. Márpedig azt a cigánylányt nem veheted el. A Dombrádi Szilvássy családnak tartozol ennyivel. Főleg akkor, ha a családi hagyományokat sem folytatod.
A családi ebéd a szokásos mederben folyik. Az összes beszélgetés kimerül abban, hogy kérlek, add ide a sót, köszönöm. A kávét a könyvtárszobában fogyasztják, és Ádám elérkezettnek érzi az időt ahhoz, hogy előjöjjön a farbával.
-    Holnap este lesz egy kis összejövetel nálam, szeretném, ha eljönnétek. Hétkor kezdődik és nálam is alhattok.
Apja felnéz az újságból:
-    Öregek vagyunk a bulizáshoz. Neked meg kellene komolyodnod, fiam.
Legszívesebben válaszolna, hogy éppen megkomolyodni szándékozik, de nem szól. Kérdőn néz az anyjára.
-    Igaza van apádnak, Ádám. Egyébként ott lesz a cigánylány is, ugye?
-    Anya, kérlek. A kedvesemről beszélsz. Holnap lesz a születésnapja.
-    Nem baj, fiam. De mi nem megyünk. A mi szórakozásunk más, mint a tiétek. Jó mulatást.
Az asszony keskeny ajkát összeszorítja. Fűti az indulat. Nagy önfegyelemre vall, hogy nem folytatja a témát.
Ádám pontban kettőkor elbúcsúzik. Alig néhány perc múlva már az országúton száguld. Emikénél nem számít vendégnek senki, aki jön, azt szívesen látja, megkínálja azzal, ami éppen akad a háznál, jó szóval mindenképpen, mert abból kifogyhatatlan készlettel rendelkezik.
-    Szervusz, Ádám, de jó, hogy jöttél. Angéla nincs itthon, küldött egy sms-t, hogy körzeti rendelőben ügyel három napig, én meg sütöttem egy tortát, mert holnap lesz a születésnapja, gondoltam hármasban megünnepeljük. Elvinnéd neki?
És máris karon ragadja a fiatalembert és viszi magával a házba, ahol két egymáshoz illő bútort nem lelne az sem, akinek az élete függne tőle. Mégis barátságos, meleg, otthonos az egész. Szokása szerint a komódra tesz egy üveg konyakot, amely kijár a ház asszonyának, aki reggelente egy háromcentes pohárkával legurít belőle, hogy legyen étvágya.
Emike azonnal hideg limonádét tesz elé, meg tepertős pogácsát, amely még langyos, egyenesen a tepsiből szedi a tányérra.

