Egy kis történelem....

Több millió évvel ezelőtt kialakult a fajfenntartás. A hosszú folyamat végén az volt a nyertes, ahol külön hím és nő egyed lett. Ez megfigyelhető a növény és állatvilágban. Az emberiség fejlődésében sok a tabu a társas kapcsolatokban. A rokonok közötti házasság infantilizmushoz, más genetikailag öröklődő betegségekhez( vérzékenység, stb) vezethet. Ezért nagyon szigorú szabályokat vezettek be, amelynek a vallás volt az őrzője.
A nemi aktivitás és a társas kapcsolatok közötti összefüggés megfigyelhető a csimpánz és a bonobo fejlődése között.

És most találkozunk egy egyre növekvő csoporttal a homo mássággal, amely csoportok azt vallják, hogy nemi másságuk élvezzen minden csoporttal azonos jogokat. A növények, az állatok, sőt, még az emberek is harcoltak a természettel, a természetes kiválasztódással. Évtizedekig, évszázadokig folyt a küzdelem a fennmaradásért, az életképességért. A homo másság ezt az utat akarja lerövidíteni talán azért, mert érzik nem életképesek, vagy éppen hiányzik belőlük a kitartás. Több milliárd embert nehéz pár tízezer embernek meggyőzni, hogy övék a valódi alternatíva.
A követeléseik mögött lelki sikertelenség áll, az élet értelmének a nemi élvezetek örömszerzése által. Az élet nem csak az orgazmusról szól. Egy egészséges emberi lélek nem elégszik meg csupán a nemi orgazmussal, mert különben lelkileg sivárrá válhat. Az egyre több és erőteljesebb nemi élmény, a "mindent kipróbálás" nem helyettesíti a fiú-lány, férfi-nő kapcsolatot.

Micsoda izgalom volt számomra, mikor kukucskáltam az ablakon, és vártam a locsolókat, az első tétova lépéseket a tánciskolában. Aztán jött a párválasztás, a leánykérés, mikor (most már férjem) keze remegett az izgalomtól, mikor édesapám elé állt, és megkért. Aztán jött az esküvő, és a gyerek. A más állapot valami csodás. Az első időben az ember szervezete megpróbál alkalmazkodni a pocaklakóhoz, de ez az albérlet több gondot okoz, hányás, szédülés, ájulás. Amikor úgy érzi a leendő anyuka, hogy már mozdulni se tud, na akkor édes-fájdalmas vajúdással megérkezik a trónörökös. Majd utána nemsokára az összes rokon, és kitalálja kire hasonlít a gyerek. Ezeket az élményeket nem lehet helyettesíteni (bocs a trágárságért, fáj leírnom a szavakat, de igazak!), gyere szivi szopj le a következő utcasarkon.

Ha valaki nem olyan nemi identitású, mint én, tudomásul veszem, nem lehet mindenki egyforma. De az soha nem lehet alku tárgya, hogy mely élvezet élvez prioritást a másikkal szemben. Mert aki homoszexuális, annak kompenzálni kell a személyiségét azzal, hogy több jogot kapnak? De most nem is éppen a homoszexuálisokról, hanem a tőlük is furcsább nemi megnyilvánulásokról van szó! Hogyan várnak együttérzést azoktól, akiket porig aláznak? Hogyan várják a társadalmi elismerést, ha éppen a társadalmat köpik szemközt?
Több ezer évre visszamenőleg mindig voltak olyan emberek, akik különlegességükkel kivívták vagy a tiszteletet, vagy a viszolygást. Emberek vagyunk, sok ezer éves fogalmakkal, szókinccsel, kommunikációval. Ezt sem törvényekkel, sem kényszerítéssel nem lehet felül írni. Amely ember csoportok ezt teszik, az emberi evolúció zsákutcái. Mert van változás, van fejlődés, ezt mindenki elismeri. De ez lassú folyamat, és soha nem tudni mivé lesz. De a természet önfenntartó ösztöne mindennél erősebb! Ha az ember győz, ha nem (Majmok bolygója).