Megdicséri a főnök asszony, hogy milyen szép rend és tisztaság van a nyugdíjas otthonban, ragyognak a konyhában az edények, és a szociális részek is csillognak, nem beszélve a kellemes tisztítószer illatról, amely belengi az egész épület belvilágát.
-    Nem kellett volna a régi vezetőre hallgatnom, szerintem rosszul ítélt meg téged. Vissza akarlak tenni ebédosztónak elsejétől, mert nem mehet így tovább, hogy az étel negyede megmarad.
-    Ne haragudj, de nem mennék, ha nem muszáj. Jó nekem a takarítás.
-    Hogyan mondhatsz ilyet? Neked van egyedül érettségid a beosztottak közül. Pontos vagy, precíz, nem pletykálsz, teszed a dolgod, azt is látom, hogy kedvelnek az öregek, mert mindenkihez van egy jó szavad.
-    Köszönöm, de nem. Évekig én osztattam az ételt, nem is maradt felesleg soha. Minden munkatársam utált miatta. Jó nekem ez a jelenlegi munkám.
-    Te tudod. Senkit nem lehet akarata ellenére boldoggá tenni.
Mérges a főnök asszony, arcát pirosra festi a düh, főleg azért, meg leégeti magát nála, a takarítónőnél. Képtelen eldönteni, hogy kire haragudjon, magára vagy a beosztottjára. Az alpolgármester feleségeként ellentmondást nem tűr, és természetes számára, hogy mindent elér, amit csak akar. Bizonyíték erre az is, hogy közepes érettségivel a kétdiplomás és húszéves gyakorlattal rendelkező intézményvezető helyére kerül. Parancsolni tud, másra pedig nincs szükség.
Mi a fenének is könyörög Dórának, az ötvenöt éves elvált asszonynak, hogy hadd tegye vissza a takarítónői státuszból az ebédkiadóéba, még fizetésemelést is adhatna neki. A munkaidő végéig azon töri a fejét, mit tegyen, hogy kellőképpen megleckéztesse a munkatársát. Négy óra alatt megszüli a döntést, felmond neki, legalább nem lesz senki, aki vele egyforma iskolai végzettséggel rendelkezik. A fizetését szétosztja a többiek között, meg a munkáját is, ezért biztosan kap egy jó pontot.
Dóra bokája bucira dagad az egész napos munkától, a derekában meg valaki forró, égető huzalokat húzogat, jobb, ha megy az öltözőbe átöltözni.  A munkatársai akár már haza is érhettek.
Komótosan készülődik, nincs az a lassított felvétel, amely ne bizonyulna nála gyorsabbnak. Menni kell a postára, kiváltani a bírósági végzést. Tudja a tartalmát, hiszen a tárgyaláson ketten kedélyesen elbeszélgettek a bírónővel, a férje, azaz a volt férje, mint felperes, nem jelent meg és az ügyvédje is kimentette magát.
 Szűk a farmernadrág, alig tudja begombolni. Hízott, vagy a mosásban összement, egyre megy. Nincs pénze újat venni. Minimálbérből élő közalkalmazott.
 Élő? Még viccnek is rossz! Talán tengődő! Havi nettó hatvankétezerből kedvére dőzsölhet!
Még jó, hogy a pólója combközépig ér, erre mondják, hogy ápol és eltakar. A sportcipője eredeti Nike, a Papától kapta a rávalót két éve, s ha vigyáz rá, még két évig kitart.
Ha a Papa tudná, hogy amióta a felhők fölé költözött, minden megváltozott. Mama képtelen kijönni a nyugdíjából, Dórának meg semmire sem telik, még a saját rezsijét is alig tudja kifizetni. Arra viszont büszke, hogy ebben a hónapban már bérletre is telik, mert egész télen bliccelt.
Végre nem kell sunnyognia a buszon. Fél óra hazáig, de leszáll korábban, a posta miatt. Hiába mondogatja Dani, ott maradhat a házukban, ameddig csak akar, hét évvel a válásunk után pert indít a közös tulajdon megszüntetése iránt. Az új élettársával vidéken élnek, egyiküknek sincs munkája. Dani a két fővárosi örökölt lakást eladja és azok árát szépen felélik.
-    Jó, hogy itt talállak, beszélnem kell veled.
A főnök asszony a legutóbbi divat szerinti kosztümében odaül Dóra mellé a lócára, aki mellette egy jól öltözött hajléktalannak tűnik.
