A második karácsonyra készülök, nélküled2014.11.20. 18:13, Nemes Kiss Kata
Mennyből az angyal 2014
A második karácsonyra készülök, nélküled
Tíz hónapja még kerek, és egész volt minden. Óvatosan benyitottam a szobádba, kezemben tálcával, rajta kis pohárkában likőr, gőzölgő tea, és habzsi-dőzsi. Szeretted, ha többféle étel van a tálcádon. Mindenből egy kicsi. Pár falat szalonna, pár karika kolbász, vaj, tepertő, szikkadt kenyér, sajt, tálkában lekvár. Ez volt a habzsi-dőzsi. Beléptem, -jó reggelt, hasadra süt a pap, mondtam, s te kinyitottad a szemed, és felragyogott a mosolyod. Odaültem melléd, a tálcát az öledbe tettem, - egy kis "motalkót" is hoztam, - szóltam, s olyan élvezettel szürcsölted a likőrt, mintha mannát tettem volna eléd. Eres, vékonyka kezedbe fogtad a kést, villát, és olyan elegánsan fogtál neki a reggelid elfogyasztásának, mintha kritikusok ezer szeme lesné a mozdulataidat. Ott ültem, és mosolyogtam, és végtelen békesség volt a lelkemben, s azt kívántam, minden egyes reggelen, hogy sohase múljon el ez a béke-hangulat, hogy sokáig kitartson a csoda. Akkor, azon a reggelen is ilyen csodálatosan kezdődött a reggeli napunk. A mosolyod még ott ült a szád sarkán, de az első falat után leesett a kezed, és kihullott a kezedből a villa. Elnehezedtél, fejed félrebillent, és tudtam, hogy nagy a baj! Tudtam, hogy elérkezett az a pillanat, amitől rettegtem, amit nagyon elodáztam volna, amit nem akartam megélni... Hamar jött a mentő, emlékszem a szirénaszóra. A korház beteg bejárójánál kikaptak a mentőből, már három ápoló sürgölődött körülötted, pillanatok alatt bent voltál a vizsgálóban, és engem nem engedtek hozzád. Kint álltam a folyosón, a rettegés hideg izzadság csíkokat húzott a hátamon, és csak vártam, egy biztató szóra, egy biztató pillantásra, de nem jött senki, hogy megfogja a kezem. A 258-as ének szövegét kezdtem mormolni: Fohászkodom hozzád Uram, Istenem, Kérlek kegyelmesen hallgass meg engem... Végre kihoztak a vizsgálóból, futásban vittek fel az osztályra, és mire bemehettem hozzád, már gépekre voltál kötve, és csak fogtam a kezed, letöröltem a kín verejtékét a homlokodról, és feltettem a kérdést, amit nagyon nem akartam. Elengedjelek, drágám? Menni szeretnél a Te Urad elé? Mosoly jelent meg a szájad sarkán, és bólintottál. Fogtam a kezed, és imádkozni kezdtem, Miatyánk, aki a mennyekben vagy, és te hangtalanul, némán mondtad velem az imádságot, s az Ámen után békés mosollyal elaludtál. Még egyszer kinyitottad a szemed, mosolyogtál. Földöntúli boldogsággal rám néztél, hosszasan, és tudtam,, hogy már ott vagy, kész átlépni azon az ajtón, ami csak odafelé nyílik, visszafelé soha. Az utolsó nézéseddel elbúcsúztál tőlem. Benne volt a köszönet, a hét év gondoskodásért, ápolásért, szeretetért. Fogtuk egymás kezét, s te egyszer csak elengedted az enyémet....
|
Kedves Kata! Kívánok neked erőt és megbékélést. Nehéz elengedni szeretteinket. Bizony nekem is édesapám, édesanyám és a hugom is már elment. A hiányát mindig érezni fogod, de az idő begyógyítja a sebeket.