-    Most mondd meg fiam, alig lett szakorvos ez a lány, máris bedobják a mélyvízbe. De nem féltem, mert talpraesett, jó lelkű, és ahogyan a főnökét ismerem, biztosan egy vén róka mellé osztja be.
-    Pontosan ez a helyzet, Emike. Bánáti prof a partnere. Tőle csak tanulhat, ha akar.
Az idős asszony arcán árnyék fut át. Nem érti a fiú, hiszen semmit olyanról nem esik szó, amelyet zokon vehetne. Lehet, hogy csak rosszul látja, legjobb, ha a lényegre tér.
-    Finom ez a pogácsa. Már a másodikat eszem, pedig nem régen ebédeltem. Azért jöttem, hogy meghívjam holnap este hozzám, lesz egy kis ünnepség, amelyről nem maradhat el. Holnap ötre idejön Emikéért a barátom kocsival, tessék elhozni a tortát is. Ünnepelünk. Angéláért én megyek az ügyeletre.
Az asszony kék szemében pajzán fény villan. Arcán a mosolytól ezernyi ránc táncol.
-    Ádám, te készülsz valamire! Ne, ne tagadd. Csak nem te voltál az a fiatalember, aki az ékszerboltban egy vagyont hagytál ott három gyűrűért?
-    Honnan tetszik tudni?
-    Honnan, honnan, csiripelték a madarak, meg a szomszédasszony, akinek a lánya az ékszerboltban eladó. Angéla tudja már?
-    Még nem, de holnap este megtudja.
-    És mi szól ehhez a lánykéréshez a Dombrádi Szilvássy család?
-    Nem számít, Emike. Vinnék Angélának egy váltás fehérneműt és ruhát.
A nyolcadik pogácsa és a harmadik limonádé után elbúcsúzik az izgatott öregasszonytól, hogy lerendezze a holnap esti étel és ital számlákat.
A kocsmáros izgatott, elvágta a kezét a szakácsa, úgy varrta össze egy fiatal doktornő az ügyeleten, de már gyógyul.
-    Hanem, öregem, belevaló az a doktornő. Nekem kellett elvinnem egy balesethez, ha láttad volna, milyen ügyes!
-    Azt nem tudom, de a menyasszonyom. Holnap kérem meg a kezét.
-    Ezt nem mondtad, csak azt, hogy kerti parti lesz. Tudod mit, Ádám, majd kitalálom a menüt, adsz húszezret a nyersanyagra, a többit én állom.
-    Szó sem lehet róla!
-    Rendben, akkor keress magadnak másik kocsmárost!
Érzi Ádám, ez nem lehet vita tárgya, mert ha erősködik, elveszít egy barátot és ugyanazzal a mozdulattal kap egy állhatatos ellenséget. Életében az elsőt. Jobb el sem kezdeni a gyűjtésüket. Megtalálja a módját, hogyan kárpótolja a kocsmárost.
Mire hazaér, úgy érzi, a fáradtságtól mozdulni sem bír.
Ledobja a slusszkulcsot az előszoba asztalára. A nappaliban a dohányzóasztalon ott a mindent jelentő mappa. Milyen mindent jelentő? Kinek kell a tartalma? Szülei bizonyára megváltoztatnák az álláspontjukat-Angélát illetően, ha megtudnák, amit Ádám hosszas kutatás után kiderít.
Elővesz egy üveg konyakot, kinyitja és tölt egy félpohárnyit. Emikével lehetne koccintani. Angéla ilyenkor ugratja őket, tudjátok, nem iszom veletek, hogy hármunk közül egy józan is maradjon. Persze, ez így nem teljesen igaz, mert otthon is ügyeletben van hetente kétszer, amikor behívható szükség esetén a kórházba.
Iszik még egy konyakot és felmegy a tetőtérbe, a festődébe, ahogyan viccesen nevezi. Hajnalig festi Angéla aktját. Festés közben könnyebb gondolkodni.
Angéla egy örmény származású kamaszlány lánya. Gulab Lüszine tizennégy évesen megszökik a szerelmével, az elvált harminc éves fiatalemberrel. Terhes lesz. A szülei hiába keresik a fiatalokat, mert azok állandóan költöznek, egy-két hónapnál többet sehol sem töltenek. Eljön a szülés ideje, Lüszine egyedül megy be a kórházba, ahol szülés közben meghal, papíron a gyermekével együtt. A fiatalember hallani sem akar a gyerekről, aki szerinte a kedvese halálát okozza. Eltemeti tisztességgel Lüszine-t. A gyerek koporsóját meg sem nézi. Nem tudja, hogy üres. Azt sem, hogy Nagy Angéla néven a főnővér magához veszi.
Angéla szülőanyjának neve magyarul Rózsavíz Holdfény.
