2012.05.06. 01:12, Hana
Ó, te megújult, színpompás májusi világ..
rügyet bontott ismét az orgonavirág,
Drága Anyám fűznék is belőle szép csokrot neked,
de lesöpörte hajnalra előlem az átkozott meleg.
Fonnyadt szirma búsan kókad, lekaszabolta
a kegyetlen szél, csupasz ágát még mindig rázza.
Te is megpihentél, itt hagytál csöndben engem,
azóta nagy űr tátong bánatos szívem közepében...
Talán neked vitte a szél pompás virágaimat,
s most odafenn ölel körül mézédes virágillat?
Szomorúan nézek magam elé némán, s csak állok,
mit is adhatnék neked, vajon merre, mit találok?
Oly szép volt az este, orgona illata ölelte magához a hajnalt,
az ásító nap idetévedt sugara szórta szét az éj páráit.
Lombok közt kacéran meglapuló kövérre duzzadt harmat,
csak húzta, húzta le földig, dúsan megrakott ágait.
Eljött immár itt van végre az angyali álmok ideje,
gyújtsatok örömtüzeket a gyermeki szívekbe,
és fennhangon magasztaljátok a drága jó Anyákat,
hogy ne csak e napon legyen bennetek alázat.
Szeresd, tiszteld hálásan egy életen át,
s ne feledd soha el azt a sok éjszakát,
mikor aggódva fogta láztól forró kezedet,
mikor egy életen át a fény felé vezetett.
Veled örült, s veled sírt, ha bánat ért,
érted odaadta volna a halálnak is az életét.
Mióta elment nem találom sehol helyemet,
szívemben magányosan, csendben pihen a szeretet,
elkerül az álom, vakon kóborlom át az éjszakát,
s ha lehunyom szemem, hozzá indulok a fényen át.
Állok a alagut végén, ahol szerte futnak az utak,
melyiken induljak, merre jársz, mutass nekem utat.
Sokszor indultam már, azt reméltem én is hazaérek,
veled minden oly szép volt, ahol vagy, ott én sem félek,
gyermekeim, s a szerelem mi most még visszatart,
addig emlékezem és szövöm, szövöm neked álmomat.
kép: admin fotó
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Gratulálok a nagyon kedves és szép versedhez.