Az én kálváriám 13. állomás. Jézus testét leveszik  a keresztről éa fájdalmas Anyja ölébe helyezik

A keresztút legmegrázóbb eseménye, Mária az Édesanya veszíti el gyermekét, Jézus testét ölébe helyezik, mielőtt sírba teszik.

Most! Kérlek benneteket -akik megtiszteltek és olvastok-, álljatok meg egy percre…Mit éreztek? Hány Mária él közöttünk halott magzatának emlékével az ölében? Rájuk is emlékezzünk ma részvéttel.

Kísérjen el benneteket ez az érzés, segítve Mária semmihez nem hasonlítható fájdalmában.

Vizsgáljuk meg lelkiismereteinket, háborgó lelkünket.

Milyen könnyen dobunk kavicsot az állóvízbe, amikor félünk, féltjük szeretteinket, s talán nem bevallottan magunkat.

Mitől? Betegségtől, bizonytalanságtól, csalódástól.

Aki födi életének nagyobb szakaszát már bejárta, tudja, hány göröngyben bukott el, meddig hordott lábát felsebző kavicsot a cipőjében.

Sokan ismernek bennünket, látják arcunkat, talán még a könnyeinket sem titkoltuk el előlük, de, de, hogy valójában mi zajlik lelkünk tengerében, azt senki sem tudhatja. Megtépázott vitorlavásznunkat szaggatja a szél, és sodor az ár, egyre messzebb a kikötőtől. Gondolatrokkáinkon peregnek az orsók fonják a fonalat sorsunk palástunkhoz.

Minden ember kétéletet él, egyet kifelé a külvilágnak és egyet lelkében, amit Teremtőjén kívül más nem ismerhet. Nem láthatja, nem tudhatja, hányszor zokogunk mosolyunk alatt, valóban, csak az Isten tudja. Hány ajtót csukunk be magunk után, és nyitunk ki titokban, egy életen át, csak a végállomáson számoljuk meg, mielőtt útra kelünk. Ez a mi szent titkunk.

Átszellemül, magát is alig ismeri fel az ember, amikor kitárja lelkének ajtaját, betekintést enged az Atya szolgájának, gyóntató papjának. Így jártam én is.

A keddi szentmise képét megpillantva. Szentgyónás után mise keretében a betegek kenetének szentségére várva, hogy homlokomra, kézfejemre kerüljön a megszentelt olaj. Megszabadítva minden bűnömtől gyolcsfehérbe öltöztetve lelkemet várjam a hazavetés angyalának be nem jelentett érkezését, és a közeli Feltámadást.

Nincs feltámadás keresztút nélkül!

Keresztúti ének

A keresztről Jézus drága testét

Édesanyja karjaiba tették.

Nincs a földön annyi tenger bánat,

Mint amennyi szent szívében támadt.