Apró mozaikokból rakja össze a képet Angéla születéséről. Bűncselekmény gyereket lopni. Márpedig ez történik. Igaz, azt hiszik, hogy megesett cigánylány az anya. Emike egész életében gyerekre vágyik, de sem a házasság, sem a gyerek nem jön össze. Bánáti prof akkor még kezdő nőgyógyász, egyedül nem is vezethetne szülést. A gyerek jönni akar, a főorvos meg részeg. Amint kijózanodik, mindent megtesz, hogy ne tudódjon ki semmi a történtekből.
Harminc év után érdemes felkavarni az állóvizet? Angéla nem keresi a gyökereit, pedig orvos létére tudja, hogy Emike nem lehet a vérszerinti anyja.
Bánáti prof, Emike és maga Angéla is, azt hiszi, hogy cigánylány gyermeke. A tejeskávé bőre, fekete hajzuhataga, hófehér szabályos fogsora, hibátlan, karcsú alakja sem cáfolja ezt a feltételezést.
Érdekes, sem a barátaik, sem Angéla kollégái egy percig sem foglalkoznak a lány származásával. Csak a Dombrádi Szilvássy család nincs kibékülve vele, hiába orvos. Számukra csak egy felkapaszkodott cigánylány.
Harmincöt évi szófogadással beérheti a családja. Ennek vége. Élni akarja a saját életét, azzal, akit szeret. A szüleit nem kényszerítheti arra, hogy megkedveljék Angélát. És már nem is akarja.
Hajnalra tiszta lesz a feje és lelke is.
Reggel hatkor ébreszti a telefon. Tízre érkeznek a parti szervezők. Megérkezik az unokahúga, Bianka is, aki magára vállalja a szervezést és kapacitálja Ádámot, hogy hagyja el a terepet, de lelkére köti, hogy legkésőbb ötre érjen vissza Angélával.
A hálószobába bekészíti Angéla ruháit, a gyűrűket, az éjjel befejezett festményt és Angéla származását bizonyító okiratok másolatait tartalmazó mappát, majd gondosan bezárja az ajtót. Az egész házban csak ez a négy érték számít.
Az ezüst metal Toyota pöccenésre indul. Ádám útközben beugrik a megrendelt csokorért a virágoshoz, a benzinkútnál összevásárolja a tudományos folyóiratokat, amelyekkel beugrik Bánáti prof fiához a kórházba. Jobban van a gyerek, már kinn sétálgat a folyosón, hogy a női szakaszról mielőbb találkozhasson azzal a nevetős lánnyal, akit vele egy időben műtöttek.
Ebédidőben ér az ügyeletre. Éppen akkor érkezik Dénes az ebéddel. Üres a váró. Ádám helyet foglal, ráér.
Kiderül, nincs benn orvos. Sacika és Dénes a konyhában ebédelnek. Kihallatszik a beszélgetésük.
-    Tudod-e, szépasszony, hogy tegnap mekkora balhé volt a cigánytelepen?
-    Nekem senki sem mondott semmit. Mesélj!
-    Képzelj egy tömegverekedést, amelybe a rendőrök nem mernek közbelépni. Bennünket is körülvettek, hogy mit akarunk, meg ki hívott bennünket. Komolyan mondom, Sacika, még a prof is elsápadt. Kiabáltak, hadonásztak, a doktornő kezéből meg kikapta valamelyikük az orvosi táskát és ellógott volna, ha a doktornő nem kezd el kiabálni. Milyen népség vagytok, rajtatok nem lehet segíteni, mert meglopjátok a jótevőiteket is, mire visszaszólt az egyik asszony, nídd-e már a naccságát, még lenízi a magunk fajtát. Erre a doktornő sikított egy nagyot és mindenki elhallgatott. Újra megszólalt, már nem kiabálva, tudod, jóasszony, nincs magunkfajta meg másfajta. Magyar vagyok és cigány is. Akkor ti most a magatok fajtát lopjátok meg. Nincs ez így rendjén! Gyertek, verjetek csak meg bennünket! A professzor úr segítette világra tegnapelőtt egyiktek gyerekét, otthon, a lakásában, mert ha nem teszi, meghal az anya is meg a csecsemő is, mire kiér a mentő. Ezt akarjátok? Nem lesz ember, aki közétek mer jönni. De megérdemlitek!
-    Tényleg cigány a doktornő? Nem is hittem volna!
-    Az biz'a. Maga mondja.
-    És, mi történt?
-    Egy göcsörtös kezű öreg cigányasszony kézen fogva odavezetett a doktornőhöz egy suhancot. Add má' vissza a táskát, kírj bocsánatot, és had' vígezzík a dógukat a doktorok. Így vót az, ahogy a doktorné mongya. Én fürdettem a purdét.
-    Karakán nő ez az Angéla!
-    És képzeld, egy cseppet sem félt. Úgy dirigálta a jónépet, hogyan segítsék a munkájukat, hogy azt látnod kellett volna! Senkit se küldtek kórházba. Két embernek vissza kell jönni délután kötözésre.

