Micóka mikulása

Nagy gond ám, ha egy kisfiú már ötéves, és kérdez, ám a felnőttektől nem kap egyértelmű választ.
A hirtelenszőke, pisze orrú Micóka, a nagyapját kérdezgeti, hányat kell még aludni, amíg jön a Mikulás. Addig - addig számoltatja a fehér hajú öreget, amíg maga is megtanulja a számokat egytől tízig.
Először az oviba jön a Mikulás bácsi, verset is mond neki és kap tőle piros csomagot, melyben csokoládé mikulás van, meg keksz, cukorka és dió, Balaton szelet és mogyorós csoki, és meg kókuszos szaloncukor, persze virgács is, aranyozott. Pedig azt csak a rossz gyereknek kellene kapni, s nem is érti, neki miért tett a csomagjába a Mikulás bácsi, hiszen jó kisfiú. Legalább is mindenki azt mondja.
Biztosan sokat dolgozik a Mikulás bácsi, úgy, mint anya és apa, hiszen náluk is hagy számára csomagot, meg papánál is és még a szomszéd néninél is jár, hogy otthagyjon egy hatalmas csokoládé mikulást.
Dörzsöli is Micóka a pisze orrát, mint mindig, ha erősen gondolkodik a világ folyásán.
- Papa, a felnőtteknek miért nem hoz a Mikulás bácsi ajándékot?
- Mert felnőttek, kisfiam. Akkor kaptak ők is, amikor gyerekek voltak.
- És a felnőttek már nem érdemlik meg a csokoládét?
Az öreg szeme nevet, legszívesebben rávágná a választ, valóban nem érdemlik meg, de erre újabb kérdést kapna és nem biztos, hogy meg tudná válaszolni ötéves unokájának.
- Dehogynem, megérdemelnék, de a Mikulás bácsinak nincs annyi ideje, hogy annak a sok felnőttnek is adjon ajándékot. Kevés az ideje és egyetlen gyereket sem akar kihagyni. Ezért már a felnőttekre nem jut ideje.
Micóka orra már pirosabb, mint a csokoládé mikulásé, abbahagyja hát a dörzsölését.
- Mondd, papa, ha adok az én ajándékomból, megharagszik rám a Mikulás bácsi?
- Dehogy haragszik, örülne neki.
A kisfiú elszalad az ablakhoz, és két nagy csomaggal tér vissza. A nagy piros mikulást otthagyja az ablakban.
Kiönti a tartalmukat az asztalra és rakosgatja három kupacba. Egyet anyának, egyet apának, kettőt magának.
- Virgácsot is kaphatnak? – néz fel nagyapjára.
Az öreg csak bólint, komolyan küzdve az elfojtott nevetéssel. Erőt vesz magán és komolyan válaszol unokájának.
- Kaphatnak, bizony. De be kell csomagolnunk, kitesszük az ajtó elé, hogy meglássa a Mikulás bácsi és elvigye nekik. Jó lesz
Úgy is tesznek. Hiába fekszik le aludni Micóka, egyre az jár fejében, vajon mikor jön ide az ajándékokért a Mikulás bácsi. Hallgatózik, ha a lépcsőházban csapódik egy ajtó, úgy véli, most kel útra az ajándéka.

Arra ébred, hogy papa elkészítette már a forró kakaóját, amely a vajas kaláccsal együtt a szokásos reggelije. Most azonban mezítláb rohan a bejárati ajtóhoz, hogy megnézze, mi történt a csomagokkal.
- Eltűntek, papa, eltűntek! Elvitte őket a Mikulás bácsi!
- Ez a világ rendje, Micóka. Hanem, nem szabad elárulnunk, hogy segítettünk a Mikulás bácsinak. Ez a kettőnk titka.
Miközben jóízűen kortyolgatja a kakaót és nagyokat harap a kalácsból, a város két ellentétes részén munkába indulnak a szülei.
Anyja magas sarkú, divatos csizmájában belebotlik az ügyetlenül megkötött csomagba. Melyik szomszéd gyereke lehet olyan ügyetlen, hogy elhagyja? A szomszéd ajtó elé rugdalja a vékonyka piros zacskót, összehúzza magán a bundát és hívja a liftet. Még a kocsiban is bosszankodik.
Apja egyszerűen rálép a csomagra, súlya alatt széttörik annak teljes tartalma. Nem tehette oda más, mint az ügyeletes barátnője. A kis hülye, tudhatná, hogy nincsenek vele komoly szándékai. Felkapja a piros zacskót és kifelé menet kidobja a kukába.
Az öreg megvárja, amíg Micóka befejezi a reggelijét, elveszi előle a tányért és a bögrét, és helyére odaállítja a nagy piros mikulást.
- Nézd csak, ezt találtam reggel a papucsomban. Nem tudod, hogyan került oda?
A kisfiú nagy komolyan a szemébe néz:
- Papa, a titok, az titok.

b.kép:Caesarom-kép