Álom-novellák

2.

Egy újabb álmomat szeretném megosztani veletek.

Sokan nem hisznek a földönkívüliekben, az úgynevezett UFOK-ban.

Ez a történet elsősorban nekik szól, emellett azoknak is ajánlom, akik hisznek bennük.

Galaxisunkban szinte megszámlálhatatlan csillag létezik, s mindhez tartoznak bolygók, holdak.

Mi okunk lenne azt feltételezni, hogy egyedül vagyunk ebben a folyamatosan táguló Világegyetemben?

Én gyermekkorom óta hiszek bennük annak ellenére, hogy semmiféle bizonyítékát nem láttam addig a bizonyos napig, amikor is ez a különös álomélmény meg nem történt velem.

Két és fél évvel ezelőtt a férjem és Én jegyben jártunk, s tervezgettük az esküvőt.

Kb. egy hónappal az eljegyzés után a megannyi hétvégék közül – amit nála töltöttem – az egyiken, amikor esténként magam maradtam a szobámban, s elnyomott az álom, egyszer csak különös lényekre lettem figyelmes.

Gyönyörűek voltak, a szépségük emberi szemek számára leírhatatlan volt.

„Gyere velünk! Gyere velünk a hajónkra!” - suttogták, s az ablak felé mutattak.

- A hajótokra? - kérdeztem kételkedve, hogy valóban jól látom őket, hogy ott vannak.

„Gyere, elviszünk egy kis űrutazásra! Hisz mindig erre vágytál!”

- Kik vagytok? Honnan kerültetek ide?

„Plejádiak vagyunk! Onnan jöttünk, ahonnan Te is származol” - hangzott az egyszerű válaszuk, s kicsalogattak az ágyamból, amely felett lebegtek.

- Angyalok vagytok? - kérdezősködtem tovább, mire ezt a választ kaptam.

„A földiek így hívnak minket, pedig ők is mind azok. Emberangyalok vagytok!”

A hangjuk lágyan csilingelt a fülemben, miközben Én is a magasba emelkedtem, s követtem őket az ablakhoz, mert ott várt a hajójuk.

„Gondold azt, hogy belül vagy! Itt nincsenek ajtók, mint nálatok a Földön! Egyszerűen csak elgondoljuk, hogy belül szeretnénk lenni, s megtörténik.”

- Gondoljátok, hogy erre Én is képes leszek? - kérdeztem erősen kételkedve a szavaikban, miközben egyensúlyoztam az ablakpárkányon, nehogy leessek.

„Bízz magadban! Sikerül, ha így teszel!” - hallottam a válaszukat, s aztán eltűntek a hajó belsejében, magamra maradtam.

- Hát most mit tegyek? Könnyű azt mondani, hogy bízzak magamban?!

„Győzd le a félelmeidet! Képes vagy rá!” - hallottam továbbra is a hangjukat a fülemben, s rászántam magam, hogy megtegyem a döntő lépést.

Lehunytam a szemem, s koncentráltam, majd pillanatokkal később belül voltam a hajóban.

Elcsodálkoztam mind magamon, hogy sikerrel jártam, mind azon, amit a hajó belsejéről tapasztaltam.

A falakat kristályok borították, káprázatos színösszeállításban, miközben ennek ellentéteként a hajó belsejében lévő berendezések egyszerűségről árulkodtak.

Álmélkodásomat látva előkerültek a vendéglátóim, s mintha csak kitalálták volna a gondolataim, így válaszoltak a ki nem mondott kérdésemre:

„A kristályok az energiát adják, a számodra egyszerű berendezések pedig a harmóniát.”

Bólintottam, hogy megértettem, mire így folytatták:

„Gyere velünk, már várnak Téged!”

Csodálkozó pillantásomat látva, csak intettek, így megindultam utánuk.

Egyik teremből a másikba haladtunk, mialatt éreztem a falakból áradó energiát, melyek a kristályoktól származtak.

Egyszer csak hirtelen megálltunk, s egyikük megszólalt:

„Itt várj! Bejelentelek!”

Aztán magamra hagytak, mindketten eltűntek a fal másik oldalán.

Kezdtem megszokni, hogy hol megjelennek előttem, hol „köddé” válnak.

Így már meg sem lepődtem a következő furcsaságon, a fal egyszer csak ketté nyílt.

Egy magas sudár alakot láttam a terem másik végében – Nekem pontosan háttal – állni.

„Lépj be! Lord Sananda már vár!” - suttogták ismét a fülembe, s megilletődve csendben léptem be, hiszen bárki számára megtiszteltetés lenne a vele való találkozás.

