A meleg, szép nyári napoknak egyszer csak vége szakadtak.

Peti borongós reggelre ébredt. Semmi kedve nem volt óvodába menni. Jó lett volna sokáig lustálkodni a kényelmes ágyban.

Édesanyja ébresztgette.

–Ébresztő, kicsi fiam! Reggel van, indulni kell az oviba.

Kisfiú úgy tett, mintha nem hallaná édesanyját. Fejére húzta a paplant.

–Peti, drágaságom, keljél fel! El fogunk késni.

Hiába volt kérés, könyörgés a kis álomszuszék nem volt hajlandó felkelni.

Édesanyja nem tudta, mit tegyen. Sajnálta Petit. Tudta milyen rossz borús, hideg reggelen ott hagyni a jó meleg ágyat.

Legalább sütne a nap, sugarai beragyogná a szobát, mint nyáron. Ilyenkor a kisfiú mindig vidáman ugrott talpra.

Édesanyja a konyhában azon törte a fejét, hogyan tudná kisfiát felkelteni. Semmi okos gondolat nem jutott az eszébe.

Kinézett az ablakon. Az égen sötét esőfelhőket kergetett az őszi szél. De egy pillanatra, mintha a fellegek mögül kikukucskált volna egy napsugár.

A nő először azt hitte, csak képzelődik vagy rosszul lát. Még a függönyt is elhúzta, hogy jobban lásson.

Nem a szemével volt a baj. Valóban egy kicsi napsugár bújt elő, és egyenesen Peti édesanyja felé tartott.

Napsugaraknak nem kell kinyitni az ablakot. Üvegen is át tudnak menni. Nem telt bele egy másodperc, s máris a konyhában volt.

A nő nagyon elcsodálkozott. Mindenhol körös-körül ólomszínű ködös levegő telepedett a házak tetejére, csak konyhájukban táncolt vidáman egy kicsi napsugár.

–Hol van Peti? – kiáltotta harsányan.

–Bent van a szobában. Nem bírom felkelteni - válaszolta édesanyja szomorúan. – Bizonyára ez a csúnya őszi idő az oka.

–Na, majd én felkeltem – indult el a kicsi napsugár a fiúcska szobája felé.

Gyorsan bebújt a kulcslyukon, és az ágya mellett termett.

–Ébresztő, kicsi barátom – ébresztgette vidáman.

–Nem akarok felkelni. Nem szeretem ezt a ronda időt. Miért nincs mindig nyár, amikor meleg van és süt a nap?

–Igazad van, ma reggel valóban csúnya az időjárás. Ezen nincs semmi különös. Az ősz már csak ilyen.

–Brrr! – rázta meg a fejét a kisfiú. – Milyen szépségei vannak az ősznek?

–Milyenek? Ha most szépen felkelsz és elmész az óvodába, ígérem, délutánra elrendezem Őszapóval, hogy szép napos idő legyen. Ha ősz is van, ez nem azt jelenti, hogy mindig csúnya, hideg időnek kell lenni. Ennek az évszaknak is megvannak a szépségei.

–Mik azok? – kérdezte kíváncsian Peti.

–Ilyenkor nagyon jó sétálni a parkban, erdőben, nézni a csodás színes tájat. Gyűjthetsz gesztenyét, sok – sok sárga, vörös falevelet, meg még rengeteg dolog van, amit érdemes ősszel csinálni. Fogadj szót édesanyádnak, menjél el az óvodába, és ahogy ígértem ebéd után találkozunk az óvoda udvarán. Meglásd, milyen jót fogunk játszani!

–Nem fog esni az eső?

–Mondtam már addigra kitisztul az idő, és sütni fog a nap.

Peti kicsit kételkedve, de kimászott az ágyából. Édesanyja csodálkozott is, hogy mi történt kisfiával. A napsugár még egyet – kettőt táncolt az ablak párkányán, majd eltűnt egy éppen arrafelé úszó felhő mögött.   

A kisfiú fázósan ment édesanyjával az oviba. Egész úton az eget kémlelte. Azt várta, mikor lesz már jó idő.

Sajnos nem úgy nézett ki, hogy az idő megjavul. Egyre sötétebb felhők tornyosultak felettük.

–Siessünk kisfiam, mindjárt elázunk! Nyakunkon a hideg őszi eső – mondta az édesanyja és meggyorsította lépteit.

Az óvoda kapujában elváltak. Peti játék közben is ki – kilesett az ablakon, hogy vajon a napsugár jóslata, mikor válik valóra?

Ebéd közben valami furcsa dolog történt. Hirtelen eltűntek a sötét felhők az égről, és kisütött a Nap. Egy szempillanat alatt minden megváltozott.

A gyerekek hangulata is vidám lett. Alig várták, hogy kimehessenek az udvarra.

Olyan jó volt futkosni a cirógató, őszi napsütésben. A fákról színes levelek hulltak le a földre. A gyerekek egymással versenyezve gyűjtötték azokat. Az óvó nénik mosolyogva nézték őket.

Nehéz is volt meggyőzni az apróságokat, hogy ebéd után aludjanak egy kicsit.

–Óvó néni, olyan szép idő van. Hadd játszunk még az udvaron! – kiabálták kórusban. – Majd holnap bepótoljuk!

Rendnek kell lenni egy oviban. Nem lehetett megengedni, hogy elmaradjon a délutáni alvás. Bármennyire is fájt az óvó néninek a szíve, bevezényelte a csöppségeket.

Peti nem is tudott igazából aludni. Csak feküdt a kicsi ágyon és nézte az ablakot, ahol egyszer csak bekacsintott a napsugár. Észrevétlenül végigsiklott a szoba falán, majd egészen a kisfiú ágyához lopózott.

–Szia, barátom! - súgta Peti fülébe. – Ugye nem csaptalak be? Meglásd még lesz sok – sok ilyen szép őszi nap. Minden évszaknak megvan a maga szépsége. Most aludj egy kicsit!

Peti behunyta a szemét, s arra ébredt, hogy a dadus ébresztgette.

–Ébresztő, Peti! Itt van érted édesanyád. Ma előbb elmehetsz haza. Édesanyád azt mondta, jó idő van és sétáltok egyet a közeli, őszi parkban.

Peti boldogan rohant édesanyjához. Tudta, mindezt a kicsi napsugár rendezte el neki.

Nem győzött hálálkodni, amikor kilépett az udvarra.

–Édesanyám, ma reggel a napsugár barátom megígérte, hogy szép idő lesz. Nem is olyan csúnya évszak. Ugye a parkban szedünk sok - sok, színes falevelet?

─ Igen, drágaságom – válaszolta a nő, és kéz a kézben elindultak az őszi napsütésben