Férjem újságolta, hogy másnap jönnek megvizsgálni az ivóvíz minőségét. Amennyiben nem találják kifogástalannak, úgy „ingyen” kapunk víztisztító berendezést… Mindezt egy telefonon jelentkező hölgy mondta, azután másnap megérkezett egy férfi egy kis bőrönddel.

Megkérdeztem, hogy a vízművektől jött-e, mondta is, hogy nem, ő egy német céget képvisel. A cég nevét nem tudtuk meg…

Előkapott egy készüléket és egy pohár víz „tisztaságát” demonstrálta vele, miszerint az bizony nagyon nem megfelelő, nézzem csak meg… Néztem, ahogyan azt is láttam, hogy az a készülék egyedül a klórtartalom mérésére alkalmas… A víztisztító kancsónkban lévő vizet is „megvizsgálta” és abban – ha valamivel kevesebbet is, de bőven talált szennyeződést – megint csak a klórtartalom mérő készülékkel. Ő máris sorolta, hogy mi minden szörnyűség van az ivóvízben, de mindjárt meg is mutatja ezeket részletesen.

Ekkor egy elektromos hálózatba csatlakoztatható szerkentyűt vett elő, amelynek végét a pohárba helyezte, és a pohárban hamarosan hatalmas változások indultak. A víz tetején barna hab, alatta sárga elszíneződés, igencsak gusztustalan formáció alakult ki. (Rögtön eszembe jutott az a néhány évvel korábbi szélhámosság, amikor a lábáztatással egybekötött méregtelenítéssel szédítették az embereket. Ott is „megmondták” hogy a víz tetején keletkező hab miféle betegségekre utal. Aztán persze kiderült a turpisság, hogy az elektródáktól szennyeződik a víz…)

Jelen esetben is az elektródák lehettek a felelősek a pohárban lévő víz elképesztő változásáért, de a „mi emberünk” kinyilatkoztatta, hogy „és ebből a vízből tetszik főzni, pedig a tetején az ürülék, stb. van…”

Megkértem, hogy kiönthessem végre ezt a gusztustalan löttyöt, ő pedig azt gondolta, hogy most végre eljött az ő ideje és bemutathatja mindenható víztisztító berendezését, amit természetesen nem ingyen, hanem min. 80 eFt-ért tudna részünkre biztosítani. Rögtön mondtam, hogy ezzel ne fáradjon, mert nem veszünk ilyesmit. Alkudozni kezdett, hogy mégis mennyit tudnánk a víztisztítóra kiadni…

Mivel már nagyon untam a bemutatót és a gyors lezárás mellett döntöttem, megmondtam, hogy egy jó barátunk is készít víztisztítókat és ha vásárolok ilyet, akkor tőle veszem meg.

Így már nem maradt több érve, elhúzott végre, én pedig megkerestem az interneten a víztisztítókat, amelyek lényegesen kevesebbért megvásárolhatók, mint az a bizonyos min. 80 E Ft…

Rábukkantam arra is, hogy valamiféle német cég ügynökei járkálnak évek óta az országban, és magánemberekre próbálják rásózni a terméküket. Riogatják a jámbor embereket, hogy milyen szörnyen mocskos az ivóvíz. Aki nem figyelt eléggé a fizika órán, az el is hiszi, hogy valóban a „vizet bontja” az a bizonyos szerkezet, amivel a pohárban lévő vízből gusztustalan vegyület lesz…

Elképzelem, milyen sokan bedőltek már ennek a szélhámosságnak.

Volt olyan hely, ahol a német cég nevét is megmondták, de amikor a magyar fogyasztó keresni kezdte azt a céget, kiderült, hogy nem létezik.

Vigyázzunk tehát a csaló szélhámosokkal, mert ők a mi hiszékenységünkből élnek!