Ádámnak elég ebből a történetből ennyi. Felpattan és kimegy az udvarra sétálni. Nem dohányzik, de most jól esne a cigaretta.
Bánáti prof kocsija befordul a kapun. Kiszáll, arca törődött, legalább harminc órája talpon van. Felderül az arca Ádám láttán, annak meg különösen örül, hogy meglátogatta a fiát a kórházban. Invitálja, hogy tartson vele, most ebédelni akar és ha lehet, legalább egy félórát pihenni. Elhadarja, hogyan működik itt az ebédelés, és ha nem kér palacsintát, akkor megeheti a tökfőzeléket a virslivel.
Ádám kiveszi a kocsijából a virágcsokrot. A prof nem szól semmit. Itt készül valami, gondolja és megy kezet mosni, levenni a köpenyét és irány a konyha. Közben bemutatja Ádámot, mint Angéla vőlegényét, Sacikának és Dénesnek, akik megszeppenve összenéznek. Mi lesz, ha meghallotta a fiú a beszélgetésüket?
A nővér hasznossá teszi magát,vízbe rakja a csokrot, megmelegíti az ebédet, ki is tálalja és magukra hagyja a két férfit, akik szó nélkül falatoznak. A prof már az ötödik palacsintát tömi magába.
Ádámnak ízlik a tökfőzelék, a virsli is finom, roppanós. Arra gondol, hogy Angéla már választott, nem kell feszegetni örmény származását. Amint hazaérnek, az lesz az első, hogy eltünteti a dossziét.
Bízik benne, hogy a nő, akit a születésnapján jegyeznek el, nem figyel a részletekre, még akkor sem, ha dr. Nagy Angélának hívják.



Ádám házának kertjében nagy a nyüzsgés. Vagy harmincan tevékenykednek, hogy hat órára minden készen legyen.
Terített asztal, sok virággal és léggömbdíszítéssel, porcelán tányérokkal és kristály poharakkal.
A kocsmáros is kitelepül étellel és itallal, melyeket két nagy asztalon helyez el a vendégeknek megterített asztalok két oldalán, hogy ki-ki maga szedhessen az ételekből és kérhessen bármely italból, amit csak megkíván. Felszolgálás nem lesz, mert így olcsóbb és gyorsabb is.
Hátrébb, vagy negyven négyzetméteren, táncra alkalmas területet alakítanak ki, melyhez a zenét kétszáz kazettából választhatja ki a kényes közönség.

Bianka a társaság motorja, tőle kérdezik, mi a soron következő teendő, s azonnal megkapják a választ a szőke, telt alakú fiatalasszonytól. Már a világítás is kész, csak ki kell próbálni, persze, ugyanarról az áramkörről biztosítják az ételek melegítéséhez és a frissen sültek elkészítéséhez is a szükséges energiát. Szerencsére minden működik.

