2. rész

Harcsafalva határában Bánáti prof odaszól a lánynak, hogy álljon meg és cseréljenek helyet

Leveti közben a véres köpenyét és ki tudja, melyik szegletből elővarázsolja az alig gyűrött ingét. Abban úgy néz ki, mintha a betegtologató Dénes gépkocsivezető kollégájává avanzsált volna. A hitelesség kedvéért fejére teszi a simléderes sapkáját is.

-    Kollegina, kedves, maga lesz az orvos, én meg a kísérője.
Szemében mosoly bujkál, kell egy kis játékosság az élethez. Két legyet üt egy csapásra.
Harcsafalva Hunyadi utcájában tudomása szerint hat ház van összesen, de mindegyik annyira puccos, hogy a Rózsadombon is megállná a helyét. A környékbeli gazdag emberek lakják. Jellemzően ügyeskedéssel jutottak nagy pénzekhez és már azt hiszik, az nem is ember, aki dolgozik. Szóval, nagy beteg nem lehet a semmittevő. Egyébként, ha komoly baja lenne, már régen mentőt hívott volna, vagy jobb híján szirénázó rendőrségi kocsival tartana a kórház felé.
Lássuk, hogy a doktornő hogyan boldogul a beteggel.

A visszapillantó tükörből jól látja Angéla arcát, rajta a feszültség apró nyomait. Szóval ez a lány keresztlánya, akinek az anyja harminc éve, kezdő cselédkönyves orvosként a szülésnél a kezei között halt meg. A főnővérrel, Emikével közösen aláíratták a részeg a főorvossal a kismama és a magzat haláláról készült jegyzőkönyvet. Arról a mai napig fogalma sincs, hogyan anyakönyvezték a főnővér nevére a tejeskávé színű csecsemőt.

Azóta egy betegét sem vesztette el. Igaz, sokat is tett érte, hogy kizárjon minden tévedést a diagnosztizálásban. A modern orvostudomány vívmányai nincsenek mindig kéznél, ám a hagyományos orvoslás eszközei, a látás, a hallás, a szaglás, az ízlelés, a tapintás, a megérzés, állandó jelleggel használhatók, valamennyi esetnél. Még azok alapján felállított diagnózisokban sem nagyobb a hibaszázalék, amint a gépesített kórházi osztályokon.

Ha van ebben a lányban elég spiritusz, isten bizony megtanítja mindenre, amit tud.

Öt gyereke közül három orvos, ki is mentek külföldre, pénzt keresni, nekik már nincs szükségük az apjukra, hiszen többet tudnak nála. Úgy gondolják. Ami a két kisebbet illeti, a harmadik házasságából valók, és még csak középiskolások.

