Karácsonyi készülődés

Borzasztó fájdalmakkal és 3 napos öntudatlanul fekvéssel a kórházi ágyon végre idehaza a Karácson ünnepére.
Mennyire örüljek, kérdezem magamtól. Lesz még karácsonyom? Nem ígértek semmit az orvosok. Még nem tudják, hogy túlélem-e. De gyermekem soha sem lehet, hisz elrádiumoznak. Szemembe mondva egész más volt, mint amikor előtte is éreztem belülről. Ájultan estem össze. 3 nap után magamhoz térve és a fájdalmas kezelés után végre otthon. Még vár rám több kezelés és sugárzások, ha megérem.
Itt a karácsony, megérem, még a többit is Istenem mit tegyek? Tedd széppé és bízz hallottam, hogy súgják a fülembe.
Igen széppé teszem, akár utolsó akár követi sok - sok még. De ez MOST VAN.

Hahó, kedveseim mit is együnk, mit is süssek, hát mit ültök itt, mint aki nem tudja, mit hoz a holnap? Én tudom, csodaszép Karácsonyt.

Konyhát hamarosan betöltötte a sütemények és az ételek bódító ízeinek illata.
Konyhaajtó, szokás szerint ilyenkor csukva, hisz akkor nincs meglepetés. hallom apucikám papucsának tompa hangját, már kopognak is az ajtón, bejöhetek, csak inni szeretnék. Természetes volt, hogy Ő lesz az első, aki magához tér és követni fog. Nem vágtam vissza, van víz a fürdőszobában is..nem nem lehet..csomagoljátok az ajándékokat. Ne felejtsétek el a kutyámat sem.
Lázasan dolgoztam, hiába fájt mindenem, beszűrődött hozzám a kinti halk beszéd, papírok zörgése, zizegése...mosolyogtam..éreztem, hogy beindult az élet.

Elkészülve a legszebb terítéket előszedve terítettem, díszítettem az asztalt. Kérdeztem, kész a fa, ajándékok, mert akkor nincs vacsora.

Majd a csengőt megrázva hívtam szeretett családomat a karácsony esti asztalhoz.

A betegségem miatt éjféli misére nem gondolhattam, de a Karácsonyfa mellett karácsonyi énekeket dalolva, csillagszórók fényében bontottuk ki az ajándékokat, mindig Nálunk kezdtük, majd mentünk át a másik szobába a szülőkhöz. Boxer kutyám már tudta a sorrendet, várt nyugodtan, hogy mikor kerül rá a sor.

Ajándékozás után jött az ünnepi vacsora, hangulat vidám volt, mert így akarta az én Istenem oda fent. Belül mindenki sírt, de vidáman ültünk az asztalnál, szokás szerint apukámmal viccelődtünk.
Istenem belül mindenem fájt, testem és lelkem. De most csak egy volt az igazi érték, hogy ez szép legyen és felejthetetlen. Igen az is volt. Soha nem volt többet ilyen, mint a halál torkában. Akkor ezt tudtuk és, hogy nekünk soha nem lesz gyerekünk.

Másnap csak elmentünk együtt a templomba, mintha minden más lett volna. Ünnepélyesebb volt, felemelőbb.

Ünnepeket követték a további kezelések, sokat már eszméletlen állapotomban tették meg az orvosok, mert kibírhatatlan volt a fájdalom.

De mindig segített a csodálatos Karácsonyom a Családommal.

Átsegített mindenen, még az orvosok sem hitték el.

Sok-sok Karácsony követte, de ez egy különleges Karácsony volt a halállal küszködve.

Köszönöm URAM, hogy megsegítettél és erőt adtál. Karácsony Szent Ereje!