Itt az ideje, hogy a segédmunkások átöltözzenek, mert ők maguk lesznek egyben a vendégek is, valamennyien Ádám barátai.
Ütött-kopott, nagy zajjal működő furgon áll meg a kapu előtt, akkora figyelmet keltve, hogy mire kikászálódik a sofőr, Bianka már a kapuban várja.

-    Jó napot, naccsága. Itt lesz az Angéla doktornő eljegyzíse?
-    Üdvözlöm, igen, itt lesz. Miben segíthetek?
-    Kolompár Józsi barátom kűdte a hangszereket, mert nyócra jönnek játszani. Hova tegyem űket?
-    Uram, itt valami tévedés van.
-    Nincsen a! Meg van a beszílve. Gyere csak, komám, - szól oda a Bianka háta mögött álló legénynek -, segíccsé már, mert egyedül nem bírom a pakolást.

Komplett cigányzenekar hangszereit pakolják le a táncra kijelölt terület mellett, sebtében kialakított pódiumra.
Utolsóként megy felfrissíteni magát és átöltözni, hiába, így jár az, aki magára vállalja a főrendező szerepét. Nézi magát a tükörben, immár flancos ruhában. Sminkelés közben arra gondol, hogy a kislánya már biztos vagy ötödször kérdi a nagyanyját, mikor indulhatnak maguk is a buliba.
Cseng a mobilja, a férje hívja, hogy hamarosan megérkeznek Emikével és Ádám szüleivel. No hiszen, lesz még itt meglepetés!
Ádám ma kéri meg Angéla kezét, a halk szavú, kedves doktornőét, akinek cigány származását a fiú szülei nem tudják megemészteni. Gréta néni a középiskolában Biankával kemény vitába keveredik annak okán, hogy az ország ballasztja a pénzvilágot uraló zsidóság mentalitása és a cigányság munkakerülő életmódja, amit a lány nagyon zokon vesz, mert családjának két ága is kihalt a zsidóüldözések miatt. A középiskola befejezése után kerüli az asszonnyal való találkozást, ezen még akkor sem változtat, amikor hozzámegy Ádám legjobb barátjához, Tiborhoz, és sok időt töltenek együtt.

Tudja, hogy Ádámot zavarja menyasszonya kategorikus elutasítása, amelyet szülei részéről tapasztal, és az is tudomására jut, hogy a két barát elkezd kutakodni Angéla származása után. Valami nem stimmel a lány körül, mert az édesanyjának tekintett Emikén kívül egyetlen családtagja sincs, se egy nagybácsi, se egy nagynéni, vagy unokatestvér. Az egy dolog, hogy Angélát Emike örökbe fogadja, de miért tagadja meg a családját az asszony a lány miatt? Időnként a férje elejt néhány mondatot arról, hogy Gréta néni körül sem minden gömbölyű. Nem kérdezi, mire gondol, mert felesleges lenne, ha akarja, úgyis elmondja.

Az bizonyos, hogy tegnap még Gréta néni elzárkózott attól, hogy eljöjjön, ma pedig Emikével együtt érkeznek.

Angéla édesanyja nagydarab, szőke, fehér bőrű és kék szemű nőszemély, aki híres a szókimondásáról és a főztjéről, és nem utolsó sorban a jó szívéről. Gréta néni mit sem veszít az évek során a szikár, vékony alkatából, legfeljebb a ráncok mélyülnek kissé az arcán. Ádám édesapja sem a régi, vidám fickó, felesége, vagy a kor hatására egyre keserűbb.

A csokor!!! Elment valaki a csokorért? Nagyot dobban a szíve, persze, maga Ádám ment érte.

Bianka kedvesen fogadja a szülőket, mindhármukat a legfőbb helyre ülteti az asztalnál, szemben a fiatal pár helyével. Pattog a kocsmáros, italokkal kínálja a vendégeket. Emike koktélt kér, sok jéggel gyümölcslét, színtelen alkohollal vegyítve, nehogy színe változzon. Gréta asszony csak narancslét iszik és rosszallóan összehúzza a szemöldökét, amikor a férje is azt kér, amit Emike iszik.

Lassan szállingóznak a kiöltözött vendégek, s úgy tesznek, mint akik most látják először a feldíszített kertet, a parti minden kellékével együtt, pedig a saját kezük munkáját csodálhatják bennük. Azon valóban meglepődnek, hogy a cigányzenekar hangszerei ott állnak a dobogón, kicsomagolásra várva.

