.

             BONUS BONA BONUM

             Latin névszóragozásban a tőtípus szerint, ötféle  az  „aranykori  nyelv” / Kr.e.l. század közepétől a Kr.u.1. század közepéig /  alapesete: a független alanyeset és a négy függőeset / tárgy, birtok, részes, határozói / és szórványosan előfordul a megszólító eset is.

             Langyos tej andalító álmodozásából a társadalmi megbecsültség tudatát ébreszteni hivatott, a kimondottan erkölcsi vetületű hiánypótló műfaj: a presztízselmélet. A természet és a társadalom, a gondolkodás és a megismerés legáltalánosabb törvényeit kutató és rendszerező, külön a lét és a tudat viszonyát vizsgáló tudomány, melynek általános fogalmi rendszerét a Szikra kiadó filozófiája közvetítette a lehető legszélesebb körre kiterjesztve, ráerőszakolva az ismeretterjesztő és ízlésnevelő tevékenységében. Ezt a  „tudományosan megalapozott” fogalmi szótárt hívatott a  nemzeti presztízselmélet alapján tudományos képviselői által szerkezetében, arculatában, terjedelmében, de főleg tartalmában  - az un. igazmondás terhe alatt -  úgy átszerkeszteni a teljes beszéd feldolgozási folyamat átvizsgálásával, hogy az egyetemes magyar nyelvközösségnek, az aranykori elvárásoknak megfelelő, tiszta és nemzeti önazonosságot igazoló tanítás legyen. Így a „pro bono publico” – közjóért  - a langyos tej húz-von- ját radikálisan a rá jellemző sajátossággal, következetességgel,

jóhiszemű meggyőződés értékével és  jó lelkiismerettel megsemmisíti. Mert a langyos, lagymatag megromlott húsz év alatt,  és az Úr is kiköpte szájából. Megújhodott belbeccsel zengjük: „a magyar név név megint

szép lesz, méltó régi nagy híréhez.”

             Új bort sem töltenek régi hordóba, nemcsak képzőművészeti, művészeti kérdés a tartalom és forma vonatkozásában, hanem döntő az egész emberi életre nézve is. Az erkölcsi jó fogalmát véve alapul – hiszen erről is van szó! – kérdezzük: Melyek a jó cselekedetek?

              Csak azok, melyek igaz hitből vannak, Isten törvényének megfelelőek, és az ő dicsőségére történne; nem pedig azok, amelyeket mi gondolunk jónak, vagy amelyek emberi rendelésen alapulnak.

              Cselekvés változást előidéző, valamit megvalósító, vagy a meglevő helyzetet  fenntartó emberi  életmegnyilvánulás, tevékenység, melyhez  -  a jóindulat fűződik a jó szándékban,  és segítőkészségben megnyilvánuló érzület. A jóra való igyekezet, és törekvés szándéka, valamint a jóindulatot tanúsító hajlam a cselekvés ösztönzője. Ennek merő ellentéte a szemérmetlen, parázna, lopós, fösvény, szitkozódó és ragadozó, átkozódó, hamisan esküdöző.

              Igenis arra való az egyéniség, hogy jóvá legyen a közösségben. Weöres Sándor így ír a jóságról: Ne kívánd senki szeretetét. Ne utasítsd el senki szeretetét. Úgy  áradjon szereteted, mint a tűz fénye-melege: mindenre egyformán. Akik közel jönnek hozzád, azokra több essék fényedből és melegedből, mint akiknek nincs szükségük terád. Családtagjaid, mindennapi társaid s a hozzád fordulók olyanok legyenek számodra, mint a kályhának a szoba, melynek melegítésére rendelik. Az akármilyen tanácsadásban, amely mindenkinek, de különösen a közéleti vezetőknek, politikusoknak szól, jó lesz megszívlelni Moldova Györgyét, aki azt ajánlja: „Amíg neked magadnak is bőven van takargatnivalód, ne kezdj lekelezni másokat!”

              Legyünk azért Bonus, bona, bonum  -  mindennapon.

                                                                Pásztori Tibor Endre