AMBIVALENS

            Lilás színű, villás-szarvú ökrük volt, köztudottan  a magyaroknak Pannoniába való bejövetelekor az ambivalenciát kifejező értelmezhetőség          - a különben eltérő és még szűkösebb forrás-adatok szerint.      

            Látszólag ellentétes érzelmek egyidejű megnyilvánulására utal a  970 körül – 997-ig uralkodó Géza is, akivel  -  sokak számára meglepő módon – kezdjük a magyar királyok sorát és akiről azt olvashatjuk hogy „Geysa szigorú volt és kegyetlen, övéivel úgy bánt, mint akinek hatalma van fölöttük. Könyörületes és leereszkedő volt azonban az idegenekkel szemben, különösen pedig a keresztények iránt. Bár pogány babonákkal volt még megkötözve, de mégis, amikor a kegyelem lelki fénye elközelgett, a köröskörül fekvő szomszédos országokkal  való békével  figyelmesebben kezdett el foglalkozni ő, aki pedig azelőtt nem is szerette azt / a békét /. / ... / Majd mikor eljött az Istentől előre  meghatározott idő, hitt ő is meg egész házanépe, és megkeresztelkedett. Megígérte, hogy valamennyi alattvalóját a kereszténységre viszi.” „Ennek / István király / az apja, akit Gézának neveztek, igencsak kegyetlen volt, és sokakat ölt meg hirtelen felindulásból. Mikor kereszténnyé lett, indulatosan lépett fel tusakodó alattvalóival szemben e hit megerősítéséért; és minden régi bűnt  Isten  iránt való odaadó igyekezettel, és  buzgalomtól lelkesedve elsöpört. Ez a mindenható  Istennek, de  /egyben más / istenségeknek különféle hiú képzeteinek is áldozott, s midőn  főpapjától szemrehányást kapott ezért, magáról azt állította: elég gazdag  hatalmas  ahhoz, hogy ezt megtehesse.  (Chabannes Adémár)

             Ugyan egyre ritkábban használatos görög/latin eredetű kifejezés kétértelmű, azaz inkább kétféleképpen értelmezhető, mit a hűvös,nyugodt kék és a forró, izzó vörös szerelméből született, egyik legmisztikusabb szín a palettán, az ambivalenciát legszebben kifejező: lila. Az ellentétes érzelem megjelenítése / pl. szeretet - gyűlölet /, együttes megnyilvánulása ugyanazon dolog iránt. Lehet ez ellentétes hangulat, gondolat, hozzáállás, ambivalencia jelenségét egyszerre hordozó tényező. A becsvágyó, lelkes, törekvő, őszinte, vadító ambivalens, az ellenkezőjébe könnyen vagy rendszeresen átcsapó érzés és viselkedés gyakran misztikus formát ölt. Megkapó erővel  nyugtat és energetizál.

             Csak a közelmúlt avatatlanjait - enyhén fogalmazva –figyelve sok helyen és gyakran olvasni és hallani, hogy a megmerevedett dualista rendszer vezetett el Trianonhoz, s lett oka nemzetünk katasztrófájának. Ez nem felel meg a valóságnak, hiszen a versailles-i békerendszert – így benne  Trianont – szinte kizárólag a nagyhatalmak akkori látszólagos geopolitikai érdekei határozták meg,  Az okot és az érvet összekeverik, hiszen  az Osztrák-Magyar Monarchia ellenségei által nyugaton kifejtett több évtizedes ellenpropaganda – ami alapjaiban változtatta meg a magyarságról 1848-1849 folytán létrejött pozitív képet, s melynek lényege a szlávság  és románság magyarok általi elnyomása volt – csak érvként funkcionált a döntés meghozatalában. A nagyhatalmak célja a térség  „nemzetállamoknak” – valójában vegyes lakosságú – nevezett csatlós országokkal való megtöltése volt, akiket aztán felhasználhatnak gazdasági majd politikai szempontból is /példa erre felvevőpiac, vagy a „szövetséges” az időközben megalakult Szovjet-Oroszország elleni háborúban./  (Szendrei László)

               Ide íratta H.A. Hoydt, hogy „Ha még hiszünk az igazságban, a jogban, és szent nekünk a keresztény erkölcs, akkor kötelességünk harcolni Trianon ellen.”

              Aki jól tud megkülönböztetni, az jól is tanít / Qui bene distinguit, bene docet / - tartja a latin közmondás. És mi is tartozunk úgy tanítani,  hogy az ambivalens és deviáns kifejezéseket nem mossuk össze. Mert a deviáns a társadalmi normáktól betegesen eltérő életmód, magatartás, szabály nélküli / azt el nem fogadó / külső szemlélő gondolhatná, hogy  személyiség zavarokkal küzdő vagy éretlen személyiségről van szó. Jelei: bűncselekmények elkövetése, alkoholizmus, öngyilkosság, stb.

              A demokrácia oda fejlődött, hogy csak az a szellemi érték számít értékesnek, amelyet a legbutább ember is megért. „Nos, - mondja Teller Ede - én ezt a legbutább embert szívesen etetném, de azt semmiképpen sem szeretném, ha a szellemi haladást hozzá igazítanánk.”

    Micsoda különbség: A lila serkenti a koncentrálóképességet, és a kor bölcsebbé tesz bennünket.

                                                 Pásztori Tibor Endre