ADÓSSÁG

               Létszámapadás általános és állandó gond. Gondja az országnak, a kisebbségnek, közigazgatásnak. Gondja a mát, a holnapot, a jövendőt mennyiségben és minőségben leginkább meghatározó intézménynek, az iskolának. Fogalmazzunk úgy, ahogy van, létfontosságú vagy cifrábban egzisztenciális kérdés. Ez a nyomasztó érzés tart rabságában az élet minden területén, és ott rágódik lelünk mélyén. Ehhez fogható érzés a súlyos testi, lelki veszteség, betegség. És az adósság! Van, amiről tehetünk, és van, amiről nem. Arról nem tehetünk, hogy fölöttünk röpködnek a madarak, de arról igen, hogy fészket rakjanak a fejünkre. Az adósság is efféle. Van olyan, amelyet szereztünk, van olyan melyet örököltünk. Van kisebb és nagyobb. Van anyagi, pénzbeli és lelki, szellemi adósság. Olyan is van, amelyik felelősségünk, vagy felelőtlenségünk eredménye.  Az adóssággal kapcsolatos első számú törvény, - miután megállapítottuk, hogy nagyon kellemetlen is tud lenni, ha erkölcsi és jogi vonatkozása is van -, hogy azt meg kell adni. Tegyük hozzá a súlyosbító körülményt hogy, aki hallgat, csak növeli a bajt.

               Úton-útfélen találkozunk vele, - árnyékunkként! - mint adó, és egyben kötelező jellegű rendszeres hozzájárulás az állam, vagy valamely közület költségeihez, akár adótartozás, adóbevallás, adócsalás, vagy adóelengedés (ez már ritkább! ) formájában. Az adósság az a pénzösszeg vagy más érték, amellyel valaki, illetve valakik tartoznak. Az az egyén, természetes személy, vagy jogi, erkölcsi közösség, aki tudatában van szülei, elődei, felmenői adósságával, és amelyet az adott körülmény miatt szándékosan vagy félelemből, vagy más természetű okból nem hajlandó egyenlíteni, az - minősíthetetlen magatartásával - kimeríti a „szülők önkritikája” fogalmát. Noha jobb később, mint soha, de az adósságot illik megadni (ha még az illem fogalmában elfér), - méghozzá mosolyogva.

               Csak a szóban forgó ügyet elősegítendő, - ismerem azt a régi jó gyakorlatot, hogy a beteg csecsemőt, ha halál veszedelme fenyeget, meg kell keresztelni. Ilyen rendkívüli esetekben a nem lelkész jellegű, akár egészségügyi alkalmazott is keresztelhet. Ez a keresztség teljes értékű és nem kell, illetve nem is szabad megismételni.  Mégis úgy történt Viktória nevet viselő szocialista városban, a hatvanas évek derekán, hogy Gerő öcsémmel a református gyülekezetszervezés rendjén a magyar névvel ellátott ajtókat megnyitottuk.  Henczék családjába érkeztünk. Szemmel láthatóan örvendtek nekünk, - a magyar egyház képviselőinek. Nagyon is hamar kiderült a családi szomorúság, hogy a kis család harmadik tagja román, mikor a Hencz (nem felsőHáromszéki eredetű család a névről megítélve!) Család református magyar, de történt, hogy a román pópa a ház „szentelésekor” a kisdedet nagy buzgósággal megkeresztelte; s így a család egy román gyermekkel egészült ki. A könnyekkel előadott bajon enyhíteni akaró szándékkal megígértem, s később nagy örömünkre meg is kereszteltem a gyönyörű magyarnak született gyermeket. A törvényben jártas, tudós Pásztori –Kupán István Gergely lelkipásztor figyelmeztetett, hogy ez a közegyházban súlyosan kifogásolható eset.  És végül mi ketten is összeölelkeztünk a történés végén.  A szent keresztség nem azonos a névadással. Ezt is tudtuk. .. Az ősember mindennek nevet adott – a név tette létezővé, megnevezhetővé a mindenséget.

              Csak „törökbőrönd” nevet kapta a vulkánfíbert és a bőrt kiiktató csomagolásra és csomaghordozásra alkalmas tasak.(Egyenruhát viselők kezében nevetséges!)  „Bene Albert született 1894-ben Torján.   BENE BOLTJA Kézdivásárhely (Erdély) Egyszázhúsz éves magyar reklámra nagyon alkalmas ötlet.

              Igy szorítom meg kezét a névadóknak és bátraknak neveztem a településeink névadóit.  Hogy neve, magyar neve van a magyar, illetve többségében magyar iskolának. Nem köszönök semmit, hiszen tietek az elvégzett munka öröme, a jó lelkiismeret.               

     Iskolagondok közé tartozik a háromszéki Zabola község névadó küszködése is. Létszámkimutatás, létszámváltozás és apadás még ma sem okozhat gondot. Zabolai iskolai oktatás múltjáról tudjuk Sodó Albert Ny. Tanár iskolaigazgatótól, hogy a településen igen is korán megjelent a szervezett iskolai oktathatás. A reformáció előtt már létezett községi parókiális iskola. A tanítás bérházban folyt, és csak 1815-ben épült fel egy szalmafedeles iskolaház, ahol olvasást, írást és vallást tanultak. A református iskola 1585-ben alakult, melyben Máthé deák scholamester oktatott. 1597-ben Kolozsvári Jakab deák volt a Schola mester (szerző forrása). Néhány iskolamester neve: Nagy Péter 1627, Zilahi György 1695, Kovács Miklós 1763, Bene Sámuel 1780, Kósa Sámuel 1795, Mihály András 1808, Szabó Lajos 1848, Szabó János 1873. A zabolai románok, vagyis görögkeletiek 1873-ban építettek maguknak iskolát, ahol a pap maga tanított.

                A zabolai iskola névadói javaslatra nem szükséges tanácsadói minősítés, és nem képezheti alku tárgyát. Egyszerűen sorsot húznak a Zabola nagyjai, magyar és világ-kultúrában ismert Mikes és Mikó név között. Más szóba se jöhet.

                 Az adósság törlesztve.

                                                       Pásztori Tibor Endre