Szemben villogni kezd Dénes a másik ügyeleti kocsival. Megállnak, átveszik a tiszta köpenyeket és a feltöltött orvosi táskákat.
-    Menjen csak vissza, nyugodtan, Dénes. Egy órán belül mi is ott leszünk. Tudja mit, elcserélem a levesem a palacsinta adagjára. rendben?
-     Rendben, professzor úr.
-    Aztán remélem, hogy Sacika már sterilizálja az eszközöket
-     Természetesen, főnök.
Angéla nem érti, miért kellene egy általános orvosi ügyeletre sterilizáló. De megkérdezni nem meri.
Bánáti bekapcsolja a szirénát.
A Hunyadi utca ötös szám alatti ház nem látható a magas téglakerítéstől. Kamera figyeli az érkezőt és házon belülről lehet irányítani a kapunyitót.
A professzor nem engedi Angélának vinni az orvosi táskát, a sajátjával együtt cipeli, ahogyan az a gépkocsivezetőtől elvárható.
Kezét tördelő, aggódó feleség vezeti őket a beteghez. A doktornő körül sem néz, sietve követi a háziasszonyt. Nem úgy Bánáti prof, aki a simléderes sapkája alól néhány pillantással felméri a terepet. Itt minden drága holmi, ám a pénzhez ízlés nem társult. Tipikus újgazdag környezet.
A beteg szobája előtt megtorpan az asszony. Angéla fülébe súgja:
-    A gépkocsivezetőnek is be kell jönni?
A doktornő elmosolyodik.
-    Asszonyom, mi ketten együtt vagyunk az ügyelet. De el is mehetünk.
Bánáti prof úgy tesz, mint aki nem is veszi észre a közjátékot. Előre siet, benyit a szobába. A beteg ül az ágyban, előtte hatalmas tálcán töltött káposzta, és sült csülök csontok. Nagyot köszön a betegnek. Leteszi a táskákat és egyetlen hatalmas lépéssel az ágynál terem és elveszi a beteg elől a tálcát. Ügyel arra, hogy közben kezével megérintse a beteg kezét, és amikor megfordul, megszagolja.
-    Maga meg hogy képzeli, hogy elveszi előlem a vacsorát? Egyáltalán ki maga? Erzsiiii!
-    Kit engedtél be?
-     Jó estét, uram. Az ügyeletről jöttünk. Mi a panasza?
Angéla már veszi is át Bánáti kezéből a gumikesztyűt, utána a fonendoszkópot. A betegből folyik a panasz, fáj a háta, a mellkasa, izzad a homloka, ez már biztosan infarktus. A doktornő kérdezgeti, közben ügyesen megvizsgálja. Görcsoldót kér a proftól, aki azonnal adja is a kezébe a tűt, benne az injekcióval. Bánáti megfordul, bontja a következő tűt és szívja fel a másodikat is.
-    Doktornő, kérem, ugye a második is a szokásos lesz.
Angéla felvonja a bal szemöldökét és bólint.
-    És a szokásos helyre, a jobb kulcscsont alá adja, ugye?
A prof olyan komolyan mondja, hogy majdnem elneveti magát. Bánáti komoly, fontoskodó arccal mutatja neki az üres fiolát. C-vitamin. Csíp, mint a ménkű.


Feljajdul a beteg, amikor beadja neki, oda, ahová a prof kérte.

-    Holnap, ha nem bírja a fájdalmat, hívjon bennünket. Hétfőn menjen be, kérem a körzeti orvosához. Majd átküldöm neki a diagnózist. Ne féljen, nem infarktus. Kérem, diétázzon néhány napig. Ugye, már könnyebben érzi magát? Rendben. Viszontlátásra és jobbulást.
A feleség kikíséri az orvosokat és egy húszezrest tesz a doktornő zsebébe. Angéla tiltakozik, de a prof megköszörüli a torkát.
Bánáti automatikusan a kormányhoz ül.
-    Nyugodjon meg, kollegina, nincs semmi baj. Ügyes diagnoszta. Hanem látta az arcán azokat a kis piros foltokat? Tudja…
Angéla issza a professzor szavait. Egyszerűen, érthetően magyaráz. Dombrád határában Bánáti gyomra hangosat kordul.
-    Ha így folytatja, majd egyszer, ha már kiérdemli, bevesszük a BOK-ba. A Béna Orvosok Klubjába. Tízen vagyunk. Belgyógyászok, körzeti orvosok, sebészek, nőgyógyászok, altató orvosok. Ja, és egy kutató is. Meg a kórboncnok haverom. Minden második hónapban vasárnap délben együtt ebédelünk és mindenki elmondja egy esetét, ami érdekes volt. Nincs az a továbbképzés, ami ezekkel az ebédekkel felérne. Na, akkor most hívja fel az ügyeletet, hogy Sacika melegítse meg a vacsoránkat. Farkas éhes vagyok. Láttam, hogy csodálkozott a sterilizálón. Kiszuperált régi műszer, de működik. Ötezerért vettem meg, miután leselejtezték. Időnként elmegyünk a hullakaszaboló barátomhoz formaldehid illatot szagolni. És néha megengedi, hogy sebészkedjünk. Jobb lesz, ha elviszem magát is. Feltéve, ha bírja a gyomra.
Este kilencre érnek az ügyeletre. A doktornőt megcsapja a konyha felől érkező étel illat. Rájön, hogy éhes. De nagyon. Sacika sürög-forog körülöttük, és tálalás közben beszámol a profnak, hogy ellátta a gyomorrontásost, kivett egy tűt a Mari néni ujjából, sterilizálta a műszereket, összeállította a gyógyszerrendelést. A professzor úr itt felejtette a magán mobilját, és többszer csengett.
Bánáti prof látszólag kizárólag az étkezésre koncentrál. Ízletes a rakott káposzta. Kenyér nélkül, gyorsan eszi. A palacsintára több időt akar fordítani. Sacika mamája nem ragad le a hagyományos lekvár, meg a túró töltelékeknél, bátran használ mákot, csokis pudingot, lekváros-rumos diót is. Három felesége közül egyik sem tud palacsintát sütni. Ki kell használni az alkalmat, ha a kedvencét eheti. Még Mártit is vissza kell hívnia. Nem várt esemény történhetett, mert jól tudja a felesége, hogy az ügyeletben nem zavarhatja.
Angéla nem tud betelni a becsinált levessel. Kiváló a fűszerezése és tele van hússal, meg zöldséggel. Szégyelli kiszedni a harmadik tányérral, de Sacika a segítségére siet, telemeri a sűrűjével.
-    Egyen csak bátran doktornő. A palacsintát meg a káposztát később is melegítheti, de a levest már nem. Lakjon jól, mert hosszú még az éjszaka.

