Kép: Google képek sorozatból

A közelmúltban megnyitott a szomszédunkban egy zöldséges bolt, mégpedig gyönyörű áruval és igen kedvező árakkal. Olcsóbb volt náluk minden, mint a piacon, ez pedig kíváncsivá tett, így megtudtam, hogy a nagybani piacon vásárolnak, ahová a magyar termelők viszik a termékeiket.

A legnagyobb örömet az a paradicsomfajta jelentette számomra, amit befőző paradicsomnak neveznek, és hatalmas, fodros, ízletes...Én persze naponta felfaltam egy-egy kilónyit és közben tervezgettem, hogy majd befőzök ebből a finomságból...

Mire eljutottam odáig, hogy megrendeljem a befőzéshez szükséges mennyiséget, szomorú hír fogadott: nem volt már a nagybani piacon sem az én kedvenc paradicsomfajtámból, helyette az un. fürtös lett a sláger... Na, az megenni elég jó, - ha nem is ér fel ízben a fodroshoz - de eltenni eléggé hitvány.

Férjem a biztonság kedvéért kiment a piacra, hogy meggyőződjön arról, nem történt-e árulás...Vett 300.-Ft/kg-ért valami fodroshoz hasonlító, szépséges paradicsomot, de a borsos ár miatt nem vette meg a szükséges mennyiséget. (Én pedig nem kezdtem el a befőzést...) A következő piaci sétájáról hazatelefonált, hogy most már 160.-Ft/kg-ért van valami befőző paradicsom. Vegyen-e? Igent rebegtem, közben sajgó szívvel gondoltam a 100.-Ft/kg alatti árra, amennyiért a szomszéd zöldségesnél vettük a befőző paradicsomot.

Nem maradt sok időm nosztalgiázni, mert megérkezett a paradicsom-szállítmány, én pedig nekiláttam a hatalmas munkának: főzni, fűszerezni, turmixolni, üvegekbe tölteni... (Közben megfőztem a korábban beígért madártejet a férjecskémnek, és bedobtam a sütőbe a fűszeres csirkealkatrészeket...)

Lassanként este lett, én pedig már alig álltam a lábamon...

Fél hét körül beborultam az ágyba, és 12 órán keresztül aludtam, kipihenve a fizikai fáradozást, de közben álmodoztam arról, hogy jövőre nem leszek lusta, és idejében elteszem a paradicsomot, hiszen nagyon szeretjük.

A kamrában ott ragyognak a teli üvegek, én pedig büszkén egyenesítem ki fájós derekamat.