Kép: Google képek sorozata

Régi kedves barátom , Anti -(aki már felülről figyel csak) nevezte el így azokat a gondolat töredékeket, hangulat- rímeket és javításra váró írásokat, amik szerinte még nem készültek el, csak formálódnak.

Közben rákerestem a szóra magára is, és kiderült , hogy:

Ez egy régi újság.Itt a linkje amivel utána nézhettek ti is.

"Az eredeti Mondolat, melyet Szentgyörgyi József debreczeni doktor írt, nem is Kazinczy ellen készült, hanem egy pár olyan szófaragó ellen, a kik rávaló képesség nélkül sportszerűen gyártották az új szavakat és túlzásaikban már a komikum határán is messze túljártak."

http://www.huszadikszazad.hu/kultura/szaz-eves-a-mondolat

Nos ez a pár sor is olyan félig hangosan, gondolkodva, de Nektek leírva sikeredett ilyenre.

 

 

                           Kibékülés

 

Minden hangom, ami szépen szól,

Minden szó, mely még rólunk szól,

Minden képünk , ami bennünk él,

Minden emlékünk velünk remél.

 

Ha életünk ilyen szép volna

Ha régi kedvem boldog volna

Ha semmilyen ború nem találna

Ha az öröm boldogsággá válna.

 

Lelkem sérülékeny szövetét még

Lassan járja át az áldott fény.

Mélyen elnyomja a borús éjjel,

Hogy reggel újra várja életét.

 

Szaladj hozzá drága gondolat!

Rohanj sebesen, vidd a szívem

Soha el nem fogyó üzenetét!

Legyen ezután minden esténk szép!

 

Olyan legyen: puha és sejtelmes,

Titkos óránk,rejtőzködő esténk,

Olyan legyen majd, mínt kivirradó

Halvány színű, csodás reggelünk...

 

  Este van

(Régi házunk emlékére)

 

Este van kis falunkban,

Csendesednek, elcsitulnak,

Becsukódó ablakok mögött

Villanyfények gyúlnak.

Együtt, ott benn a családok,

A mindennapok szaladnak.

Ó, Istenem vigyázz reájuk!

Meddig lehetünk így együtt?

Ki ítélkezhet felettünk?

Lelkünk érzi már...

Míg testünk hazatalál,

Szívünk is egymásra talál.

 

  Megint csak érted..

 

Lassan telepszik ránk az éjszaka.

Minden csillaga velünk marad ma.

Hallgasd meg a dalom kedvesem:

Talán érted bolyongó szivem.

 

Mosoly játszik az ajkaidon,

Csillag látszik a  pilláidon,

Én játszom az összes hangomon,

Mindig is csak reád vágyódom.

 

Szeretnélek én felvidítani,

Magamat őszintén megmutatni,

Nem hallhat meg az érzés és fény!

Ne add fel semmiért, és sose félj!

 

Arcod a semmi ködében dereng

Hihetem, hogy megmaradsz velem?

Keresem a tüzet mely éget,

Nehezen bírnám a veszteséged.

Vissza a bloghoz

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.