.

2015. június 24-én pódiumbeszélgetést tartott az OIKOSZ Alapítvány a Belvárosi Polgári Szalonban.

Résztvevők: 

Panyi Miklós szerző-kutató, az Európai Parlament volt sajtótanácsosa,

Stefka István, a Békemenet szervezője, a PestiSrácok.hu lapigazgatója, Nagy Ervin filozófus-politológus, az  OIKOSZ Alapítvány elnöke,

Moderátor  Szarvas Szilveszter, a PestiSrácok.hu főmunkatársa volt.  

Sokan és sokszor idézték már a konzervatív politikus, filozófus szállóigévé vált mondatát, miszerint  „A gonosz diadalához csak annyi kell, hogy a jók tétlenek maradjanak.” (Edmund Burke).

Ez a „tétlenség” adódhat abból is, hogy  a jók méltatlannak tartják méltatlanokkal harcba szállni.  Talán a Békemenet volt az a tömegmozgalom, amely rácáfolt a fentiekre. De nem lehet mindig százezreket az utcára hívni, amikor a baloldal legelvetemültebb tagjai a maguk boszorkánykonyhájában kifőzik sötét terveiket, majd különböző fórumokon tálalják azt –  hol az Európai Unió, hol a sajtónyilvánosság elé, hol a mi agyunk „mosásával” kísérleteznek szórólapok terjesztésével.

Miért és hogyan történik mindez? Erről is szólt az OIKOSZ Alapítvány mai rendezvénye.

Sokáig lehetne sorolni a fentiekhez hasonló technikával készült, a méregkeverésre emlékeztető rágalmakat, míg az egész rágalomhadjárat természetrajzát megismernénk. A beszélgetés tulajdonképpen erre a sajátos receptúrára világított rá, például azzal, ahogy a baloldali sajtó-guruk vagy akár a volt és jelenlegi – magukat ellenzéknek nevező (az ellenség inkább fedi a tényeket) baloldali EU képviselők kiragadva egy-egy mozzanatot a magyar közéletből, rögvest a saját őrült víziójukat vetítik mögé – nácizmusról, antiszemitizmusról, idegengyűlöletről.

Vagy azt a technikát, amikor egy féligazságot kimondva oldalakon keresztül taglalják a magyar jobboldal, de főleg a Kormány állítólagos bűneit. Ezért lehetséges az a szomorú, és most már sorozatosan előforduló lejáratás, amivel Magyarországot az Unió pofozóbábujává alacsonyítják, s nem veszik észre, hogy közben saját maguk is csontig besározódnak. De mit is várhatunk azoktól, akik szerint 2006-ban nem lőtt senki gumilövedékkel, nem volt rendőr terror az 1956-os forradalom 50. évfordulójának nagyobb dicsőségére.

Békemenetet nem lehet minden hónapban szervezni, de a mai beszélgetéshez hasonlókat rendezni, szervezni – akár nagyobb propagandával és nyilvánossággal is – biztosan nem volna haszontalan vállalkozás.

Meg kell szólítani az embereket, a valóságról tájékoztatni, törődni velük akkor is, ha éppen nincs választási kampány! Ma ez történt. Köszönjük!

                                                                                                                                                                                K. Patakfalvy