-    Elszívunk egy cigit? – kérdezi anélkül, hogy Dóra szemébe nézne.
-    Tilos a dohányzás az épületben.
-    Gyere, menjünk ki a kertbe.
-    Bocs, de most sietek.
-    Bocs, de ez nagyon fontos. Oké, nem fontos a cigi. Háromhavi felmondási idővel megszűntetem a munkaviszonyodat, átszervezés miatt. Holnap már be sem kell jönnöd. Majd felhívlak a leszámolás miatt! Na, szia!
-    Szervusz, főnök asszony! Mondtam már, hogy egy rendes spiné vagy? Kösz, hogy most mondtad meg.
Ráérősen gurul a busz, itt két sáv van összesen, előzni szinte lehetetlen.  Dóra arcán szétterül a fáradtság, szeme fényét ellopja a reménytelenség.
Tizennégy évig struccként homokban a feje.  Képtelen szembesülni a valósággal, azzal hogy Dani többé nem jön vissza, s előbb-utóbb muszáj lesz elköltözni a házukból. Hiába hajtogatja évekig a barátnője, hogy szedje össze magát, keressen egy jobban fizető állást, és ne szórja el a nagybátyjától örökölt lakás árából kapott pénzét, mert szüksége lehet rá, hiszen Dani jelentkezik majd a közös ingatlan feléért, de Dóra nem hallgat a szóra.
-    Legalább annyit tegyél meg magadért, hogy bejelentkezel állandóra a szüleid önkormányzati lakásába! Végül úgyis ott kötsz ki, a galérián, a gyerekkori kuckódban.
Mintha vizet markolna, úgy folyik ki ujjai közül a pénz, látszata persze nincs. Kölcsönad belőle, nem teszi vissza, sőt, apránként feléli a teljes összeget. Papa halála után egy héttel bejelentkezik a szülei önkormányzati lakásába.
A postán már a zárásra készülődnek, s miután Dóra az egyetlen ügyfél, még kiszolgálják.
Gyalog megy hazáig, három megálló az egész, legalább kiszellőzik a feje. Kiszellőzik?
Az egyszemélyes közért előtt hosszan kotorászik a táskájában, mire megleli az utolsó kétezresét. Ez a havi kosztpénzének a maradéka. Két hétre úgysem elég.
-    Szervusz, Dórikám! Már azt hittem, ma be sem nézel. A szokásost kéred?
Fél liter vodka, negyed kiló kenyér, tíz deka párizsi, egy doboz Marlboro.
-    Tudod, mit? Ne fizesd ki, majd hozzáírom a többihez!
Befordul az utcájukba. Új építésű családi házak közé ékelődik egy elhanyagolt, aprócska házikó. Kerítése toldott, foldott, belátni rajta az előtte lévő hatalmas orgonabokroktól nem lehet, egyedül a bejárati kapu működik. A kert elején álló három kocsi roncsán csámcsog a rozsda, de egyre nehezebben talál rágcsálni valót rajtuk, hiszen tizenkét éve lakmározik belőlük. A sárga Zsiguli a néhai bátyjáé volt, a szürke Toyota Danié, a piros Citroen pedig Dóráé.
A kert többi részét derékig érő gaz uralja. Közülük a bátrabbak képesek felkúszni a négy gyümölcsfa törzsére, s onnan nyújtózkodnak tovább, a vastagabb ágakra is.
Valahol a gaz között ott lapul a kerek műanyag kerti garnitúra, kerek asztalka három székkel.
A ház bejárati ajtaját alig tudja kinyitni.
A zárt veranda egyben a konyha is. Mosatlan edények, ételmaradékok mindenütt. Az igazi konyha nappaliként funkcionál. A szocreál szekrénysor mellett egy százéves komód szorong. A nagy, kerek étkezőasztal a falhoz tolva, rajta átláthatatlan kuszaságban csekkek, újságok, gyógyszerek, csikkel teli hamutálak és a telefon. A falra erősített polcokon hifi, kazetták, fényképalbumok, varrókészlet, zörgősre száradt sárgarózsa csokor. A szoba közepén dohányzóasztal, két foszlott fotellel, melyekben ruhanemű halmok gubbasztanak.