Most, hogy csillapul az éhsége, végig gondolja az elmúlt néhány órát. Élete első körzeti ügyeletén segédkezik Bánáti profnak egy otthonszülésnél. Ami szabálytalan. Hatalmas összegű paraszolvenciát fogad el egy gyakorlatilag egészséges embertől. Érdemtelenül. Kiderül a profról, hogy a keresztapja. És nem mellesleg a szülőanyja egy tinédzser cigánylány volt. Még huszonnyolc óra hátra van az ügyeletből. Legszívesebben hazamenne, megkérdezni édesanyját a történtekről. Megkérdezni? Inkább számon kérni.
Nem, most nem gondolhat másra, csak a munkájára. Behallatszik, ahogyan Dénes beszélget a most érkezőkkel.
-    Professzor úr, fuldokló gyereket hoztak, lenyelt egy gombot
-    A kollegina ellátja. Most vacsorázom.


Lecsapja a kanalat a doktornő és rohan a rendelőbe. Nem érti, miért nem ugrik Bánáti prof, akinek magának is öt gyereke van.
Dénes már nyújta is a kesztyűt, Sacika a hosszú nyelű fogót, miközben kéri az édesanyát, hogy fogja erősen ölébe az ordító gyereket. Angélán átfut a kórházi protokoll, de erre itt nincs lehetőség és idő sem. Szerencsére azonnal megtalálja a keresztben álló gombot és kiemeli. Még mindig sír a kislány, immár megkönnyebbülten. A nővér fél pohár vizet ad az anyának, és int, hogy itassa meg a gyerekkel. Nyugtató van benne.
A kislány már csak hüppög. Kicsit vonakodik ismét kinyitni a száját, hogy a doktor néni megnézhesse, megsérült-e a torka. Közben beszél hozzá, halkan, de határozottan. Ecsetelőt kér, hogy fertőtleníthesse, meg is mondja a gyereknek, hogy kissé keserű lesz.
Felír egy enyhe nyugtatót. Csak akkor veszi észre a professzor jelenlétét, amikor átadja a receptet az anyának.
-    Nagyon köszönöm…tudja, egyedül nevelem. Nekem csak ő van.
Angéla zsebébe akar tenni egy ezrest, de a doktornő elhárítja.

