.

 

Egyik éjjel történt álmomban.

Vasárnap, mint mindig ilyenkor, a férjemmel a szüleimnél ebédeltünk.

Míg apukám csendben kanalazta a levest, anyukám, a párom és köztem élénk beszélgetés folyt szokás szerint.

Én közben ki-kitekintgettem az ablakon a kertet – a virágzó gyümölcsfákat – nézegetve, s a borús, komor eget figyelve.

Mintha várnék valamire úgy tűnhetett a kívülállók számára.

S így is volt. Vártam egy csodára, mely megmentheti ezt a gyönyörű bolygót, a végső pusztulástól.

Galaktikus barátaimra gondoltam, s arra, hogy már többször kértem őket rá, hogy adjanak bizonyítékot létezésükről a szüleimnek és a páromnak, mert – bár Én mélységesen hittem bennük, ők folyton furcsán méregettek, ha említést tettem róluk nekik.

Nagyon reménykedtem benne, ha egyszer megpillantom a hajóikat az égen, akkor valamelyik családtagom ott lesz a közelemben, s látni fogják ők is a csillaghajókat, s többé nem kételkednek a szavaimban.

Arra azonban, ami ezek után történt igazából még Én sem számítottam.

Miután mindenkinél gyorsabban megettem a levest és a főtt csirkehúst, bevárva a többieket az asztalnál maradtam.

Félfüllel hallgattam csak anyukám és a férjem társalgását, a szemeim le-lecsukódtak, hisz ilyenkor hétköznaponként aludni szoktam.

Most azonban erre nem volt idő, mivel egyszer csak hirtelen „megnyílt” az Ég.

Az eddigi borús felhők szétnyíltak, s óriási fényesség töltötte be az eget.

Ahol pillanatokkal később egy hatalmas hajó jelent meg.

Első döbbenetemet leküzdve, felkiáltottam:

- Itt vannak! Égi testvéreink eljöttek hozzánk.

Gyertek, menjünk ki az udvarra, ott jobban szemügyre vehetitek őket.

Most már hisztek Nekem?

Mosolyogva pattantam fel az asztaltól, s egyikükkel sem törődve kiszaladtam a konyhából, hogy aztán a bejárati ajtón kilépve már a szabadban folytassam az utam a hajó felé.

Valahol mélyen éreztem, hogy értem jöttek.

A szüleim és a férjem a kezdeti megilletődésük után követtek Engem, így pontosan akkor érkeztek oda mellém, amikor a hajó „megállt” a kertünk felett, egy arany lajtorja ereszkedett alá belőle.

Két – számomra – ismerős alakot pillantottam meg, akiket be is tudtam azonosítani, amikor a közelünkbe értek.

- Ő ott Lord Sananda, ő pedig Asthar Sheran parancsnok a Galaktikus Föderációtól – magyaráztam a családomnak, s pár lépést előre lépve meghajoltam e két csodálatos lény felé.

Aztán – mintha mindig is ezt beszéltem volna – plejádi nyelven üdvözöltem őket, megtudakolva jövetelük célját.

Igaz, mélyen belül már tudtam a választ, főként, mert Sananda már korábban tájékoztatott róla, hogy milyen események következnek majd a közeljövőben, s nagyjából elmesélte az Én szerepemet is a Föld megmentéséért vívott békés harcunkban a sötétség képviselői ellen.

Arra azonban nem számítottam, hogy Asthar parancsnok személyesen jön el hozzám.

Nem értem rá tovább gondolkodni ezeken, mert azonnal válaszolt is a kérdésemre, meghajolva felém, amit már természetesnek vettem, hiszen Sananda tájékoztatása alapján tudtam, hogy egymás iránti tiszteletüket a Galaktikus emberek, s más Életformák így fejezik ki.

Ugyanolyan folyékonyan közölte velem a Földi anyanyelvemen jövetelük célját, mintha mindig is ezt a nyelvet beszélte volna.

- Üdvözlöm a Plejádok hercegnőjét! Köszönjük eddigi munkádat! Készen állsz, hogy beteljesítsd a küldetésed soron következő lépcsőfokát?

Tudtam, hogy ez mit jelent – el kell hagynom a Földi családomat jó időre, s a hajón pedig újabb feladatokra készítenek fel, amik hasznosak lesznek a számomra az új Föld létrehozásakor – mégis gondolkodás nélkül igent mondtam, de emellett kicsit aggódva tettem fel egy kérdést szeretteimet illetően:

- Mi lesz velük, ha Én elmegyek? Ki fog rájuk vigyázni?

