.

Indulás

 

Tikkasztó melegben vártunk a buszra, miközben Apus morgolódott, nem értette, miért ragaszkodom a buszhoz, ebben a hőségben. Nem magyarázkodtam újra, többször elmondtam zarándoklatom a város elhagyásával megkezdem.

A busz pontosan érkezett, alig hogy felszálltam kellemes idő fogadott. Kevesen utaztunk, kényelmesen elhelyezkedtem. A kerekek falták a kilométereket a forró flaszteren. Szemem megpihent a tájon, a Nap sugarai szikráztak a learatott búza néhány centis óarany kalászon. Szalmaóriás-kerekek sorakoztak a mezőn gondosan lefóliázva. Amott egy másik parcellában szemet gyönyörködtető napraforgó tányérok érlelték a magot. Élő ecsetjével meseszép nyári képet festett a természet. Itt-ott a kék eget visszatükröző tavat véltem felfedezni. Nem tudom merre jártuk, amikor tudatomból végleg kizártam a külvilág zaját. Semmi nem zavart tovább ölébe vett a csend és elringatott. Pécsre érve, az átszállási idő kissé hosszúra nyúlt, melyet a visszaút információ begyűjtésével és a terep feltérképezésével töltöttem. Rohantak a percek, megérkezett a Siklósi busz, félóra elteltével a Máriagyűdi fordulóba értünk, a megállóban a házgondnoka várt rám. Bőröndömet elhelyezte az autóban, s elindultunk a házba. A templom közeléhez érve óriási  felfordulás fogadott, a Széchenyi Tervnek köszönhetően teljesen megújul a tér és a zarándokút. A plébánia elé érve magam is meggyőződhettem róla, volt ott dömper, daru és minden egyéb munkagép. Dolgos kezek szorgoskodtak. Kása úr egy dombra mutatott, ahol szép fehér lépcsők vezetnek majd felfelé…

Elmosolyodtam a furcsa látványon.

Áll a templom a maga gyönyörűségében, körötte minden feldúlva, nehéz gépekkel körülvéve, alig pár méterre a Lelkigyakorlatos Ház emelkedik a maga méltóságában, udvarában bokaficamító, kő, kavics, homok.

Pont olyan, mint én vagyok… Állok még és járok botladozva a romokon…

Szememmel kapaszkodom a meglévő szépségbe, a reményt adó templomba, a lelkem megnyugvását váró házba …

A nagy rumli nemsokára eltűnik, felváltja helyét a megújulás szépsége, mely körül öleli a kegyhelyet.

 

A házba lépve egy másik dimenzió küszöbére értem. Az időt, teret érzékeltem, még is ég és föld között lebegtem. A vastag falak hűse a bőröm simogatta, a falépcsőn feljutva csillogó kőpadlón napsugár-gyerekek kergetőztek.

A folyóson a gondnok felesége Szilvia várt, a szobába vezetett. Pár pillanatig nem tudtam megszólalni, ilyen szépséget soha nem reméltem. Kedvesen felsorolta, mit, hol találok, majd részletezte miért javasolja azt a szobát, de nézzek szét, ha másra gondoltam, választhatok, hiszen az egész házban egyedül vagyok.

Abban a szent pillanatban ismét tanúságot kaptam, mennyire szeret engem az Isten. Egyedül szerettem volna lenni, csak vele beszélgetni, megpihenni, átgondolni az életem, hibáimat, mulasztásomat megbánni, élőktől, holtaktól bocsánatot kérni és megbocsájtani mindenkinek. Megtisztulni, megújulni, és lám mindezt megkaptam, nemcsak a lelkemmel, a szememmel is láthatóvá tette… A gyógyulást is remélhetem, ha kiérdemeltem…

 

Folyt. Köv.

Előzmény: //ekpafat-kistarogato.gportal.hu/gindex.php?pg=34333138&postid=1244965

 

 

 

 

 

Vissza a bloghoz

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.