TANULUNK!

Az öreg pap is azt mondta, hogy hiába a sok tanulás, mert aki holtig tanul az is bután hal meg!
Mintha ez  a ,,betegség" egy olyan krónikusságot mutatna a mi, magyarok körében. Van, aki ezt belátja, van, aki nem, de a lényeg, hogy van. Igaznak tűnik az a megállapításom, hogy attól még lehetünk betegek, amiért nem látszik, nem adjuk jelét.
- Vagy mégis közbe jelét adjuk?
-  Közben igen és a történelem során is nagyon sokszor tették elődeink anélkül, hogy akkor belátták volna annak a következményeit. Beszélhetnénk itt az Árpád házi időszakról, a Koppány, Vajk közötti harctól, a Tatárok által tett szövetségesi ajánlat visszautasításáról, ami lehet megváltoztatta volna a sorsunkat, vagy megóvott volna Mohácstól, kimaradt volna Trianon.
Igen, szalad a képzeletem a történelembe, hogy hányan köszönhették halálukat, hányan öntözték magyar vérrel a harctereket, mert az akkoriak rosszul döntöttek. Igaz magyarként mentek a csatába, méltósággal, tisztelettel a haza Isten és a király nevében! Igen hittel, ami akkor nagy erény volt.
Akkor? Nem csak akkor, de ma is, természetesen, akinek van, mert akinek nincs.. ahol nincs, ott ne keress, mondogatta jó édesapám. Mekkora igaza volt!!!!!
Na de ne éljünk kishitűen, mert amíg a székely hadtestek kergették a románokat, addig valakik ... a magyarságot hátba támadta! Tudjátok kik?
A vörös gróf a Kun, Böhm Linder és társai elárulták a hazát. Fegyvertelenül hagyták a székely hadakat, akik képtelenek voltak tovább védeni fegyver nélkül hazájukat! Mekkora tévedés volt akkor, ezeket nem elkergetni. Valahogy hasonlított a helyzet a mai ukrán helyzethez, csak ott van egy orosz erő, aki nem enged a negyvennyolcból! Akkor sajnos a magyar hazának nem volt, akire támaszkodni.
Aztán ott van a csendes belgrádi találkozó 1918 november 8-án amikor Franchet D. Esperay tábornok megkérdezte a Károlyi, Kun, Linder vezette küldöttséget, hogy ,,maguk zsidók?"....
Na de ez is elmúlt, mint a dicső Horthy korszak, mely a magyarság egyik legméltóbb időszaka volt!
Most a huszonegyedik század napjait, éveit írjuk. Ma is egyfolytában betegek vagyunk. Beteg volt a magyar 2OO2, 2OO4, 2OO5, 2OO6-ban, na meg....itt a román felségvizeken, amikor szavazott.
Például amikor a magyarság államelnököt faragott Traian Băsescuból.
Az meg.. ígért fűt, fát és magyar mannát! Minden évben ott ragyogott Orbán Viktor Miniszterelnök uram oldalán Tusnádfürdőn, mosolyogva, aljason. Aztán egyszer csak, leesett az alma, de román alma volt és nem gurult el a fától. Kijelentette, hogy önrendelkezés a székelynek, a magyarnak, csak akkor és akkora, mint a calarasinak.
Aztán megint sovének, revizionisták, irredenták és még ki tudja Isten milyen Pistája nem lettünk a szemében, miközben ami nekünk nem jár az ő szemében, jár a dél timoki románoknak, akik magukat vlahoknak arománoknak vallják és nem kérnek a román létből. Aztán Moldova.. .meg az revízió. Az egy más fajta, úgy e bár.
Na, magyar megint hoppá, hoppá tévedés! De meddig?
Talán már ideje gyógyulni! Azt súgja Putyin is, ha valaki megérti!
Most is van egy lecke, amit tanulni kell, és ebből nem sokára felel, a magyar április 6-án. Remélem átmenő tízesre! Másképp nincs pótvizsga, ezt tudni kell! Tanuljunk, hogy ne járjunk úgy, mint az öreg pap, na meg, azért mert méltóságteljes magyarok akarunk lenni, milyenek nagyon kevésszer voltunk! Tanuljunk, hogy taníthassunk az utánunk jövőknek!
Mondjam, hogy? Tanuljunk magyarul!