- Felesleges aggódnod miattuk. Ők mostantól a védelmünket élvezik – közölte mosolyogva, s intett Nekem, hogy búcsúzzak el egy időre tőlük, majd induljak velük a hajóra.

Először a szüleimhez léptem, s megöleltem őket, majd a férjemet is.

- Most mennem kell! - közöltem velük, majd így folytattam: - Maradjatok jók, bármi történik is itt a Földön az elkövetkező időkben, tartsatok ki!

Vissza fogok jönni, megmentjük a bolygót a sötétség erőitől.

Mostantól Asthar és Sananda védelme alatt álltok.

Még egyszer megnéztem őket magamnak, s aztán Sananda felé fordultam, aki mellém lépve szótlanul intett, hogy kövessem.

Hátrapillantva láttam, hogy Asthar arany pajzsot vont a szüleim háza és kertje köré védelem gyanánt, s ugyanezt a védelmet mindhárom szerettem köré kiterjesztette.

- Mostantól nem érhet benneteket semmilyen fájdalom, sérülés, betegség! Köszönjük, hogy vigyáztatok a mi hercegnőnkre – közölte, s feléjük is meghajolt, majd sarkon fordulva követett Engem és Sanandát a hajóra.

Én még többször is vissza-visszatekintgettem, de látva a mosolygós arcukat, végül megnyugodva lépdeltem fel az arany lajtorján.

A hajóba lépve újabb megdöbbentő látvány fogadott. Ismerős arcokat pillantottam meg.

Fénymunkás barátaim mind itt voltak, akiket eddig még személyesen nem ismertem, csak a netről, s még sokan mások is.

Ők mind a Földi szövetségesek voltak, s pontosan tudta mindenki, hogy azért gyűjtöttek össze minket, hogy létrejöjjön az első kapcsolatfelvételi projekt.

Sananda hagyta, hogy átöleljem a barátokat sorra, hiszen tudta, hogy milyen fontos ez Nekem és a többieknek is.

Mindenki mosolyogva üdvözölt, aztán Asthar vette át a szót:

- Kedves földi barátaim, Fénymunkások, szövetségesek.

Üdvözöllek benneteket a Galaktikus Föderáció hajóján! Mint arról már csatornázott üzeneteinkben hallottatok, azért gyűjtöttünk össze mindannyiótokat, hogy együtt vigyük véghez a sötétség képviselői elleni békés harcunk utolsó fázisát, s hogy felkészítsünk arra, hogy mi lesz a feladatotok az új Föld létrehozásában.

Mint tudjátok eljött az ideje a tömeges letartóztatásoknak, s az ez utáni új baráti kormányok beiktatásának, akik megteszik majd a bejelentéseket róluk, s ezután kezdődhet meg az Első kapcsolatfelvétel.

Amint ezek az események megtörténnek, már módunkban áll majd nyíltan is a technológiánkkal megtisztítani a bolygótokat a sok szennyeződéstől, a nukleáris hulladéktól.

Bemutatjuk népeiteknek azokat a technikákat, amelyek már születésetek jogán megillet benneteket.

Emellett a kezetekbe adunk dolgokat, amivel az éhínséget, a betegséget, szegénységet szinte pillanatok alatt kiűzhetitek bolygó-szerte.

A végső célunk az, hogy létrehozzuk a Földön a Mennyországot, s a bolygó megkapja a jogos helyét a Galaktikus Föderáció tagjai között.

Még egyszer szeretettel köszöntelek benneteket a hajón, s mindannyiótoknak jó tanulást, s munkát kívánok.

Asthar mosolyogva fejezte be szónoklatát, s aztán intett Nekem, hogy kövessem.

Gondoltam, Nekem is kiosztja majd a feladatot, ehelyett a hajó egy másik helyiségébe vezetett, mondván, valaki látni szeretne.

Amint beléptünk, ámulva néztem körül. Leírhatatlan szépség és ragyogás jellemezte a hajónak ezt a termét. Bár nem először jártam a hajóikon, a Plejádiak hajója teljesen más volt.

Asthar látta, hogy mennyire elcsodálkozom, mégsem szólt semmit. Csupán arra kért, hogy itt várakozzak.

Amint távozott, járkálni kezdtem a helyiségben, mialatt azon gondolkodtam, hogy ki az, aki látni szeretne, s hogy egyáltalán mit keresek itt ebben a festői szépségű teremben?!

Nem volt sok időm gondolkodni, hisz pillanatokkal, később felfedeztem a helyiség másik végében egy lányt, aki akkor lépett be oda.

Amikor a közelembe ért, a kezemet a szám elé kaptam, hogy fel ne sikítsak a meglepetéstől, ő hasonlóképpen tett.