-    Erre semmi szükség. Nem lesz semmi baj. Menjenek csak haza. És hívjanak, ha gond van.
Amint kilép az ajtón, Dénes máris engedi be a következő beteget.
A sápadt, lázas fiatalember kétrét görnyed a fájdalomtól. A doktornő felfekteti a vizsgálóra. Néhány perc alatt kiderül, vakbélgyulladása van. Azonnal mentőt hív Sacika. Sürgőséggel. Közben a prof nyújta a felszívott injekciót Angélának, aki gyors mozdulattal beadja.
-    Kollegina, kijönne velem egy percre?
A pihenőbe tessékeli a professzor a fáradtnak látszó doktornőt.
-    Mondja, Angéla, elboldogul nélkülem egy-két óráig? Vállalja?
-    Ha megbízik bennem a professzor úr. Természetesen.
-    Vakbélgyulladással bevitték a fiamat a kórházba. csak beugrok hozzá.
-    Ha bizonytalan bármiben is, azonnal hívja a mentőket. Vállalom a büntetést, a felesleges hívásért.
A professzor úgy hajt, hogy a szirénázó mentőautó alig tudja követni.



Amint visszaér a második esettől, Bánáti professzor már ott kávézik a konyhában Sacikával.
-    Kézcsókom, Sacika, az édesanyjának, felséges volt a palacsinta. Kérje meg a nevemben, hogy nekem mindig süssön tíz darabot. Á, kedves kollegina. örülök, hogy megjött. Jöjjön, igyon egy kávét. Ha kérdezné, hogy van a fiam, köszönöm jól. Azt a beteget is megműtötték, akit mi küldtünk be. Egyébként kereste magát az osztályán egy jóképű fiatalember. Azt hitte, szegény, ott ügyel. Holnap délután négy körül idejön, hogy láthassa magát. Ja, igen. Találkoztam a főnökével. Megbeszéltük, hogy ezután mindig együtt ügyelek magával. Ugye, nem baj?
Angéla megrázza fekete fényes fürtjeit, nem baj. Nem ez a baj. A baj az lesz, ha Ádám megtudja a származását. Jó lenne erről beszélgetni valakivel. Bár, először saját magával kellene tisztáznia. Fura, de Emikét még mindig az édesanyjának tekinti és talán, ha lehet, még jobban szereti. De Ádám és családja teljesen más.
Jó ez a kávé. Az illata, mintha frissen pörkölt és őrölt kávészemekből készült volna. Édesanyja tud ilyet főzni. Kevés tejszínnel, egy szem cukorral issza. De otthon jár mellé sütemény is. Legjobban a szilvalekváros papucsot szereti. Ádám is megeszik belőle egy tucatot. Előfordul, hogy a két szőke hajú, az édesanyja és a szerelme, édes kettesben nevetgélnek, mialatt Angéla a lakás legtávolabbi sarkában, önkéntes száműzetésben, vizsgára készül. A könyvek fölött görnyedve is érzi a jelenlétüket és a szeretetüket.
Megcsörren a telefon.

