Ügyeletben

A vidéki kórház belgyógyászata kiváló gyakorlat Angéla számára. Belgyógyász szakorvos lett éppen egy hete, amikor az osztályvezető főorvos megkérdezi, akar-e pénzt keresni.
Éppen megrázza fekete fényes fürtjeit, ami nála a nemleges válasz előszele, amikor a főorvos, tekintélyes főnöke, ellentmondást nem tűrő hangon folytatja:
-    Jobb, ha nem tiltakozik, mert úgyis magát delegálom. Minden hatodik hét végén három napos ügyeletre a kórházunk adja az egyik szakorvost a dombrai ügyeletre. Jó pénz, nettó százhúszezer forint, de nem nagyon van megállás, mert öt település összevont orvosi ügyelete. A kollégák már nem nagyon vállalják. Kap gépkocsivezetőt, ügyeleti kocsit. Bánáti prof lesz az ügyeletes társa. Tőle mindent megtanulhat, amit még nem tud. Azután hétfőn az esti műszakban, beszámol. Minden jót, hölgyem!
Megkérdezné, hogyan jut Dombrádra, hiszen nincs kocsija, mikorra kell odaérni, mit vigyen magával és egyáltalán, neki randevúja lenne, és Ákost már el sem éri, még telefonon sem. Ám a főorvos úgy otthagyja, hogy szólni sincs ideje.
A középmagas, vékony, törékeny alkatú doktornő összeszorítja a fogát, meg kell oldani, ha tetszik, ha nem. Annyi mindent megoldott már, miért éppen ezzel ne tudna megbirkózni.
Megszomjazik. Az orvosi pihenőben állandóan bekészítve a kávé, csak egy kapcsolás, és két perc múlva ihatja az éltető nedűt.
Két perc hosszú idő. Belenéz a falon lévő tükörbe. Tejeskávé színű bőre selymesen sima. Egzotikus szépség vagy, szívem, mondogatja a barátja. A szépségnek örül, az egzotikusnak kevésbé. Ha ismerné Édesanyát, több kérdést zúdítana rá és addig nem hagyná békén, amíg nem kutatná fel a válaszokat. Angéla édesanyja tejfehér bőrű, égszínkék szemű, magas, telt alakú asszony. Amióta eszét tudja, egyedül neveli a főnővéri fizetéséből, mégis mindenre telik. Csak a családjáról nem mesél. Ki az apja? Miért nincs nagyapja, nagyanyja, nagynénje, nagybátyja? Miért viseli az anyja vezetéknevét?
Édesanyja nem mesél, és nem meri kérdezgetni. Havonta hoz a postás egy csekket, ötvenezer forintról. Keresztapád küldi, mondta egyszer. Még régen.
-    Kézcsók, doktornő! – robban be az ajtón Dénes, a középkorú betegszállító. – Gondoltam, hogy itt találom. Már betettem az ügyeleti kocsiba, amit magunkkal kell vinnünk. A főorvos úr személyesen ellenőrizte, hogy valamennyi szükséges felszerelés benne legyen. Ha megengedi doktornő, mondanék valamit. Zárt cipőben jöjjön és hozzon magával dzsekit. Tíz perc múlva a bejárati ajtó előtt várom a kocsiban.
-    Köszönöm, Dénes. Nem tudtam, hogy együtt megyünk. Megkínálhatom egy kávéval?
-    Nem, köszönöm. Sacikával innom kell, kettő meg sok lenne. Megyek is, mert ha itt talál a főorvos úr, lesz nemulass.
A kávé erős, cukor nélkül issza. Megpróbálja felhívni Ákost. Nem veszi fel a telefont, így üzenet hagy. Sportcipőt vesz fel, meg farmert pólóval. Dzsekije nincs idebenn a kórházban. Jó lesz ez a vastag pulóver is. Egyébként semmi értelme se a dzsekinek, se a pulóvernek, hiszen legalább huszonnyolc fok van.
Dénes profi módon vezeti a dzsipet. És beszél folyamatosan. A lánya most érettségizik, a fia meg a közgázra jár, harmadéves. A felesége óvónő. Számára kedvező az időbeosztása, a folyamatos munkarend, mert tud mellette maszekolni. Ács a szakmája. A három napos ügyeletért hatvan ezret kap. Mindig vállalja, ha szól a főnök. Általában Sacika a nővér az ügyeleten. Tudja, egy jópofa csaj. Az anyja fejenként egy ezresért naponta küldi az ügyeleteseknek az ételt. Két főételt és egy desszertet. Ebédre és vacsorára is elég. Meg lehet melegíteni a mikróban. Szóval, ha sajnálja Angéla a háromezret, akkor megállnak egy közértnél és vásároljon be elég élelmiszert három napra.
-    Hanem a Bánáti professzort jól kifogta! Nem mondok semmit, majd meglátja. Hanem, jó, ha tudja, hogy a főorvos úr legjobb barátja.
Angélának már zúg a feje a sok beszédtől. Izgul is, hogyan boldogul egyedül.
Nem tud olyan rosszul főzni egy vidéki háziasszony, hogy ne legyen jobb, mint a közértben vett felvágott.
-    Beszállok az ebédbe.

