Dér András négy részes dokumentumfilmet rendezett Antall József miniszterelnök életéről. Az első két rész elkészült, és tegnap megnéztük az Uránia moziban. Szívből ajánlom mindenkinek, aki odafigyel politikusaink tevékenységére, mert Antall József erős egyénisége és példaértékű élete, elgondolkodtató és - hibáival együtt - sok tekintetben lenyűgöző. Én önkéntelenül összehasonlítottam az ő fiatal személyiségét a mai, ordibáló, sípoló, csápoló, közönséges, durva szavakat és gesztusokat használó bértüntetőkkel, és rettentő honvágyam támadt abba a világba, amikor még hozzá hasonlítottak az értelmiségi fiatalok! Köszönet Dér Andrásnak ezért a filmért!

2000-ben, halálának hetedik évfordulóján, Eszmények és remények c. írásomban, én is megkíséreltem megmenteni a gyengülő emlékezet és a kérlelhetetlen idő rombolása elől, hogy élete mit jelentett az én nemzedékemnek, és személy szerint nekem.

Ezt szeretném két részletben megosztani a kedves olvasóval.

Kedves Tárogatós Hölgyeim és Uraim, 

Talán nem baj, ha nem mindig aktualitásokról beszélünk itt. A márciusi sok közéleti durvaság után, nekem már nagyon hiányzanak a csendes, békés idők, jobb híján megidézek hát, egy gyerekkoromból őrzött csodát.

 A csönd, a csend, ez az ezer hangon hallgató és hallható varázslat, a legnehezebben elérhető kincs nekem, s ha rálelek, az ma is a legnagyobb luxus az életemben.  Gyerekkoromban kétségtelenül a karácsony délután Jézuska váró csendje volt a legkedvesebb számomra, de volt egy másik felejthetetlen is, egy-egy nyári délután csendje, egy kis falu istállójában.

Amire a természet tanít....

Zsófi néhány napig nagymamájánál volt, mert a szüleinek el kellett utaznia a fővárosba.