Bianka háziasszonyi szerepét átveszi a férje, Tibor, aki legalább annyira kedvesen bánik a szülőkkel.
Végre megérkezik az ifjú pár. Nagy ovációval fogadják, és láthatóan Ádám meghatódik attól, hogy a szülei mégiscsak eljöttek. Emike sugárzik a boldogságtól, legalább annyira, mint Angéla, a kétszeresen ünnepelt. Lassan mindenki elfoglalja a helyét az asztalnál. A kocsmáros már veszi elő a hűtőből a pezsgőket a köszöntőhöz. Ádámot félre hívja az apja, és erősen gesztikulálva magyaráz a fiúnak, aki csak figyel, majd bólint és átölelik egymást.
Angéla pirul a meglepetéstől, hogy ennyi ember összegyűlt a kedvéért, elvégre egyszer harminc éves és először, de remélhetőleg utoljára, kérik meg a kezét. Büszke az édesanyjára, Emikére, aki igazán boldog anya.
Dr. Dombrádi Szilvássy Ádám megköszörüli a torkát, mire mindenki elhallgat, feláll, ránéz a kocsmárosra, aki azonnal hozza is a pezsgővel teli tálcát és végig kínálja a jelenlévőket.
-    Hölgyeim és Uraim! Engem ért a megtiszteltetés, hogy elsőként felköszöntsem a születésnapján Angélát……
Valamennyi szem rászegeződik a doktorra, aki egyre magabiztosabban beszél, úgy dícséri Angélát, mintha a saját lánya lenne.
-    -… emeljük poharunkat Angéla egészségére! Sok boldogságot és jó egészséget kívánunk neked mindannyian!
Elsőként koccint az ünnepelttel, és amíg a többiek is köszöntik Angélát, átveszi Ádámtól a csokrot és a háta mögé rejti.
Emike szeme mindent lát és mindent figyel. Tetszik neki a doktor, igazán kitesz magáért. A fiatalok szívbéli örömmel köszöntik egyenként az ő szép kislányát. Gyors léptekkel tovafut harminc év, ha az ember teszi a dolgát, gyereket nevel, emberségre, szeretetre, még ha nem is maga szüli, hanem készen kapja, mert árván marad. Másként tervezi az életét és másként éli. Házasságot álmodik egy jóképű, fiatalabb, kezdő orvossal, családot akar, legalább négy gyereket, polgári, tisztességes életet. Nosztalgiázol, öreglány, mosolyog magán, ezt a koktél teszi meg a pezsgő.
A nagy nyüzsgésben egyedül Gréta ül a helyén, szinte mozdulatlan. Szemében tüzek égnek, a gyűlölet apró lángocskái, melyek elvakítják, hogy ne is lássa a fiatalok boldogságát. És a leánykérés még hátravan, ez a bolond vénember, akivé az ura lett, képes abban is részt venni, mint örömapa. Ha most fentről látja az anyósa, bizonyára nem büszke a fiára, aki éppen egy cigánylányt ajnároz, aki hamarosan a menye lesz. Megbolondult ez a világ, már nincs semminek értéke. Tehetetlen dühében a karperecét forgatja, amely a harmincadik házassági évfordulójára emlékezteti. A fiát nem tagadhatja ki, de nem várhatja el tőle senki, hogy megkedveljen egy cigánylányt. Még akkor sem, ha tehetséges orvos. Egy Dombrádi Szilvássy családban nincs helye.
Lassan visszaülnek helyükre a vendégek. Ádám és az apja megállnak Emike előtt. Az öreg előveszi a háta mögül a malomkeréknyi csokrot:
-    Kedves Emike! Megtiszteltetésnek venném, ha lefogadná nagyrabecsülésem jeléül e szerény csokrot, amelyet köszönetül adom azért, hogy felnevelte Angélát. Egyben megkérem a lánya kezét, a fiamnak, aki itt feszeng mellettem, és remélem, hogy elnyerte az Ön tetszését, és főleg a bizalmát, hogy rábízhatja a lányát, a következő száz esztendőre!
-    Adom én, kedves, hogyne adnám! Éppen ideje, hogy Ádám vigyázza minden léptét, ez a világ rendje! De én kevés vagyok ehhez! Az a kérdés, Angéla hozzámegy-e Ádámhoz?
Költői lett a kérdés, mert a két fiatal már húzza is ujjára a gyűrűt, mielőtt a szülők mást gondolnának.
A második kör pezsgő már gyorsabban fogy, mint az előző. Ideje vacsorázni. A kocsmáros időközben felmelegíteti a marhapörköltet, a töltött káposztát és hortobágyi húsos palacsintát, melyek illata ott lengedez az ünneplők orra alatt, hogy éhes legyen az is, aki már otthon bekapott néhány falatot. Aki nem akarja megterhelni a gyomrát, az választhat magának ennivalót a díszes hidegtálakból.
Tibor és Bianka a háttérből vigyázza a vendégek ellátását, hordják tálcaszám az italokat.
Megérkezik pontban nyolckor egy szakadt Mercedesszel a cigányzenekar. A kocsmáros sietve ellátja őket is ennivalóval. Húsz perc múlva felhangzik az első nóta.
Angéla és Ádám boldogságát ünneplik, táncolnak, vigadnak.
Az ifjú vőlegény elérkezettnek látja az időt, hogy Emikét is megtáncoltassa. Meglepően könnyű léptűnek bizonyul az anyósa, mégis, a második nótát már nem vállalja.
-    Gyere, fiam, szeretnék veled beszélni.
Kézen fogja és húzza magával, távolabbra a táncolóktól.
-    Várj meg itt, kérlek.
A retiküljével tér vissza, melyből előhúz egy gondosan becsomagolt apró dobozt.
-    Fogadd el tőlem, ajándékként, mint jövendőbeli vejem. Kérlek, majd akkor nyisd fel, ha egyedül leszel.
Rejtsen bármily csekélységet is a doboz, Ádám meghatódik a gesztustól. Átöleli Emikét és magához szorítja.
-    Ejnye, gyerekem, kiszorítod belőlem a szuszt! Szabad így bánnod egy öregasszonnyal? Eredj, vidd csak be a házba, mielőtt elhagyod.
Angéla önfeledten táncol az apósával, akiről eddig elképzelni sem tudta, hogy ennyire tud mulatni. A prímással csak összenéznek, s máris felhangzik az újabb nóta, amit idősebb Ádám tánc közben is fennhangon énekel.
Emikét felkéri táncolni Tibor és csatlakoznak Angéláékhoz. Négyesben ropják, olyan hévvel, hogy a többiek csak nézik, és csodálkoznak azon, mennyire cifrázza a két idős ember.
A prímás észreveszi, mennyire piros már a doktor úr arca.
-    Félóra szünet, jöhet addig a diszkó. Jöjjön doktor úr, igyunk egy pohár fröccsöt. Hanem, tudja maga, milyen konok a menye? Nem akarta elfogadni, hogy ingyen muzsikáljunk. Pedig ő segítette a világra az unokámat a proffal.
-    Gratulálok, Józsikám, erre inni kell!
A konyhában Bianka folyamatosan főzi a kávét, egyik barátnője csészékbe tölti és hordja ki a vendégeknek, visszafelé meg hozza a tányérokat, melyeket a másik barátnő elmosogat.
Bejön Ádám és lehuppan a legközelebbi székre.
-    Kaphatok egy erős kávét? Bianka, beszélnem kell veled.
A másik két lány azonnal kimegy, legalább kicsit pihennek.
-    Mi baj, Ádám?
-    Kaptam egy arany zsebórát Emikétől.
-    Jézusom! Csoda egy nő!
-    Szégyellem magam, anyám miatt. Úgy ül ott az asztalnál, egyedül, mint egy szfinx. Tudod, Tiborral kutattunk Angéla után és kiderült, hogy nem cigány volt az anyja, hanem egy megesett örmény lány az anyja, aki megszökött a szerelmével.
-    Ezt nem tudtam. Tibor említette, hogy családfát kutattok, de azt nem, hogy kiét.
-    A mienket is megnéztük. Az nem érdekes. Szerinted megmutassam anyámnak, Angéla szülőanyjának a papírjait?
-    Szerintem, igen.
-    Megtennéd, hogy odaviszed anyának a szobámból a piros dossziét. Mondd azt, hogy véletlenül találtál rá.
-    Rendben.
Berobban Angéla.
-    Szóval, alig vagy két órája a vőlegényem, és máris egy fiatalasszonynak udvarolsz?
Ezen azután poénkodnak egy ideig.
Mire a fiatal pár otthagyja Biankát, a fiatalasszony elindul a dossziéért. A színére már nem emlékszik, fogja a kettő közül a narancssárgát és kiviszi Grétának.
Az asszony nem látja olvasni az apró betűket, ezért feláll és odamegy a legközelebbi lámpa alá. Arca sápadt, a szája remeg. Kezéből kiesik a dosszié, amikor összecsuklik. Emike veszi észre, azonnal riasztja a nászurát.
A nagy zűrzavarban felveszi a dossziét.
Grétát beviszik a házba.
Emike kényelmesen elhelyezkedik, s olvassa a dosszié tartalmát.
Grétát zsidó szülei időben leküldik vidékre, a cselédlányukkal és nem kevés pénzzel, hogy vigyázzanak rá egy ideig. Így lesz Baumm helyett Kovács Gréta. Először ideiglenesen, később, mert a szülei nem keresik, véglegesen.
A hold magasan jár az égen. Mintha mosolyogna.