A férfi jobbnak látja, ha nem szól a doktornőhöz. Bekapcsolja a rádiót, a zene megnyugtatja. Mármint a doktornőt.
A hétvégi ügyeletnek egy legalább száz éves vályog parasztház ad otthont. Félméteres falai nyáron hűvöst, télen meleget tartanak a házban. A verandán dohányzóasztal, három a székkel, a folyosón padok. Választhat az önjáró beteg, hol várakozik. A két szobából a nagyobbik a rendelő. Meglepően jó a felszereltsége. A kisebbik az orvosi pihenő. Ezt nem nagyon van idejük használni. A kevés szabad idejüket a konyhában töltik, ételmelegítéssel, kávéfőzéssel.
Sacika negyvenes, csinos, beszédes nőszemély. Azonnal letegezi a doktornőt. Zöldfülű, még most kell betörni. Örömmel konstatálja, hogy eggyel több adag ételt kell főzni a mamának. Hazaszól, még időben.
-    Két óra múlva küldheted Dénest az ebédért.
A betegszállító tudja a módit. Bánáti profnak nincs itt a kocsija, tehát betegnél van. Kinn várakozik öt páciens, ahogyan a doktornőt elnézi, eltart egy ideig, mire kiszórja őket.
-    Sacika, megyek a konyhába, teát főzök, elszívok egy cigarettát. Kezdhetitek a rendelést.
Angélán már a keményített fehér köpeny, nyakában a sztetoszkóp. Kezet is mosott, alaposan. Ahogyan megszokta.
Bólint. Jöhet az első beteg.
Elszöszmötöl Dénes a konyhában. Ráérősen elmosogat. Ragyognak a poharak. Tudja, hogy itt nem lehet dohányozni, ám mire előkerülne a nővér vagy a doktornő, akkorra kiviszi a huzat a füstöt. Felhívja a feleségét, elbeszélgetnek.
Nem veszi észre, hogy a háta mögött áll Sacika.
-    …igen, az jó lesz. Tudod, ma nehéz éjszakánk lesz. Angéla doktornő ma ügyel először. Nem, Sacikával már hónapok óta nem találkoztam. Mondd csak meg a mamának, hogy hétfőn lekaszálom a füvet… Csókollak.
-    Szóval hónapok óta nem találkoztunk? Akkor kivel keféltem két hete a pihenőben?
A férfi majdnem rávágja, bárkivel. Visszafogja magát, mert ez a nő egy szex virtuóz. Szüksége van rá, a mérsékelt szexuális élete fellendítésére.
-    Egyedül hagytad a doktornőt?
-    Egyedül. Minden beteget ellátott. Ügyes nő.
Arra érnek vissza a rendelőbe, hogy a kihangosított telefonban Bánáti prof ordít.
-    ..ne magyarázzon, maga zöldfülű! Kerítse elő azt a pinabubus betegtologatót, mondja meg neki a címet és a sebész táskával rohanjanak ide. Értette?! Hozzanak steril lepedőket is! Sacitól kérjen! Ha nincs senki éppen rajta, egy másodperc alatt megtalálja!
Angéla nem kap levegőt. A másik kettő azonban kapkodja össze, amit a prof kért és Dénes karon fogja a doktornőt. Szinte húzza maga után.
Rallyversenyző nem száguld úgy a terepen, mint most Dénes.
A harmadik falu határában állnak meg egy putri előtt. Legalább tucatnyian várják érkezésüket. Mindenki egyszerre kezd beszélni. Hatalmas a hangzavar. A férfi szinte tolja maga előtt Angélát, nehogy megálljon.
Odabenn egyetlen kopasz égő világít. A gáztűzhelyen nagy fazékban forr a víz.
-    Húzzák be az ajtót maguk után. Hol vannak a lepedők. Gyerünk, kislány, mossunk kezet és lássunk hozzá. Látott már szülést? Lehet, hogy császármetszés lesz. Dénes, maga menjen ki és küldjön be egy tisztább öregasszonyt. Utána hívja a mentőket. Bassza meg, be ne engedjen senkit!