-    Professzor úr, Demcsák néninek ismét szívritmus zavara van.
-    Fogja a rohamfelszerelést és induljunk! – a prof felpattan és orvosi táskájával máris nagy léptekkel siet a kocsihoz.
Dénes dohog magában. Miért kell most neki vezetni? Igazán vezethetne maga a prof. Nincs szerencséje. Pedig levághatna egy numerát Sacikával. Az asszonnyal már nem olyan élvezetes. Tényleg, egyszer megkérdezi a professzort, ez mitől van.
A nővér olvas a doktornő gondolataiban.
A professzor úr bead a betegnek három injekciót, két vénásat, egyet a csípőbe. Fél órát vár, és ha visszaáll a ritmus, akkor nem kell kórházba vinni. Ott is ugyanezt kapná. Igaz, az ügyeletesek közül csak Bánáti prof adja be. Hanem azt tudod, hogy kedvel téged az öreg. Ez pedig nagy szó. Évente egy tucat körzeti orvos gyakornokot oktat. Óraadó az egyetemen. Nem tudtad? Csak két jegyet ismer. A jelest és az elégtelent. Az utóbbit úgy szórja a tanítványainak, mint anyám a kukoricát a rucáknak. Hogy jusson elég belőle mindegyiknek.
Kopogtatnak az ajtón.
-    Hát, Angéla, nem unatkozunk. Lássuk, ki jött.
A kocsmáros hozza be a szakácsát, akinek csúnyán beleszaladt a tenyerébe a kés.
A doktornő belesápad a seb láttán. Utoljára medikus korában varrt sebet. Bánáti prof simán összevarrná. Kitisztítja a szép, mély vágást.
-    Fordítsa el a fejét fiatalember, nehogy rosszul legyen. Összevarrjuk. Uram, kifáradna a váróba?
A kocsmáros nem mozdul.
-    Kérem. Legyen szíves.
A nővér nem udvariaskodik, egyszerűen kivezeti a férfit.
-    Szóval, Jóska, kevés volt a hús, hogy a kezed is belevágtad? El ne ájulj nekem, mert akkor beküldünk a kórházba.
Közben a doktornő az érzéstelenítővel már körbe szurkálja a sebet. Sacika hozza a sterilizálóból a készségeket. Vékony fonalat készít elő, ha ügyes a doktornő, nem marad nagy heg utána.
Angéla varratait egy sebész sem irigyelné el, de praktikusnak bizonyul. Sacika folyamatosan beszélteti a beteget, hogy elterelje a figyelmét. Ily módon a doktornő értesül a legfontosabb helyi pletykákról.
-    Hanem kapsz még egy tetanuszt is. Látod, már készíti is a doktornő. A kötözés az én reszortom. Kérd meg a főnöködet, hogy váltsa ki a fájdalom csillapítót.
A doktornő somolyog a nővér fontoskodásán. Beadja az injekciót.
-    Feküdjön itt tíz percig. Kicsit megdagad a seb, de később lelohad. Felkötjük a kezét és otthon is így legyen. Holnap, azaz ma délután, jöjjön vissza, átkötözzük.
Csörög a házi telefon.
-    Jó estét, Feri. Mi történt?...Azonnal megy a doktornő. ..Bánáti prof betegnél van. Majd rászólok, hogy menjen oda.
Angéla rosszat sejt.

-    Doktornő, a megyeri elágazásban két autó ütközött. Orvos nélküli mentőt tudtak küldeni, ki kell menni. Majd szólok Gyulának, a kocsmárosnak, hogy vigyen ki téged, mert eltévednél a sötétben. Infúziót is vigyél, legalább kettőt, ezeknél a mentősöknél sosincs. És készülj fel újraélesztésre is. Nem baj, ha mondom?
-    Dehogy baj, Sacika, te egy főnyeremény vagy!
Ha betegnél van Bánáti prof, sohasem veszi fel a csipogót. Kénytelen Dénest hívni. Már végeztek, éppen indulnának vissza.
-    Jóska, lüktet a kezed? Csíp a sebed? Akkor jó. Adok neked fájdalomcsillapítót, de csak egy óra múlva vegyél be belőle egy szemet. A receptet meg holnap majd kiváltod. Ki tudna hazavinni? Szóljak a sógoromnak? Ugyan, már megszokta, hogy időnként kiugrasztom a nővérem mellől.

Ismét jelentkeznek a mentősök, hogy mikor ér oda az orvos. A rendőrség már megérkezett.
A nővér most érzi igazán, menyire fáradt. Minden második héten vállal egy huszonnégy órás ügyeletet. Kell a pénz, pedig egyedülálló.
Megmelegíti a maradék rakott káposztát. Sebtében eszik, fél füllel a telefonra figyelmez, mert ha csörög, azonnal fel kell vennie.
Milyen érdekes ez a doktornő. Tejeskávé színű bőrén látszik, hogy nem a napon vagy a szoláriumban szerezte. De nagyon kedves és barátságos nő. Nem beszélve arról, hogy jó orvos is. Láthatóan tetszik a munkája Bánáti profnak. Hátha még látta volna sebet varrni!
Az utolsó falatnál cseng a telefon. Harcsafalva szélén, egy esküvőn, összeveszett a násznép és késsel estek egymásnak.
Szegény doktornő, ezt az első ügyeletét megemlegeti. Hívja is Bánáti profot, majd eldönti, hogy Angéla menjen vele, vagy jöjjön vissza. Pár perc múlva Dénes visszaszól. A rendőrséggel együtt mennek oda, mindhárman.
Nocsak! Nehogy a végén a doktornő legyen a prof negyedik felesége!

folyt. köv.