Emike természetesnek tartja, hogy a fiatalok most Gréta körül tüsténkednek, ezért azonnal átveszi a házigazda szerepét.

A legjobb az lesz, ha játékra bírja a fiatalokat, mert közben múlik a bú és a bánat, könnyű szívvel hamarabb feledhetik a malőrt, amit persze Gréta magának köszönhet. Ha valaki magasan hordja az orrát, égnek emelve közlekedik a világban, az ne csodálkozzon, ha egyszer beleesik az eső.

Szóval a játék nagyon egyszerű. A kocsmárossal és a prímással addig sutyorog, míg a két férfi hahotázva rá nem bólint az ötletére.

A táncparkett közepére csődíti a fiatalokat, és elmagyarázza a játék lényegét. Sorra minden pár választhat egy ennivalót az asztalról, amelyet csak a prímásnak mutat meg, aki azzal kapcsolatban játszik egy nótát, ami alapján a többieknek ki kell találni az étek nevét. Akiét nem találják ki, az továbbjut a következő fordulóba. Az abszolút nyertes pár kap egy gyertyafényes, cigányzenés ünnepi vacsorát, két hét múlva, szombat este.
Ádáz verseny kerekedik, sok nevetéssel, tánccal. Ádám egy jó félóra múlva megjelenik, immár megnyugodva, hogy Gréta jobban van és csodák csodája, Angélával kettesben meghitten beszélgetnek. Apja is jön utána, keres egy üveg pezsgőt, felbontja, két poharat telitölt és Emikével édes kettesben leülnek pezsgőzni.
Ádám átveszi a játékmester szerepét.
Elmúlik éjfél, mire a kifáradt csapat nyertest hirdet Bianka és Tibor párosában.
Szedelőzködnek a vendégek és szinte tíz perc alatt magára marad a család.
Angéla is kijön a házból az anyósával, percek alatt elfogadható rendet teremtve, immár fáradtan, de annál boldogabban az asztalhoz ülnek, kvaterkázni.
-    Grétám, édes, ne vedd a szívedre. Az élet tele van titokkal, amelyeket jobb nem feszegetni, élni kell a mának, tenni a dolgunkat, egyáltalán nem számít, kit hová hozott a gólya, csak az érdekes, milyen ember lesz belőle. Ne hidd, hogy másnak nincs keresztje, csak te nem látod, azért az hordozza. Ádám, kedves, finom ez a pezsgő, hoznál még, kérlek, legalább egy nyeletet? Azt hiszed, Angélát nem zavarja, hogy nincs egy apja, nincs nagybátyja, nagynénje, unokatestvére? Jaj, dehogyisnem! Nem mondja, de látom rajta, mennyire bántja, amikor a barátai a rokonokról beszélnek. Csak én vagyok egy buta tyúk, amikor azt hiszem, hogy jobb lesz, ha megszakítom minden rokonnal a kapcsolatot, nehogy közülük bárki csúfolja az én kislányomat a származása miatt. Azt pedig végképp nem akarom, hogy kérdezősködjenek arról, hogyan került hozzám Angéla. De nem bántam meg semmit. Még akkor sem, ha csak mi vagyunk ketten, egymásnak.
A csendet vágni lehetne. Emike életében nem beszélt még ennyit az életükről, összesen, mint most, egyhuzamban. A pezsgő teszi, vagy a derűs éjszaka, nem tudja senki.
-    Anya, nagyon sajnálom, hogy nem a megfelelő dossziét kaptad meg. A másikban van a neked szánt anyag, mely szerint Angéla…
-    …nem cigánylány, hanem egy örmény tinédzser gyereke. Jól mondom, fiam?
Angéla szeme kikerekedik.
Emike arca elkomorul.
-    Tudjuk, mind a ketten. Bánáti is, én is. Meghamisítjuk az adatokat, hogy senki se keresse ezt a kislányt, vagy ha keresi, ne találja meg. A szülész főorvos merev részeg. Fogalmam sincs, honnan van bátorságunk ehhez az egészhez. Már lényegtelen. Angéla nem került nevelőintézetbe, sem pedig kétes egzisztenciájú nevelőszülőkhöz. Akkoriban sok gyermektelen család öt-hat árva gyereket is kivett nevelni a lelencből, hogy dolgoztassa őket az otthoni gazdaságban. Szóval Bánáti megígéri, hogy támogat a kislány felnevelésében. Másnap kilépek és elköltözünk a városból. Évekig rettegek, ha ismeretlennel találkozok, vagy új postás hozza az újságot. Szerencsére Angéla szépen fejlődik. Soha nem mernék csúfolni, hiszen anyjaként mindenütt megjelenek, a tejfehér bőrömmel, kék szememmel. Bocsáss meg, kislányom, csak így tudlak megvédeni.
Angéla átöleli édesanyját, simogatja ősz haját, duruzsol neki, mint egy gyereknek. Ettől a naptól neki kell megvédenie Emikét, nem a világtól, abban jól elboldogul, hanem az emlékektől, amely sokkal nehezebb.
Az égen milliárd csillag hunyorog. A gyertyatartókban kiégtek már a gyertyák. Inkább érzik, mintsem látják egymás jelenlétét.
Ádám nyugtalan. Tenni kell valamit, de a pillanatot, amely eltemetett érzéseket hoz a felszínre, nem akarja megtörni. Úgy érzi, ezen éjen, a holdvilág sejtelmes fényénél, tisztábban lát, mint fényes nappal. Most lett felnőtt, mert felelős a menyasszonyáért, a szüleiért, Emikéért. Elfordítja a fejét, nehogy megcsillanjon a könny a szemében. Az nem lenne férfias.