Húsz perc múlva Bánáti prof a megfürdetett, teli torokból ordító, barna bőrű, eleven fiúcskát friss steril lepedőbe burkolva Angéla kezébe adja.
-    Menjen, mutassa meg az atyafiságnak! De egy méternél közelebb ne engedjen a gyerek közelébe senkit. Na, öreganyám, mossa meg jól a bütykös ujjait! De tisztára ám! Itt van két steril gumikesztyű, vegye fel. Mossa le azt a lányt. De finoman. Ne ríjon, nem halt meg! Alszik az érzéstelenítőtől!
Farfekvéses volt a gyerek, nyakára tekeredett a köldökzsinór. Bánáti jól tudja, ha a mentőre várnak, mire az ideér fél óra múlva, meghal az anya is, meg a magzat is. Márpedig a cigányoknál a gyerek a legfontosabb kincs.
Lesöpör mindent a dohányzó asztalról és lehuppan a rozoga fotelbe. Sebesen írja az anamnézist.
Mire végez, a kismama ébredezik.
Felpattan, mint egy gumilabda.
-    Hogy érzi magát, kislány? Fia van, négykilós. Nem is tudom, hogy fért el magában. Azonnal itt a mentő.
Közben fogja a csuklóját, méri a pulzusát, meghallgatja a szívét. Minden rendben.
Felharsan a sziréna.
A kismamát és a kisbabát lepedőstől viszik a mentősök. Az örömapa is velük tart.
Előkerül a bütykös ujjú öregasszony poharakkal és tele üveg pálinkával a kezében.
-    Ha meg nem sértem a doktor urat…igyon má” a gyerek egíszsígire….
A prof sandán néz a kipirult arcú Angélára.
-    Tud vezetni?
-    Tudok…
-    Akkor az én kocsimat maga vezeti. Na, hol van az a pálinka? Nekem ugyan ne adjon ilyen gyűszűnyit! Nincs vizes pohara? Vagy sajnálja?
A doktornő sápadtan nézi, amint Bánáti prof másfél deci büdös pálinkát magába dönt, mint kiszáradt arab a vizet a sivatagban. Dénes elfordul, úgy röhög. Ismeri a profot. Egyszer asztal alá itta Bánáti, pedig neki is jó huzata van.
Azután a teljes szurkoló csapat dalolni és inni kezd.
-    Jöjjön csak velem, bütykös ujjú nagysága.
A kocsijához megy, előveszi a táskájából a pénztárcáját.
-    Itt van tízezer forint. Tegye el. És holnap vegyen a gyereknek pelenkát, meg mindent, ami kell. Ne bozsékoljon itt nekem, hanem tűnjön el! Azután el ne mondja senkinek, hogy pálinkát itatott velem!
Dénes közben elindult.
Angéla nem gyakorlott autóvezető, meg a terepet sem ismeri. Bánáti szeme csillog. Azt hiszi a lány, a pálinka teszi.
-    Menjen csak, ez az út egyenesen visszavezet. Tudja, öt gyerekem van. Meg egy keresztlányom, akit harminc évvel ezelőtt láttam. Amikor megszülte egy tizennégy éves cigánylány. Gyakorlatlan voltam. A főorvos meg részeg. Meghalt a kismama. A főnővér meg magához vette a kislányt. Elköltözött vidékre. Minden hónapban küldök Emikének pénzt. Hogy fel tudja nevelni tisztességgel.

A doktornő lába remeg a gázon.
-    Huszonöt éve nem csak nőgyógyász, hanem belgyógyász szakorvos is vagyok. Címzetes egyetemi tanár! Sokra megyek vele. Fékezzen! Nem látja, ott egy őz!
Satufék. Barna suhanás előttük az úton. Angéla zokog.
-    Most miért sír, kislány? Nem ütötte el!
-    Én…én vagyok Emike lánya…

Felcsörren a telefon. Sacika az ügyeletről.

-    Professzor úr, kérem, menjenek Harcsafalvára, Hunyadi út 5. Infarktus gyanú. Ötvenkét éves férfi. Dénes visz tiszta köpenyeket. Rakott káposzta, becsinált leves és palacsinta a vacsora. Egyébként csend van. Csak egy beteg várakozik. Elcsapta a hasát. Ráér.

folyt. köv.