- Te? - kérdeztem végül, majd így folytattam: - Asthar említette, hogy valaki látni szeretne, de nem gondoltam, hogy ez csak Te lehetsz.

Úgy örülök, hogy végre személyesen is találkozhattunk – köszöntöttem a neten megismert barátnőmet, akivel alig győztük kivárni, hogy történjen már valami a Földön.

- Én is örülök a találkozásnak – közölte mosolyogva, s átöleltük egymást, majd ismét megszólalt: - Azt mondtad, hogy azért hoztak ide, mert valaki látni akart? S ez Én lennék szerinted?

Ez furcsa Nekem is azt mondták, amit Neked, s Én ugyanúgy meglepődtem, amikor téged találtalak itt.

Ismét elcsodálkoztam, s kérdőn néztem rá, mire ismét megszólalt:

- Emögött valami van! A többiek már kaptak valami feladatot, csak Én nem, de gondolom Te sem.

Most már nagyon kíváncsi vagyok, miért is hoztam ide.

Széttártam a karjaimat, s aztán csak ennyit válaszoltam:

- Talán valami tervük van velünk. Nem tehetünk mást, mint megvárjuk, míg Asthar visszajön, vagy Sananda, hisz ő is itt van a hajón.

Bólintott, hogy egyetért, s aztán témát váltva beszélgetni kezdtünk, hogy azzal is teljen az idő.

Nem sokkal később hirtelen felfénylett előttünk egy káprázatosan szép Angyali lény.

Azonnal tudtuk, hogy ki Ő, s természetesen meghajoltunk előtte. Ő pedig viszonozta ezt, rámutatva vele, hogy mindannyian egyek vagyunk.

Miután a Galaktikus szokás szerint üdvözöltük egymást Lord Surea megszólalt:

- Üdvözöllek Plejádiak hercegnője, és Téged is, Shamballa Királynője!

Gondolom, már kíváncsian várjátok, miért hívattalak ide benneteket.

Mindketten mosolyogva, de szótlanul bólintottunk.

- Eljött az idő, hogy felszabadítsuk az emberiséget a több ezeréves rabságából.

A Teremtő megadta a jelet.

Ugyancsak Ő választott ki benneteket, hogy a segédjeim legyetek az elkövetkezendő napokban. Hercegnőm, Te minket földönkívülieket fogsz képviselni, s a Nagykövetünk leszel az emberekkel való kapcsolatfelvételekor, míg Te Shamballa Királynője a Belső Földieket képviseled majd ebben a projektben.

Tudom, hogy mindkettőtökre nagy terhet rakok ezáltal, mivel azonban – jelenlegi inkarnációtok révén – rendelkeztek szabad akarattal, így visszautasíthatjátok a kérésemet, s akkor mást jelölünk ki a feladatra.

Barátném cseppet sem habozva, azonnal rávágta, hogy Ő bizony nem hátrál meg a feladat elől.

Lord Surea mosolyogva nyugtázta döntését, s azonnal behívatta a Belső Föld képviselőjét, Adamat, s a barátnőmet rábízta, hogy készítse fel a történésekre.

Aztán felém fordult, amikor ők távoztak.

- Nos, hercegnő, hogy döntöttél? Tudjuk, s érezzük, még mindig vannak félelmeid, azonban ezen könnyű segítenünk, s bármi is a döntésed, meg fogunk gyógyítani.

Elmosolyodtam, s amikor megszólaltam, a hangom magabiztos volt:

- Természetesen vállalom! Sok mindenen mentem keresztül ebben az életemben, s az előzőekben is, de mindig voltak, akik mellettem álltak, és segítettek a nehéz helyzetekben.

Megérdemlik, hogy egy jobb világban éljenek.

Lord Surea mosolyogva bólintott, majd így válaszolt:

- Nemes a szíved hercegnő! Kiálltál minden próbát! Mostantól a többi feladatodra Sanandával fogsz felkészülni. Természetesen nem marad el a jutalmad, ahogy a többieké sem a hajón. Ti lesztek az elsők, akik visszakapják a teljes tudatosságotokat, s lesz helyreállítva a DNS-etek, hiszen a testetek már készen áll erre.

Mosolyogva meghajoltam előtte, ezzel is kifejezve a hálámat, s közben észrevettem, hogy Sananda már ott várakozik a terem sarkában.

Lord Surea befejezettnek tekintette a beszélgetést, s ugyanolyan hirtelen vált köddé az alakja, ahogy megjelent.

Sananda mellém lépett, s intett, hogy kövessem.

A következő napokban mindannyian fel lettünk készítve az Első kapcsolatfelvételre.

 

Vége

 

Pécs, 2012. április

Vissza a bloghoz

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.