Az utcai szobában hatalmas franciaágy, rajta gyűrött ágynemű. A barokk íróasztalon fél centis por és két működésképtelen televízió.  A nyitott felső ablakokon, szabadon áramlik be a levegő, a valaha piros-kék mintás, földig érő függöny, sötétbarna a kintről beszállingózó több évtizedes portól. A napfény alig tud magának utat törni, hogy napközben villanygyújtás nélkül is legalább félhomály legyen. A barokk szekreter mellett ruhába göngyölt festmények szunnyadnak. A sarokban ruhaszárító, tele göncökkel, hasonlóképpen az előtte álló vasaló állványon is.
Elhanyagolt, kaotikus, piszkos porfészek, olyan, mint az élete.
Egyedül a fürdőszoba ragyog a tisztaságtól.
Gyorsan átöltözik, szakadt szabadidő ruhába bújik és meghúzza a vodkás üveget. Egyhuzamban lecsúszik a torkán másfél deci a negyvenfokos vízszínű italból. Matat az asztalon, nyugtatót keres. Legalább három bogyó kell, hogy háborgó lelke pillanatnyi nyugalmat leljen. Leül a telefon mellé és egyfolytában beszél, azzal, akit éppen elér.
Nem számít a telefon számla, úgysem lesz, aki kifizesse.
Hatni kezd az alkohol, beszéde lelassul, a gondolatai szétesnek, képtelen a száját elhagyni egyetlen egy kerek egész mondat.
A telefon túlsó végén lévők körül senki sem csodálkozik Dóra szakadozott beszédén, hiszen hangján hallják a szokásos vodkahatást.
Telik az idő, fogy a vodka.
Dóra érzékei kiélesednek. Érzi a ház szagát, melyben keveredik a por, a penész, a cigarettacsikk.

Mi lenne, ha beülne valamelyik kocsiba? A középsőbe. Az övé. Roncs, de az övé.
A cigit és az öngyújtót a házban felejtette, visszamegy érte.
Éppen csörög a telefon, Mama hívja.
-    Mi van, kislányom? Már nem is hívsz?
-    Szervusz, Mama, most értem haza.
-    Jó lenne, ha holnap munka után átjönnél, hozni kellene a cicáknak eledelt, meg almot, nekem meg a kenyerem fogyott el. Majd megadom az árát, ha megkapom a nyugdíjat egy hét múlva. Aztán nehogy igyál nekem! Szia!
Kattan a telefon. A Mama már csak ilyen. Százhúszezer a nyugdíja, de Dóra kölcsönözzön neki a hatvankétezréből.
Május közepe van, hétágra süt a nap, pedig hat óra is elmúlt.
Hóna alá csapja a családi fotóalbumot és kimegy az udvarra. A kocsi ajtaja nehezen nyílik. Beül, és azonnal rágyújt, és az első slukk után iszik néhány kortyot.
A roncsautóban is meleg van, pedig nincs már üveg benne, egy szál sem.
Kényelmesen elhelyezkedik.
A fotóalbumban összekeveredtek a fényképek. Nem is érdekes a sorrend.
Az emlékek, igen, azok a fontosak.
Dani a bátyja barátja, iskolatársak az általánosban, a gimnáziumban és az egyetemen is.
Építik a Papa nyaralóját… nevet a két fiú, tiszta malterosok.
A bátyja esküvője. Nagyon rosszul néz ki, két nappal az abortusza után. A jövendőbeli apósa hiába osztályvezető főorvos a nőgyógyászaton, úgy elintézi, hogy soha többé nem esik teherbe.
Fogytán a vodka. Kiissza a maradékot. Rágyújt és az üres üvegbe szórja a hamut.
A saját esküvői fotói kiszóródnak az albumból.
Szép, nagy lakodalom. Dóra fizeti a nászutat, mert havi nyolcezret keres, a Dani kezdő diplomás fizetésének éppen négyszeresét.
Beleejti a vodkásüvegbe a csikket.
Lehunyja a szemét. A nászút élete legboldogabb időszaka.
Séta a tengerparton… az éjszakai nagy szeretkezések…. jéghideg pezsgő a bárban… álmában ma is folytatja a történetet…
A szomszéd hívja ki a tűzoltókat és a mentőt.
Dórán már nem tudnak segíteni.
A rendőrség hivatalból nyomozást rendel el.
Két hónap múlva a főnök asszonyt elküldik, a férje pedig lemond alpolgármesteri megbízatásáról.
Mama bevonul az öregek otthonába.
Dani árulja az ingatlant, de nincs rá jelentkező.