Gréta, aki egész este alig szól néhány szót, rágyújt, tölt magának egy pohár bort, iszik és beszélni kezd.
-    A földes vályogházban csipkés hálóingről, süppedős szőnyegről álmodom. A legkisebb vagyok, a felesleges gyerek. A többieknek dolgoznak, koruk szerint, csirkét etetnek, kacsákat úsztatnak az érben, kapálnak a szülőkkel a földeken, vagy éppen főznek, mosnak a családra. Bárkihez csapódok, megkerülnek, nem szólnak hozzám és nem adnak munkát. Ellenben elsőként merik tele a tányéromat az étellel. Iskolás vagyok. Hajam copfban van, abba kötöm a szalagot, amikor meghallom a szülők beszélgetését, valamilyen aranyról, meg hogy a zsidók már nem jönnek vissza, a nevem meg Kovács lesz. Még csodálkozom is, miért pont akkor lesz Kovács a nevem, hiszen minden testvéremnek az a vezetékneve. Azután hirtelen elköltözünk egy messzi városba, egy nagy házba. Valószínűleg az igazi szüleimtől kapott anyagiaknak köszönhetően. Egyedül nekem kell napközibe járnom, meg középiskolába, a többieknek nem kell nagyon tanulni. Elküldenek az egyetemre, fizetnek utánam ötven forint kollégiumi díjat. Az ösztöndíjam több mint a papa fizetése. A testvéreim megnősülnek, férjhez mennek. Alig találkozom velük. Megkapom a diplomámat és mama közli velem, hogy ideje a magam kenyerét enni. Megismerem Ádámot, hozzámegyek. A családomból senki sem jön el az esküvőnkre. Hiába keresem őket, soha többé nem jelentkeznek.
A doktor le sem veszi a szemét az égről. Kékes színű, hunyorgó csillagot figyel, amely egyszerre vonzza és taszítja. Felesége szavai régi sebeket tépnek fel a lelkében. Apja, az elszegényedett gróf, körorvos, anyja pedig tanítónő. Kitelepítés az isten háta mögötti pusztába, vagyonelkobzás, megalázás, nem éppen emberhez méltó események. Semmijük sem marad, csak a büszkeségük. Szerencsére kell az értelmiségi, orvosból, tanítóból kevés van, ezért egy idő után dolgozhatnak. Valaki mindig figyeli őket. Mire az egyetemre kerül, a családi vagyon nagyobb részét visszavásárolják a szülei.
-    Az egyetemre nem vesznek fel, csak harmadik próbálkozásra, akkor is protekcióval. Nem kívánatos elem vagyok. Tudom, hogy apám rengeteg pénzt fizet egy pártfunkcionáriusnak. Kinek és mennyit, nem köti az orromra. A kollégiumban puritán körülmények között lakunk és nekem nagyon hiányzik az otthoni miliő, a terített asztal, a nyugalom, a természetes és finom beszéd. Addig szenvedek, amíg megismerem Grétát. Egy idő után bemutatom a szüleimnek és közlöm, hogy feleségül veszem. Milyen érdekes, hogy a sors megismétli önmagát.
Évtizedek távolságából érdemes még erről beszélni? Maga miatt már nem, de a gyerekek okán igen. Jobb, ha Gréta is szembenéz a múltjával, ha elhagyják a múlt démonai. Ádámnak és Angélának szilárd talajra kell építeni a közös életüket, mert ha nem, inog alattuk a talaj.
-    Anyám tiltakozik, nem tudod, fiam, kinek a fia, borja ez a zsidó lány, gondold meg jól. Hiába mondom, hogy parasztcsalád sarjadéka, anyám csak hajtogatja a magáét. Apám megunja a vitánkat, kocsiba ülünk és megkeressük Kovácsékat, akik nem titkolják Gréta származását és azt sem, hogy többé nem akarják látni. Vegyem csak feleségül, sok boldogságot. Azzal, hogy taníttatják, letudják a vele szembeni tartozásukat. Visszafelé jövünk, és én dohogok, hogyan lehet az, hogy valaki elengedi annak a kezét, akinek köszönheti a jólétét, hiszen Gréta szüleinek az aranyaiból telt a városi házra, a takarékbetétre. Ha lehet, még jobban szeretem a feleségem, de nem mondom el soha a Kovácséknál tett látogatásunkat. Már tudom, hogy boldogabb lenne, ha akkor feltárom az igazságot. Gyerekek, a lappangó, elhallgatott titkok, lassan, de biztosan megmérgezik az ember életét. Keserű szájízzel lehet élni, jól is, mint mi, ám a felhőtlen boldogság elérhetetlen távolságba kerül. Ezek után mondja valaki, hogy az omerta kizárólag a szicíliai maffia sajátossága! Itt ülünk öten, és két család elhallgatott élethelyzet bugyrát tesszük középre, hogy a gyerekeink tiszta lappal indulhassanak közös útjukra. Nos, fiam, erre innunk kell. Tölts, kérlek anyádnak bort, Emikének meg nekem pezsgőt, és döntsd el, hogy ti mit isztok.
Pirkad. A látóhatár szélén hamarosan felbukkan a nap.
Öt ember felállva koccint az új napra, az új jövő kezdetére.

Mintha tisztább lenne a levegő.
Ádám átöleli menyasszonyát, aki vállára hajtja a fejét, s míg a többiek isszák az italukat, a fülébe súgja:
-    Szívem, azért én megmaradok cigánylánynak, tudod, azt már megszoktam.
Emike meghallja, mit súg Angéla a vőlegénye fülébe. Ez már az ő dolguk. Neki még ma el kell intéznie a játék nyertes párjának a gyertyafényes, cigányzenés vacsorát.