Megálltam az „ajtó” másik oldalán, s csendben várakoztam, bár nagyon kíváncsi voltam, mi lehet az oka, hogy idehívatott, mégsem mertem megszólalni.

- Gyere közelebb hercegnő! - fordult hirtelen hátra mosolyogva, szinte biztatva ezzel, hogy a színe elé járuljak.

Tettem néhány bizonytalan lépést, miközben a szavai még mindig furcsán csengtek a fülemben:

„Hercegnő, Én? Vajon miért nevezett így?”

- Mindig tudni akartad, hogy ki is vagy valójában? Most meg elcsodálkozol azon, hogy hercegnőként üdvözöltelek?!

- Én egy egyszerű lány vagyok, egy írónő, tele fantáziával. S most ezt is csak álmodom, s ha felébredek, akkor otthon leszek az ágyamban, s nem is fogok emlékezni arra, amiről itt fantáziáltam.

- Még évekkel később is emlékezni fogsz erre a találkozásra, amikor majd engedélyt kapsz rá, hogy le is írd!

- Akkor megmagyaráznád, miért szólítottál hercegnőnek Lord Sananda?

S egyáltalán mit keresek Én itt ezen a fantasztikus űrhajón?

- Azért vagy itt, hogy emlékezz! - hangzott az egyértelmű válasza, majd intett Nekem, hogy kövessem.

Így is cselekedtem.

A hajó „tetejébe” vezetett, ahonnan fantasztikus volt a kilátás.

Ekkor jöttem rá, hogy már egy ideje úton vagyunk, hiszen magunk mögött hagytuk a Földet.

Ezer meg ezer gondolat kavargott a fejemben, mégis csak ennyit kérdeztem:

- Hová megyünk?

- A Plejádokra! Onnan származol! Az a hazád! Sokan élnek a Földön most a Plejádiak közül. Vannak, akik már tudják ezt a tényt, s vannak, akik majd később fedezik fel, hogy honnan is jöttek.

Azért születtetek le a Földre, hogy segítsétek a felemelkedést.

Bólintottam, hogy értem, s így folytatta:

- Emellett azonban tudnod kell, hogy nem mindenki származik a Plejádokról, sokan közületek vannak a Szíriuszról, s más egyéb bolygókról is.

Mindannyian vállaltátok, hogy fényt hoztok a Földre, s mind jól teljesítitek a vállalt feladatotokat – közölte, s aztán egy ideig hallgatott.

- Miből gondolod, hogy jól végzem a dolgomat Földi emberként? Hiszen rengeteg félelmem van, s sokszor képtelen vagyok legyőzni.

- Ismerjük a félelmeidet, ahogy másokét is! Ennek ellenére bátornak tartunk Titeket, hiszen nem adjátok fel a sötétség elleni küzdelmeteket, a félelmeitek ellenére sem.

Közel az idő, amikor majd nem kell már félelemben élnetek.

Nem kell majd gyógyszereket szednetek. Nem lesznek fájdalmaitok.

Békében és jólétben fogtok élni, ahogy a Galaxis többi népe is.

Képesek vagytok arra, hogy legyőzzétek a sötét összeesküvést, amely már 13.000 éve tartja rabságban az emberiséget – közölte mosolyogva, s Én ámulva hallgattam, s fogadtam magamba a szavait.

1992. óta jó néhány ezoterikus könyvet elolvastam, elvégeztem a reiki tanfolyamokat, s igyekeztem az ezos oldalakon is gyarapítani tudásomat, s még így is meglepett az, hogy egy ilyen csodás lénnyel találkozhattam, s beszélgethetek.

Mindig hittem az Atyában, az Úrban és az Angyalokban, de sohasem jutott eszembe az, hogy egy nap velük együtt utazhatok majd a végtelen űrben a hajójukon.

Mintha újra a gondolataimban olvasott volna, hirtelen így szólt:

- Először mindenki meglepődik, amikor megkérjük, hogy tartson velünk egy kis űrutazásra.

Majd, ha legközelebb jössz, már természetes lesz a számodra is, hogy velünk hajózhatsz.

- Legközelebb? Azt akarod mondani Lord Sananda, hogy máskor is repülhetek veletek?

- Természetesen hercegnő, vagy talán nem kívánsz többet jönni?

Eddig még senki sem utasította vissza az ajánlatomat.

- Dehogynem Lord Sananda. Csodálatos ez a hajó, s gyönyörű a kilátás.

Boldog vagyok, hogy veled beszélgethetek, azonban nem gondoltam, hogy annyira fontos vagyok a számotokra, hogy máskor is szívesen láttok a hajótokon.

Továbbra is hercegnőnek szólítasz, s úgy bánsz velem, mintha kiválasztott lennék, de még mindig nem magyaráztad meg, miért?

