Elszédültem, amikor az áldozat a kádba lépett, de aztán rájöttem, hogy vicc az egész. Sok sikert:

ÓÓÓ! Majdnem komolyan vettem..Persze érzem a helyzet alapvető komolyságát is de hallom a sorok mögött a jó kedvet és az egészséges humort. Tetszett az írásod!

Boldog Karácsonyt kívánok!

Vegetariánusoknak üzenném, hogy a kis sárgarépa, karalábé, stb. éppúgy érez, mint mi, vagy az állatok, legfeljebb nem tudnak sikítani, hogy "segítség, kihúznak a földből" de kapaszkodik "ő" is mindenáron...

Hiába, létezik az a bizonyos tápláléklánc, amelyiknek - majdnem - a csúcsán vagyunk mi, emberek. (A majdnem arról szól, hogy a szabad természetben néha bennünket is megkóstolnak a csúcsragadozók...)

Borzasztó, hogy mennyi " gyilkosság kell ahoz, hogy jólakjunk karácsonykor...)))

legjobb ilyenkor a vegetáriánus embereknek.., ők lelkiismeret furdalás nélkül megússzák...)))

Kedves Ibolya! Először én is megijedtem, hogy egy igazi gyilkossról irsz, de rájöttem, hogy ez még is csak más. Igaz, hogy én nem tudok végignézni ha egy állatot megölnek, de hát meg kell értenünk, hogy ez szükséges.

Köszönöm irásodat és szeretettel kivánok Neked és Kedves Családodnak nagyon szép és Boldog,Békés ünnepeket. Marcsi

"A vegetariánusok megvetése kíséri gondolatait"

Én még gonoszabb, elvetemültebb vagyok! Éveken át járom az erdőt, mezőt, hegyet, völgyet. Tarisznyábban, hátizsákban cepelem a sótéglát, csöves kukoricát, hevenyészett kiskocsin a szénát...

Válogatok kinézett, ártatlan áldozataim között. Ha betegnek látszanak, gyógyszert keverek a kiszórt táplálékaikba.

Elaltatom áldozataim éberségét. Évenként megismétlődő nászidőszakuk kellős közepén, esetleg testi vágyuktől bódult állapotukban pusztítom el áldozataimat.

Van, amelyiket hitvány pénzért mással lövetek agyon!

Ám, határozottan állítom: a fehér abrosszal, gyertyával díszített asztalnál, még a legmegrögzöttebb növényevő is kétszer szedett a fácán levesből, vaddisznó pörköltből, őz, vagy szarvassültből. A muflon tokányról nem is szólva!

Így lenne ez akár mostanság is, ha az a fránya Pankreász nem szólt vón' közbe.

BML

Kedves Ibolya.

Ahogy értettem meg olvasás közben írásod lényegét, Már csak az érdekelt, hogyan válik kerekké ez a történet? Érdemes volt elolvasni! Szépen kidolgozott, igényes írás. Szeretettel gratulálok hozzá. Megragadva az alkalmat kívánok neked is, áldott szép, békés Karácsonyt.  

Ibolyám, húhhh, de megijedtem. A végéhez érve szemem előtt láttam drága édesapámat, amint minden évben megrendezte a "disznótort". Elmesélem nektek, 85 évesen is elhívták, mondván:

- Pista bácsi, semmit nem kell csinálni, csak dirigálni, ízesíteni és kóstolni...

Soha nem találok rá azokra az ízekre...