2021.06.20. 22:14, Lélek Sándorné Gizella - Ekpafat
A LÉLEKEMBER 1. RÉSZ
KEDVES BARÁTAIM, ISMERŐSEIM, OLVASÓIM ÉS KÖVETŐIM!
INDULUNK!
Igértem indul a sorozat.
A LÉLEKEMBER 1. RÉSZ
Szeretnék egy sorozatot indítani -talán a szerkesztés alatt álló új könyvemben is helyet kapó fejezet lehet belőle, ha kiállja a bublikálási feltételeket,- a lélekemberről. Egy börtönlelkésztől (Lélek Gábor ) hallottam először ezt a meghatrozást. Azóta is kutatom, tanulom a lélekembert.
Fogadjátok tőlem szeretettel az első részt. Tisztelettel kérlek benneteket, segítsetek nekem, írjátok meg őszintén a véleményeteket, építő kritikát örömmel fogadok és hálásan megköszönöm.
Lélekember 1. rész
Valamikor régen, több, mint 50 éve, amikor gyóntató papomtól hallottam először ezt a fogalmat, tudatosan nem nevezem szónak, mert több ennél. Úgy gondolom a mennyei hierarchiában egy különleges lélekcsoportot alkothatanak Isten kiválasztottjai. Teremtés alkalmával más feladatokra lettek kódolva, mint az általános lélek. Földi küldetésük után nagyobb sorspoggyásszal megpakolva térnek majd vissza, sokkal több leckét kapnak, és szigorúbbak a vizsgáik. Talán ezért van az, hogy sokan a poklot is megjárják, mielőtt felismerik a mennyországhoz vezető utat, ami teremtőjükhöz vissza vezeti őket egykor.
Minden lélekember kap egy útitársat a saját csoportjából. Olykor csak a hazavezető hídon találkoznak egymással. Máskor ikerlángként fellobbannak, majd szétválnak útjaik, mert tanulási folyamataikat más tematika szerint állították fent össze, végül ismét keresztúthoz érve a lángok összekapaszkodnak.
Akárhogyan is van, ebben a lélekcsoportban -ikerlángként-mindenki a párját megtalálva térhet csak vissza. Ezt bármelyik kapcsolati formára le lehet vetíteni, nem csak szerelemre és barátságra.
A lélekemberek jelen vannak mindenhol, kórházakban betegként, gyógyítóként, börtönökben bűnözőként, nevelőként, lelkészként. Talán a két szélsőséget megemlítve jobban érthető lesz Istentől kapott –másokat szolgáló-, folyamatosan felturbózott, látható fejlődésben születik meg a, változásuk. Ahogy lehet szajhából szent, úgy lehet a bűnözőből nevelő. Gondoljunk bele, a lélek mennyi mindenre képes, Isten szolgálatában állva lélekemberként folyamatosan cselekvő szeretet gyakorol. .
Félév százada kutatom, tanulom a lélek-, és a szellem csodáját. Saját meglátásom szerint olykor a lélekmberek ép-elmével élnek "skizoid" életet, a kettőséget az a hiány okozza, ami kimaradt gyermekkori-, vagy fiatalkori életükből, nem fejlődött ki a felelősségtudatuk, magukkal és másokkal szemben. Egész életükben ezt tanulják, ennek tökéletesítése a céljuk, földi életüknek a kulcsa, ezért állnak mások szolgálatában, segítőkészségükkel.
Gyermekkorában eldől a lélekember sorsa, boldogsága vagy boldogtalansága. Szülői mintákból építkeznek, épp úgy, mint bármelyik másik lélek, de érzékenyebbek, mai divatos pszichológiai meghatározások szerint, nevezhetjük őket „empatikus” gyerekeknek. Rendkívül jó szívűek, mindig a szegényebbek mellett állnak. Megtanulnak adni… Mindent, amijük van, nem mérlegelnek, nem várnak el érte semmit, maguktól-magukból adnak. Szemtelenül őszinték, ezért bántóak lehetnek akaratuk ellenére, mindent kimondanak, nem görgetnek maguk előtt semmit, tudnak bocsánatot kérni és megbocsájtani. Őszintén, szívből tudnak szeretni, de máshogy, mint mások, nagyon máshogy.
A szeretetenergiájukat, a lélekhúrjait finomabban hangolták. Jobban “kihallhatóak” elválaszthatóbbak a különbőzőségek a felnőttkori szerelem, hálaszeretet, és barátság között, még akkor is ha ezek néha áthallatszanak egymásba. Viszont a gyűlöletet nem ismerik, így a bosszú is távol áll tőlük, az ő csoportjukban ezek a tulajdonságok ismeretlenek.
Lelkükben mélyebben beívódnak a megélt sérülések lenyomatai.
Gyermekkoruk meghatározó szerepet játszik egész életükben, talán ezért többre képesek az énképük formálásában, kialakításában, változásukkal, mint az átlagember. Ez a képességük társadalmi szerepüktől független, lehetnek szajhák, szentek, kétkezi munkások, tudósok, vagy primitív réteghez tartozó egyének, fejlődésük során felcserélődhetnek a szerepek, a sorrendek, értékrendek, hiszen „mindent” megtanulni jöttek.
Pont ezért a lélekemberek, számára az anyag (test) jelentősége elvész, csak a „mag” (lélek) és a szellem marad a fókuszban.
Ők azok, akik saját szabadságukat minden körülmények között képesek megtartani fejlődésük érdekében. Nem korlátozható be a szabad akaratuk körülményeik, vagy környezetük hatására.
Senki nem tarthatja őket érzelmi függőségben, nem birtokolhatja-, nem befolyásolhatja, nem határozhatja meg, kikkel barátkozzanak, kiket engedjenek be az életükbe, kikkel vegyék körül magukat. Egy lélekember el sem tudja képzelni, hogy bárki meghatározhatná, hova mehet, hova nem, kikkel tarthat-, vagy kiktől kell távolságot tartani, netán kapcsolatot megszakítani. Ilyen érzelmi zsarolást senkitől nem fogadna el. Mindenkor aga dönt kiket kell az életébe befogadni, vagy kizárnia.
A mások általi befolyásoltságnál súlyosabb lélekbilincset el sem tud képzelni, a lélek kalodájából nincs menekvés, örök rabságra van kárhoztatva, az, aki mások akaratát teljesítve él, mert lelke rabmadár marad örökre.
A lélekember másokért él, máshogy él, munkájának gyümölcsét szétosztja, de csak azt, amit maga termel meg. A lélekember szívesen bóklászik ott, ahol segíthet, ahol felemelheti az elesetteket, enni adhat az éhezőnek, inni a szomjazónak. Nem megy el a nélkülöző mellett, hogy a tenyeréből ne adjon a „van”-ból.
Szociálisan érzékeny, bárhol megtalálható, ahol segítségre van szükség.
A lélekembereknél egyre kell figyelni, hagyni őket önállóan dönteni, szabadságukban nem korlátozni, semmire nem kényszeríteni, mert az mindenkor paradox hatást vált ki belőlük.
Kapcsolódó írás. Lélek Sándor börtönlelkészről
Folyt. következik. 2. rész
A lélekember máshogy szeret….
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Várom, hogy rajtam kívól lesz-e valaki, akinek tetszenek ezek a gondolatok? Vagy meghaltunk? Pedig nagyon szükséges az összefogás, az egymás bátorítás.
Hiszen a sorozat erről szól. Köszi. Péter