- Egyikőtök sem kiválasztott. Csupán arról van szó, hogy még nem mindenki készült fel rá, hogy velünk találkozzon.

Ettől ők még ugyanolyan értékesek, mint Ti, akik már átestetek a velünk való találkozáson.

Mindannyian hercegek és hercegnők vagytok, azaz hősök, akik vállalták, hogy a Földre születve visszavezetik azt a fénybe.

Mindannyian fontosak vagytok számunkra.

Csak veletek együtt győzhetjük le a sötétséget.

- Lord Sananda, mondd, mit tehetek Én a Földért?

Gondolom, azért jöhettem veletek, hogy emlékeztess a feladatomra!

- Kérlek, szólíts csak Sanandának, hisz mostantól szorosabb lesz a kapcsolatunk.

Valóban azért vagy itt, hogy emlékezz!

Tisztelünk és szeretünk Téged, mert már ezidáig is sokat tettél a Földért. Épp itt az ideje, hogy mi tegyünk Érted valamit.

Szeretnénk Neked megmutatni azt a bolygót, ahonnan származol, s így sok mindent meg fogsz majd érteni arról, hogy ki is vagy valójában.

Ismét megleptek a szavai, nem igazán emlékeztem arra, hogy mit is tettem a Földért, hisz az utóbbi években a félelmek legyőzése volt a legfontosabb a számomra.

Emellett belemerültem a regényírásba, s most pedig az esküvői előkészületek kerültek előtérbe.

Úgy gondoltam, ezek nem lehetnek fontosak, csak a számomra.

Pár pillanattal később aztán rájöttem, hogy mennyire tévedtem.

Ekkor érkeztünk el ugyanis a Plejádok rendszerbe.

Sananda ismét megszólalt, s elmagyarázta, merre tartunk.

- Hercegnőm, ez itt a Plejádok rendszer, az úti célunk pedig az Alcyone.

Körbe foglak vezetni a bolygón, hogy felidézhesd az emlékeid közül, innen származol.

Előtte azonban elhaladunk a művészetek bolygója mellett.

Láttam, nagyon elgondolkoztál azon, hogy mit is tettél a Földért.

Most megkapod a válaszokat.

A művészetek bolygóján olyan lények élnek, akiktől az ihletet kapják a Földön élő és alkotó írók, költők, festők, szobrászok, s más kreatív tevékenységet folytató emberek.

Úgyis lehetne nevezni a bolygót, hogy az ihlet bolygója.

Ezek a lények vigyáznak arra, hogy a megfelelő személyhez jusson el egy adott mű.

Erre szoktátok mondani, hogy ez egy égi sugallat volt.

Szeretném, ha tudnád, hogy büszkék vagyunk Rád, hogy meghallottad ezt az „Égi sugallatot”, s megírtad Az utolsó hercegnőt, melynek első kötete hamarosan meg is jelenik.

Tudjuk, hogy rengeteg félelmed mellett, milyen sok szeretet lakozik benned.

Ezért választottunk Neked egy olyan férfit, akinek nagyon sok szeretetre van szüksége.

Biztosak vagyunk benne, hogy Te meg tudod őt menteni a Fény számára.

Remélem, hogy most már érted, mi is az, amit tettél a Földért?

Bólintottam, hogy értem, de nem mertem megszólalni, csak valami megmagyarázhatatlan boldogság töltött el a szavai hallatán.

Jól esett a dicsérete, s nagyon reméltem, hogy nem okozok neki soha csalódást.

Mialatt ezeken gondolkodtam, elhaladtunk a Művészetek bolygója mellett, majd végül valóban landoltunk az Alcyonen.

Körbeutaztuk a bolygót, s megcsodálhattam a gyönyörű Kristály városokat, amelyek – Sananda elmondása szerint – egy napon fel fognak épülni.

Beszélt Nekem erről a csodálatos jövőről.

Aztán sajnos búcsút kellett intenem az Alcyonenak, hisz, mire a Földön megvirradt, már az ágyamban kellett lennem.

Bár az volt az első alkalom, hogy a Plejádokon jártam, az elmúlt két évben ez többször is előfordult.

Azóta már sok csodálatos élményben volt részem, s tanítottak is.

Emellett pedig biztosítottak arról is, hogy ők azért vannak Föld közelben, hogy segítsenek megmenteni azt, s az emberiséget a sötétségtől.

Ők igazán barátságos lények, s akik felteszik a kérdést, hogy kik is ők valójában, s mit keresnek itt a Földön. Ugyanígy megkapják a választ, mint Én, amikor rákérdeztem arra, hogy miért is születtem.

Pécs, 2011. július 30. - szeptember 6.

VÉGE

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.