.

Kép: Google kép

Valójában, ez az újkori rabszolga-kereskedelem. Jó üzlet, az állam fizet, és szemet huny azon, hogy a gyermekvédelmet pénzharácsolásra használja a minden törvény fölé emelkedett árvaszék.

A Children Aid Assotiation eredetileg arra lett létesítve, és hivatva, hogy azokat a gyerekeket elvegye a szülőktől, akikkel a szülők rosszul bánnak. Az ilyen esetekért "megtalálási díjat " (5, 000 dollárt) fizet az állam, és a gyermeket a CAS kiadja nevelőszülőknek. Az állam további 35, 000 dollárt fizet az eltartásért, mely összeg egy részét adja tovább a CAS a nevelőszülőknek.

Itt már megkezdődik a svindli. A főigazgató évi 150, 000 dolláros fizetését, és az alkalmazottak 50-80, 000 dolláros fizetését ki kell valamiből gazdálkodni. Ebben is bőkezűen részt vesz az állam, az ontariói tartomány az adófizetők pénzéből. Nincs az a pénz, amivel a CAS költségvetését nem pótolná, mert a kormány nem vállalja, hogy a "gyermekek ellátása hiányt szenvedjen".

Ugye milyen nagylelkűen törődik az állam a sanyargatott gyermekekkel.

Szép ez a festmény, ami a lakosság, és a nagyvilág elé van tárva. De fordítsuk meg a képet, és nézzük, meg mi van a másik oldalon, amely titkolt, és a média nem mer vele foglalkozni a milliós per lehetősége miatt.

A rendőrséghez hiába fordul a sértett panasszal, hiszen bűnpártoló minden akcióban a CAS-el.

A CAS szociális munkásai nem rendelkeznek megfelelő végzettséggel, az igazgató szerint az túl költséges, négy évig kell a diplomáért nyomni az iskola padját, és a tagsági díj évi 400 dollár.

Gyönyörű! Az autónkhoz csak vizsgázott mechanikus nyúlhat, de még a frizernek is kell, hogy legyen szakvizsgája, mert elégetheti a hajat, ami a legrosszabb esetben kinő.

A gyermek élete a tönkretett gyermekvilága nem áll soha helyre, azt kezelheti egy végrehajtó a legnagyobb kegyetlenséggel. Elveheti szoptatás közben a babát az anyjától, merthogy szegény és úgysem tudja felnevelni....ne adj Isten, hogy valami plezúr jelentkezzen a gyereken, az iskolából máris hívják a CAS-t és csak annyit, közölnek a szülővel, hogy a CAS elvitte. Ezután már nehéz megtalálni, különösen, ha a gyermek szép, és öt éven aluli. Ezeket a gyermekeket legtöbb esetben a
homoszekszuálisok veszik meg árverésen. Hihetetlen? Van bizonyítékunk.

Íme egy eset példaként: rendőri segédlettel elvették a babát az anyjától, és kiadták nevelőszülőnek. Az anyával tudatták, hogy kinek adták ki a gyermeket nevelésre, vihette a kipumpált anyatejet, és az ajtóban átadhatta. Egy nap azonban a nevelőszülő közölte, hogy tovább ne hozza a tejet, mert nincs helye a hűtőszekrényben....

Hogy milyen  szenvedésen megy át az anya, az nem számít, a szétvert családok, a
testvérek.. fő a pénz...

A nevelőszülők semmilyen képzésben nem részesülnek, sok esetben alkoholisták, és kétes életűek. Ha a gondjaikra bízott gyermek meghal, a CAS kreálja, és közli a szülővel a tényt, de a hamvakat nem kapja el, temetésen nem vehet részt.

2009-ben hivatalosan 120 gyermek halt meg a CAS "gondozásában", 12 kis koporsót követve szerveztünk temetési menetet Newmarket-tól Torontóig
a Parlament elé. A média teljes zárlata mellett.

A parlamenti képviselők teljesen elzárkóznak, élükön az újraválasztott tartományi miniszterelnökkel.

De mi nem  adtuk fel a harcot, a napokban elkészül a dokumentumfilm, és minden portálon látható lesz. Kriminális feljelentést teszünk a CAS, a rendőrség, és a miniszterelnök ellen.

Elküldjük a vádanyagot a Szentatyának, az ENSZ-nek, és más hivataloknak.

Tarthatatlan ez a helyzet, mert egy sirálynak több joga van, nagyobb védelme, mint egy gyermeknek. Ha egy elpusztult sirályt megtalálnak, azt boncolják, és ha sörétet találnak benne, vagy mérget, máris megindul a nyomozás. Ha meghal egy gyermek a CAS kezeiben, az tabu!!!

Egy volt CAS alkalmazottnak, tízmillió dollárt igétek a hallgatásáért, amit elutasított, és közölték vele, hogy elveszik a gyerekeit, ha nyilatkozik. Négy év hangfelvételeit, és videóit adta át nekünk, a Kanadai Magyar Máltai Szeretetszolgálatnak. Senki sem mer a témához nyúlni, mert a CAS sokmilliós perekkel fenyeget, de  én vállaltam, ha a jelmondatunk szerint dolgozunk. "Mindig a rászorulók oldalán". Kérdem én, ki van jobban a segítségünkre szorulva, ha nem a legvédtelenebb gyermek, aki visít, ordít, és mindenbe kapaszkodik, amikor a rendőrök tépik el a szüleitől??!! A "kezelhetetlen" gyermeket elkábítják kísérleti drogokkal, és van olyan "menhely", ahol nyolc gyermekre nyolc gorilla vigyáz.

Szép szóval, és tüntetéssel nem értünk el semmit, most nyilvánosságra hozzuk a bizonyítékokat, és vádat emelünk. A vádemelésig többet nem közölhetek.

Figyeljék a további tudósításaimat, és küldöm a filmet is hamarosan.

A fentieket a legjobb tudomásom szerint írtam.

Addig, aki ért angolul, látogasson el a www.canadacourtwatch.com honlapra.

Vinczer S. Péter