JANCSIKA

Magyarkanizsa vidékére visz vissza az emlékezés. Oda, ahol a Járás felé vezet  a Csordaút, annak  végén, ahol kénes gyógyvíz fakadt fel. Akkoriban pásztorok meggyújtották a vizet, és csudájára jártak az emberek zászlókkal felvirágozva a Csodakúthoz. Akadt olyan élelmes üzletember, aki bevezette a gyógyvizet, és a Népkertben gyógyfürdőt épített Csodafürdő néven.

No de haladjunk tovább a Járáson, ahol egykor az Ó-Kanizsa lakosainak a kondája, csordái, és a nyájai legelésztek.  Terem ott rengeteg kamilla is és a futkározó bíbicek, a vadnyulak valóságos paradicsoma ez.  A Kapitányrét nádasai valóságos ottfelejtett őstermészet csodája, bakcsók gólyák, megannyi vízimadárral és a víz tetején szaladgáló vízipókokkal.

Tovább haladunk a gondolat szekerén, és kicsit észak felé fordulva elérünk a martonosi tanyavilágba.  

Martonos, Horgostól délre a Tisza mentén, a Bácskai oldalon fekszik. Anyai dédapámnak ott voltak földjei. Bereck községből, Erdélyből települt Bácskába a hatalmas termetű székely ács.  Nagyapámtól hallottam, hogy amikor vitte a búzát őröltetni a kanizsai malomba, eltörött a szekerének a hátsó kereke a rossz úton, beállt a kerék helyett, és így érkezett meg a malomhoz.  Semmi sem volt neki feltenni  szekérre a száz literes hordó bort.

A martonosi tanyavilágban vett földet, és ott alapozta meg a családját.  A jó bácskai föld szépen termett, a család gyarapodott, érkeztek a gyerekek egymás után. 

Túl szép volt ez a mesébe illő családi élet, amely a szomszédokat is jellemezte. Akkoriban nem volt olyan család, ahol nem volt legalább 5-6 gyermek vagy inkább több. 

A múlt század végén hatalmas torokgyík-diftéria járvány irtotta a gyerekeket. Dédapám házát sem kímélte, a gyerekek egymás után betegedtek meg, és menthetetlenek lettek.

A tízediket vitte szekéren be a faluba az orvoshoz, amikor a kis szomszéd lány odaszaladt.

-Dicsértessék Pista  bácsi, hogy van a Jancsi?

-Beteg, szegény, de ha Isten segít, majd játszotok még sokat őrizés közben..

-Megnézhetem? -kapaszkodott fel a kocsira- Jancsi imádkozok érted minden nap...

Nem sokáig imádkozhatott, mert Ő is megbetegedett, elkapta az akkor gyógyíthatatlan vészt....

Jánoska az orvosnál meghalt. A kis halottal hazaérve, ahogy belépett a tisztaszobába, a nagy asztalon, ahol annyiszor együtt ebédelt a család, két gyermeke halott teste feküdt.

Nem tudott lépni a hatalmas ember, nekitántorodott az ajtófélfának.

-Ha a Sándorkát meghagyja az Isten, kitaníttatom. 

Tizenkét gyermektemetés egyetlen tanyáról....

Édesapámnak  három testvérét vitte el a diftéria, és kis híján Őt is.

Észbontó, hogy mit kellett elviselni az akkori szülőknek.

Móra Ferenc fogalmazta meg tömören:"Akinek nem volt kis koporsó a házában, az nem tudja mi az igazi fájdalom."

Ők a mi magyar apró szentjeink.

Vinczer Péter                                                       2015 október 14

 

 

Vissza a bloghoz